Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 3-4. szám - Leszerelés helyett - fokozott légi fegyverkezés

1934 MAGYAR KÜLPOLITIKA Leszerelés helyett — fokozott légi fegyverkezés Irta: vitéz Németh Lajos ny. tábornok A leszerelési konferencia súlyos válsága ma már elodázhatatlan. A világ, de különösen! Európa népei, érthető aggodalomul figyelik Genf reménytelen vonaglását. Ha kudarc éri, ez a súlyos csapás nemcsak a leszerelés gondolatát temetné el hosszú időre, hanem megrendítené magánunk a Népszövetségnek eszméjét is. Egy rövid visszapillantás a leszerelési mozgalom utolsó időszakára felfogásunkat igazolni látszik. Eredménytelen \olt Hendersonnak, a leszerelési konferencia elnökének propagandautja London, Paris, Róma és Berlin városában. Nemrég kiadott ,,Fehér Könyv"-é1 a leszerelési tárgyalások jelenlegi helyzetéről, ugy Genfben, mint az angol sajtóban a leszerelési konferencia hattyúdalának tekintik. És ugyancsak sikertelen volt Eden angol főpecsétőr látogatása Kómában, Berlinben és kétszer Párizsban. Anglia jövendőbeli külügyminisztre azzal a szándékkal kell útra, hogy a leszerelési tárgyalások körül elsősorban Német- és Franciaország között meglévő és eddig ki nem küszöbölhető súlyos ellentétekéi — Olaszország támogatásával — Lehetőleg elsimítsa. A főképen érdekelt négy nagyhatalom között, közvetlen megbeszélések formájában gondolta a kivezető úthoz vivő megegyezés módját megtalálni. Mdg Olasz- és Németország a leszerelés, ellenőrzés és.a fegyverkezési egyenjogúságra vonatkozó angol javaslathoz elvben hozzájárulnak, — Franciaország nem fogadja el. Nem hajlandó leszerelni, mivel nemzeti biztonságát — a sokat emlegetett „securité" — a németeknek állítólagos titkos fegyverkezése által fenyegetve látja. Különben isem a kormányok közötti közvetlen megbeszélések utján gondolják a franciák a megoldást, hanem a Népszövetség bevonásával. A francia válasz, melyet több minisztertanács, a vezérkar, illetve a legfelsőbb nemzeti védelmi tanács bevonásával hozlak meg, — elsősorban Angliában — általános csalódást, sőt bizonyos megdöbbenést váltott ki. Már mikor Eden 'beszámolóját Itaftotta a felső- és alsóházban, a parlamenti körökben, a sajtóban az a nézet alakult ki, hogy Franciország ellenkezése Genf elkerülhetetlen csődjéhez fog vezetni. Ha viszont a leszerelési mozgalom megakad, angol vélemény szerint tisztában kell lenni annak következményeivel. Ezek nem lehetnek mások, mint a nemzetvédelemre vonatkozó katonai előkészületek növekedése, mely általános versengéssé fog tajulni! Hogy viszont ők maguk az angolok is milyen komolyan Ítélik meg e problémát és a bekövetkezendő uj helyzetet, mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy az angol parlamentben miniszterek, képviselők azon véleménynek adtak kifejezési, hogy mos1 már Angliának is tüzetesebben kell haderejének ai háborúra való készültségével, elsősorban a légierők fejlesztésével foglalkoznia. Ezen állásfoglalás éppen a légi fegyvernem kibővítése mellett, szinte aláhúzza a katonai légi hajózás és a légi fegyverek napról-napra növekedő jelentőségét. Mikor néhány évvel ezelőtt a szakirodalom azon nézetének adott kifejezést, hogy a jörvő háborúja a légi háború, sőt a korlátlan légi háború jellegét fogja viselni, nem sok hivője akadt. Ma a repülögéptechniíka. de neinkevésbé a légiforgalomi rohamos fejlődése és a velejáró reikordteljesiiiiények koráiban (óceánok és a Himalája átrepülése, az olasz légi flotta egyedülálló transzóceáni utja Balbó tábornok vezénylete alatt, a rendszeres légipostajáratok a legtávolabbi gyarmatokba stb ...| — ez már nem utópia! Kétségen leiül áll, hogy a hadviselés meg fog, meg kell, hogy változzon és hogy a harckocsik (melyektől mi magyarok ugyancsak el vagyunk liHlva!) és motorizált, tehát gyorsan mozgó csapatok melleit a légi erőkre egy eddig nem várt, talán döntő szerep vár. Láttuk már, a japánok legutóbbi jeholi hadjáratában is. hogy a légierők szerepe a mostoha viszonyok dacára menynyire előtérbe lépett. A francia légügyi miniszter szerint, jövő konfliktusok esetén a légierők vanak hivatva mint offenzív fegyver, az első szerepet játszaniI De nemcsak a hadvezetőségnek, tehát a katonáknak, kell e gondolattal foglalkozni és megbarátkozni, hanem a kormányoknak, minden hatóságnak, éppen ugy, mint az egész köznek. A jövő háború légi támadásai — ezzel tisztában kell lenni minden józan és gondolkozó embernek — nemcsak az ellenséges ország hadereje és katonai inlézményei ellen fognak irányulni. Tervszerűen az illető ország kormányzati, közlekedési és élelmezési gépezetéi iis meg fogják támadni azzial a szándékkal, hogy azt megsemmisítsék vagy legalább is megbénítsák. Nem lehet kétségünk az iránt, Ihogy közvetlen a •hadüzenet lilán, az azt követő első órákon belül többszáz gépből álló ellenséges repülőhadak — főleg bombavetők — fognak az illett") ország lelett megjelenni és az előre kiszemelt és már békében szemrevételezett céltárgyakat robbanó, gyújtó és gázbombálkkal elárasztani Ilyen célok lehetnek: laktanyák, repülőtereik, katonai szei tárak és a hadiipart szolgáló gyártelepek mellett fontosabb állami hivatalok épületei, hidak, vasutak és azok műszaki berendezése, továbbá villamos erőmüvek, gázgyárak, vízvezetékek; azután az ellenséges lakosság élelmezéséi biztosító intézmények, mint vásárcsarnokok, vágóhidak, kenyérgyárak. F lehetőleg meglepetésszerűen ismétlődő, esetleg éjjel is végrehajtott támadásoknak kétféle céljuk viam. Egyrészt anyagi kárt okozni és különösen a mozgósitád •megzavarni, másrészt az okozott véres veszteségekkel és idegimegrázkóditalással ugy a kormányra, mint a vezetőkéi-ökre, de főleg a széles tömegekre olyan erkölcsi és a lelkierőket gyöngítő hatást gyakorolni, mely a háború indítását megnehezíti, vagy lehetetlenné teszi. Ennek viszont az lehet a következménye, hogy az így megtámadi tt ország már ( leve lemond a fegyverrel való mérkőzésről és az ellenség által rákényszeritett politikai, katonai, vagy gazdasági feltételeket elfogadni kényszerül. Ha ezek után a nagyobb katonai hatalmak, de nemkülönben a l>enniinkct körülvevő államok katonai előkészületeit, különösen a légierők terén tesszük megfigyelésünk tárgyává, meg kell állapitanunk, hogy a katonai repülőgépek számszerű szaporodása óriási méreteket ö-ltött, amint azt az alábbi táblázat is — külföldi forrásmunkák alapján — mutatja. Légierőknél Előrelátható DéfcétKn Btóma* háborúban Magyarország .... Ausztria . . — — Bulgária . — — Németország ... — Románia . . ...... 450 ( 700) 11.000 (?) 6—700 Jugoszlávia . . . 470 10.000 (?) 7—800 Csehszlovákia ... 700 6.500 (?) 1000 Lengyelország . . . 1000 11.000 1500 Olaszország . . . . 1200 21.200 2000 Anglia ... 1200 30.000 2—3000 Franciaország 3000 40.000 5000 Japán 2000 22.000 2—3000 Egyesüli Államok .... 3000 ? J000 Szovjet Oroszország . 2500 50—60.000 3—4000 * A Népszövetségnek 1933-ban beküldött hivatalos adatok. Amint a fenti adatokból látjuk, iá volt központi hu', diiiak, mini „lefegyverzettiek" a katonai repüléstől is el vannak tiltva, mig a ..szabad fegyverkezés" jogával biró államok főtörö'kvése mindenütt erős repülőparkok létesítése. Azonkívül nagy súlyt helyeznek mindenütt a légvédelemre. A légi harc már megkezdődött, amint azt egy külföldi lap igen találóan megállapítja, csakhogy egyelőre még papiroson és a műhelyben folyik! Itt küzdenek egymásai az egves országok tervezői és mérnökei. Jelenleg elsősorban nehéz, nagyteherbírású bombázógépek építésével kísérleteznek. E téren Francia- és Oroszország, úgyszintén Anglia vezetnek. Az eJórt hordképesség 10—15 tonna = 1 vagonI A modern vadászgépektől viszont azt követelik, hogy nagy sebesség mellett gyors emelkedőképességgel bírjanak. Sebesség tekintetében a csúcsteljesítmények 400 km körül mozognak.