Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1934 / 2. szám - Mussolini nagy hadjárata. Uj városok születése és a telepitési probléma a fasiszta Itáliában
1934 február MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 egymaga vállalja a „bonifikálás" nem-állami költségeit, ott több kisgazdaszövetkezet viseli ezeket, de minden ilyen munkában a költségek egy részét maga az állam fedezi, sőt igen sok helyen az összes kiadásuk az államot terhelik, amely, természetesen, gondoskodik, hogy évek folyamán e költségei megtérüljenek. 6. Kóma alatt, azon a miazmás területen, ahol még kel év előtt is elvadult erdőcskék, lápok, ingováriyok között kecskenyájak legelésztek. Mussolini akaratából mégszületett a legújabb „bonifíkációs terület'', amelynek első állomása, szinte központi idegrendszerre, Littoria városkája. Mussolini szerint '/ „bonifikációnak" ugy kell terjednie, mint a: olajfoltnak a szövetben. Ezl a gondolatot valósították meg a mérnökök a pontusi mocsarak „bonifikálásánál". A megmüveletlen, elhagyatott földekre lehullott az olajesöpp: Littoria. Mussolini jelölte ki, hogy hol fog állani és ö is rakta le az uj város alapkövét — 1932 nyarán — egy zsombékos, ingoványos pusztaságban, üe ugyanakkor hatezer földmunkás már hozzá is látott az utak. levezető- és öntözőcsatornák építéséhez, erdők irtásához és nemsokára megjelentek a kőművesek is, akik minden egyes majorsághoz házakat, istállókat építettek. Még javában folyt ez a munka, amikor e munkás-légiókhoz több mint ötezer földműves csatlakozott, akik a már lecsapolt árterületeket és erdőirtásokat vették munkába, különleges gépekkel másfélméternyi mélységben is felásták és — megkezdődött Littoriában a termelő munka. A múlt esztendő 1933 - elején Littoria környékén, de a távolabbi részeken, tizennégyezer földműves dolgozott a földjavításon: az év végére ez a szám már huszonötezerre emelkedett. Az olajfolt egyre jobban terjeszkedett, kiszélesedett. Ekkor már megszületett a pontusi mocsarakon a második telepes-város is: Sabaudia, amelyet ez év tavaszán teljes egészében ad át rendeltetésének a Duee. És a jövő év őszére készen fog állani az Agro Pontino — az egykori mocsárvilág — harmadik városa is, Pontinia. 7. 1932 őszén e mocsaras, erdős, sziklás vidéknek <sak egyhetede volt meghódítva. Tavaly mái- egyharmada. Ez évben már kétharmada megművelés alá kerülhet és — lakott lesz. A jövő évben pedig Terraeina szőlőitől Nettuno veteményes kertjéig visszahódította már a fasiszta Itália a természettől azt az óriási földteriilelet, amely kétezer éven ál csak a malária mia/máit termelte. A pompás autostrada az egykori árterületeken fúlhat le Nápolyig a Tirenei-tenger mentén, a római Lidótól eljut Sabaudiáig, a kis tavacskák hosszú sora, — Fogiiano, Monaci, Caprolace, Paola, — amelyeknek vize azelőtt megposhadt a békalencse alatt, beléömjik a tengerbe és százezer ember talál itt otthont, földet és megélhetést. Az otthonuk pedig? Azt is a fasiszta kormány adja. Itália minden földművelő vidékéről válogatják össze azokat a hadviselteket, - az Opera Nazioríale dei Combattenti szervezetére bizta ezt a feladatot a Duee . akiket itt telepítenek le. És amikor az egykori hadviseltek lejönnek kis birtokaikra—, melyek húsz holdnál kezdődnek — azon már ott találják a maguk kis, emeletes házát is, benne a bútorokkal, a gazdasági felszereléssel, sőt az istállóban a szükséges állatállománnyal. Mindezt pedig nem hitelbe kapják de nem is ajándékba. A hitel terhes, az ajándék pedig megalázó. Az uj telepesek álmait nem teszi nyugtalanná sem a kölcsön, sem a kamatteher. Adósságuk csak egy van: kötelesek dolgozni és a termés felét husz éven át átadni az államnak. A másik feléből tisztességesen meg tudnak élni. És ha husz éven át becsülettel dolgoztak és eleget tettek kötelességeiknek — utána az övék a föld, minden felszerelésével és állatállományával együtt. A nagyobbcsaládos hadviselt — nagyobb birtokot is kap. Attól függ minden, hogy hány gyereke van. Nincs is egyetlen ház ezen a vidéken, amelyben legalább négy gyerek ne lenne, de a legtöbb családnak tiz-tizenkét tagja is van, akik közül hét-nyolc már munkaképes. És amikor egy-egy házcsoport elkészül, jönnek a különvonatok, amelyek Rómáig hozzák Ferrarából. Friulíból, Venetóból, Pugliából az uj telepeseket, akikel azután nagy vörös autóbuszok hosszú sorára raknak fel: így vonulnak be uj otthonukba, kényelmesen, vidáman, dalolva. Minden egyes uj majorságnál megáll a nagy vörös autóbuszok egész vonata: a kiválasztott család leszáll, hogy birtokba vegye otthonát... Az uj birtokos lehajol a földhöz, melyet most Iát először, fölvesz belőle egy marokkal, tenyerén vizsgálódva szétmorzsolja és közben mintha néma beszélgetést folytatna vele . . . Az asszonynép pedig félszegen, félénken kerül beljebb a vadonatúj házba, mintha mindez csak álom volna, mintha el se mernék hinni, hogy ez a szép ház, a sok szép uj holmi mind, mind az övék lesz ezentúl, akik pár nappal ezelőtt még szegény nincstelenek voltak és — most földesurak lettek . . . 8. Mussolini „bonifikációja" nemcsak a föld meghódítása, nemcsak a föld feljavítása ... Ö a lelkeket is ..bonilikálja". Ballá Ignác M KIR POSTATAKAREKPEMZTAR ÁRVERÉSI ^AUKCIÓ CSARNOK-m?1 Távbeszélő: 87-9-05 UilK. általános aukció KIÁLLÍTÁS: 1934 február ÍS*n és 28-án .'elélett lB-%2, íibruar 26-án és 27-én délelőtt 10 V42 és délután 4—VjS órák között. ÁRVERÉS: 1934 március létől 14-éig naponta Vi4 órai kezdettel. Vasárnapnkon nincs árverés. UtVERÉSRE KERÜLNEK: Müuecsü tcslmé nyele, szobrok, rajzok, porcctlánok, keleti szőnyegek, művészi és közhasználatra szául buloxók, ékszerek, kézimunkák, kelelázsiai lárgyak és könyvek KatalAo helys 150 Péii katihali]