Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 2. szám - Olaszország, Magyarország és Ausztria együttműködése. A dunai probléma megoldása

1934 február MAGYAK KÜLPOLITIKA 11 lesei voltak, több kísérletet teltek ezeknek a minden nap uj bajt bozó problémáknak megoldására, azonban terveik — minthogy a kölcsönös bizalmai nem sike­rült megteremteni — mind kudarcot vallottak. Már­már oda jutottunk, hogy az az érzésünk támad, mint amit a régi Róma hanyatlása idején annak a korszak­nak egyik történetirója igy fejezett ki: — Sem a bajo­kat, sem azoknak orvosságát nem tudjuk már elvi­selni ! Ebben az általános zűrzavarban, amely politikai, erkölcsi és gazdasági életünket megrontja, Európa po­litikájában egyetlen szilárd pont van, Róma, az örök város. Angliát a többi földrészen való érdeke vonja el attól, hogy teljes erővel lépjen közbe Európa békéjé­ért, Franciaországot belső politikájának nyugtalan­sága és főképpen parlamentjének válsága, valamint keleteurópai kis szövetségeseivel való szoros kap­csolata akadályozza meg abban, hogy európai politi­káját az uj idők és a fejlődő élet követelményeihez szabja. Olaszországnak jutóit ilyen körülmények között az a történelmi hivatás, hogy Európa rendjét és egyen­súlyát helyreállítsa. Mussolini, a régi római ősök méltó utóda, kezdet­től fogva érezte ezt a reá várakozó feladatot. Július Caesar világbirodalma óta a római géniusz többször togta egységbe Európa szellemi életét és jelölte meg céljait. Rómából sugárzott szét egész Európára Krisz­tus egyházának tanítása, majd a renaissance fényes­sége. Olaszországnak a háború után való újjászületése, amit Mussolini hajtott végre, saját országának meg­újhodásán kívül, a keleti veszedelem elhárítását is je­lentette Európának. Mussolini öntudatosan fogott hozzá nagy történeti hivatásának teljesítéséhez, Nyugat és Kelet eszméinek harmóniába hozatalához. Mussolini világosan látta a célt. Mindenünnen akadályok merültek fői előtte, a kitűzött iránytól azonban nem tért el sohasem. Ki akarta vívni országa számára azt a helyet, amely múltjánál és munkájánál fogva a világ hatalmasságai közt megilleti. Ennek esz­közéül pedig elsősorban Európa békéjét tekintette, amelyet az igazság alapján és az élet fejlődésének utat engedve lehet csak megvalósítani. Ezek a távolabbi és magasabbrendü célok magyarázzák meg Mussolini egész politikáját, amely Róma érdekén túlmenően Kurópa jövendőjét szolgálja. E politikának egy-egy láncszeme Edén, angol mi­niszter most lefolyt római tanácskozása éppen ugy, mint Suvich. olasz külügyi államtitkár, budapesti látogatása. Eden, angol miniszter, európai körútján Páris és Berlin után ment Rómába. Mussolinitól várja azt a támogatást amely szükséges Anglia közvetítésé­hez a fegyverkezés kérdésében. A megoldás útját Mussolini már itt is régen megjelölte. A Népszövetség meddő ülésezése; helyett a négyhatalmi egyezmény le­bet csupán a fegyverkezések szabályozásának fóruma. A dolog lényegén nem változtat az sem, ha a nyugati négy nagyba la lom mellett több államot is belevonnak a négyhatalmi egyezmény keretébe. Ha a tanácskozá­sok ilyen módon megkezdődnének, a megegyezés re­ménye egyszerre valószínűbbé válnék, mert Francia­ország i.s előbb-utóbb kénytelen lenne azokat az enged­ményeket megtenni, amelyek a legyőzött államok el­ismert egyenjogúságának természetes következményei. Európa másik legégetőbb bajának gyógyítására ugy látszik, Mussolini szintén elérkezettnek látja az időt. A dunavölgyi népek gazdasági talpraállitása ez a kérdés, amely szintén európai probléma és az igazi békének fundamentuma. Éppen ugy. ahogyan Európa nyugati részének politikai békéjét Mussolini négyha­lalmi egyezménye alapján lehet megteremteni, a Duna­völgy problémáját pedig rendezni jóformán egyedül Mussolini dunai emlékirata alapján lehet, amelyet a múlt és őszén nyújtott át a hatalmaknak. Ez az em­lékirat azokat a bajokat akarja orvosolni, melyek az osztrák-magyar monarchia gazdsági egységének föl­bomlásából származtak. Ez a megoldás figyelembe ve­szi a dunai államoknak gazdasági és pénzügyi külön­leges helyzetét elsősorban a Duna-völgy középpont­jában levő Magyarország és a vele szomszédos Ausztria helyzetét. Elsősorban Magyarország, Ausztria és Olasz­ország gazdasági együttműködése az a mag, amely kö­rül az egész Duna-völgyének gazdasági rendje kikris­tályosodnánk. Az ausztriai események csak siettetik ennek a megoldásnak a keresztülvitelét. Dollfuss kan­cellár a közelmúltban járt Budapesten, azután pedig Suvich államtitkár budapesti tanácskozásai folytatták az előkészület munkáját. A hét esztendővel ezelőtt, 1927 tavaszán megkötött olasz-magyar barátsági szer­ződés volt a kiinduló pont a dunai medence kérdésé­nek reális megoldásához. Ez időponttól kezdve a kö­zépeurópai kérdés rendezésének számos terve merült föl francia részről is. Ezek a tervek természetesen a kisantant szempontjait vették figyelembe és a Duna völgyében a politikai felsőbbséggel a gazdasági felsőbb­ség erejét is a kisantant számára akarták biztosítani. Minden ilyen tervnél kiderült azonban, hogy Magyar­ország nélkül és Magyarország ellenére a dunai me­dencében rendet csinálni nem lehet. A lefolyt eszten­dők során Ausztria sok hányattatáson ment keresztül. Megpróbáltatásai — vámunió terve miatt való zavarai és Csehországnak az a szüntelen igyekezete, amely minden eszközzel a kisantant hatalmába akarta ej­teni a gazdaságilag legyengült országot, — mindezek a tapasztalatok megmutatták Ausztriának is az egye­düli helyes utat, amely nemcsak gazdasági fellendü­lése felé vezet, hanem féltve őrzött önállóságának is biztositéka lehet. , „ A három ország között a szoros gazdasági együtt­működésnek minden feltétele megvan. A politikai at­moszféra, a kölcsönös egymásrautaltság érzete hatha­tósan elősegíti a gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzését. Ez a gazdasági koopperáció természeténél fogva lehetővé teszi, hogy más országok is csatlakoz­zanak hozzá, amelyek őszintén akarják a Duna völ­gyében az igazi béke helyreállítását. Magyarország politikai kívánságai az igazság és méltányosság alapján nyugosznak, gazdasági érdekei pedig teljesen összeegyeztethetők Középeurópa gazda­sági érdekeivel. Éppen ezért a kisantant viselkedésének a hatalmi törekvéseken kívül más magyarázatát adni alig lehet. Eddig is a kisantant volt, amely a gazdasági elzárkózás politikáját folytatta, még a maga rová­sára is. Az olasz-magyar-osztrák gazdasági együttmű­ködés, amely a béke biztosításának is egyik pillére, semmiképpen sem lehet akadálya a többi államokhoz való gazdasági közeledésnek. Ennek egyik bizonyítéka a legutóbb Budapesten aláirt német kereskedelmi pót­egyezmény is, amely a Németországgal kötött korábbi egyezményünket egészíti ki. A politikai elszigeteltség­ből annak idején Mussolini Olaszországa mentette ki hazánkat, most pedig a már korábban megkötött gaz­dasági szerződések után — amelyek közül Csehország makacs elzárkózása a legfeltűnőbb kivétel — Magyar­ország gazdasági elszigeteltségéből is kikerül. Ez a legnagyobb jelentősége a legutóbbi budapesti tanács­kozásoknak, amelyeket remélhetőleg rövid időn belül ujabb tanácskozások követnek Rómában.

Next

/
Thumbnails
Contents