Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 1. szám - Az uj Magyarország és a békeszerződések. Rhys Davies és Ben Riley angol munkáspárti alsóházi tagok jelentése. Befejező közlemény

Hl AGYAR KÜLPOLITIKA 1934 január Figyelők . .. — Laos -bácsi!. . — No?... Mongya má' e' ke"!. . — Osztán mit?. . . — Hugyan csapták meg az izsáki sokadalmat a harminckettőbe! . . . — A harminckettőbe?. . . Könnyen! Mögcsaptunk mink más sokadalmat is, hogy szinteg hnpogotl! . — Ahun e! . . . Ebben az időben még nem esett el Hnda, de a kontyos már jócskán fölrúgta magát az ország testébe . . . Ott torpadt az egyik magyar palánk Apostag községnél a Dunaszélen . . . Uralta a révet, meg a környéket a hódoltságból ide fölszorult háromszáz földönfutóból lelt vitézével . . . Ez is végvidék volt abban az időben ... S innét a zeg-zugos határ fölszaladt Szolnoknak, Izsák, Nagykőrös, Kecskemét már török szandzsák volt . . . Apostag tornyából őrtállók figyelték a környéket: az imént beszélgető vitézek . . . Egy harcsabajszú hajlott vén, meg egy fiatal, de annál rongyosabb kenyerestársa... Karvaly tekintetök végigsuhanta a mocsaras vidékei — le Kalocsáig .. . Ahol a némán merengő kellős toronyból a kontyos már ledobálta a harangokat és félholdat leli a kereszt helyére . . . Akkor az volt a beste, aki a húsunk rágta . . . Aztán jött a mégbestébb német . . De ezek legalább voltak valakik, nem hitvány latrok . . — No, mongya má' ke' tovább . . . Ne szuszmákoljon olyan igön! . . . — Mingyá no, csak mi porzik amoda a kunszentmiklósi országúton?. . . A legény odapillantott: — Mi porzik! . . . Hát marhál hajtanak, — nyilván a rácok, — a nimötnek! . . . A hódoltsági állapot ugyanis a nemzetközi marhakereskedelmet nem érintette . . . — Akkó' hát jó, — no idehallgassál! . . . — No . . . — Má' harminckeltőbe is koplaltunk éppen öleget, tudod-e, — nyáron aratni álltunk, hogy télen legyen a palánkba mit enni, oszt a ruha, csizma is egy merő rongy vót rajtunk! . . . — Hej, nímöt, nímöt! . . . — Ugy a . . . Oszt Bossányi ur uram volt a kapitány, meg még Nyáry Pál ur Reniczky úrral meg Földváry úrral a hannagyok . . . Hát! . . . — Még hogy .. . — Oszt háromszázan voltunk vitézek, oszt sok volt az úrféle, akik a pogány elől menekültek ide katonának!... — Nocsak . . . — Oszt csak az úrfélék mm állhalták a nyomorúságot, elkezdték noszogatni a tiszt urakat, hogy csináljanak má valamit, csapjunk le valahova, mert megeszen bennünket a féreg!. . . — Hát igaz is! . . . Mostan osztán történt, hogy a tiszturaimék elunták a sürü kérelmezést, oszt elhatározták, hogy mögcsapjuki a kisaszonyhavi izsáki sokadalmat! — Aha! . . . — Tudod ugy vót az, hogy kél nappal előbb indultunk íccaka! . . . Még pedig ötvenön fölkerültek Földváry hannagy úrral Szabadszálláson át a kecskeméti pusztákra, oszt ott össze-vissza nyargalóztak, lüvöldözve, gyújtogatva, ugy hogy a félelömtől mögveszkedett török-magyar nép mind bemenekült Kecskemétre, ott is nagy ijedelmet okozva, hogy a bég az izsáki spábikal mind berendelte Kecskemét védelmére! . . . — Ahun e! ... — Nekünk kétszázunknak meg csak íppeg az költött... Mer' ennyien voltunki Bossányi kapitány ur alatt, — ötvenön otthon maradtak a palánk vigyázására! . . — No most! . . . — Ott lapítottunk egész íccaka a kolontói nádban . . . Oszt ahogy megvirradt, oszt kirakodtak a mestörök meg :\/ árusok, hál ugy fölöstököm tájt megcsaptuk ám a sokadalma!, hogy csak ugy füstölgött! . . Hahajl . . . Forgattuk a kardot a fejünk fölöli, oszi kiáltoztunk közbe: Szaladjon, aki a/ éleiét szánja! . . . Hál szaladt is mindönki röttentő, kézzel és lábbal, csak az örmény, törők árusok, meg a mesterek maradtak siránkozva a portékájuk mellett! .. . Bedobáltatluk velők a sok drágaságot a ládákba — ami pénzök csak vót kardhögygyel kicsiklandoztuk belőlük, azzal kocsi elé a lovaikai osztán gyerünk csak: úttalan idakon, pusztákon körösztül-kasul Fülöpszállást elkerülve, meg se álltunk az apostagi palánkig! .. . I Iái az. osztozás?. . . Hál hallod: nem osztoztunk! . . — Nem e?. . . Nem hál mer' annál okosabbal csináltunk! . . . — No! . . . — Kapott mindönki egy pár uj csizmát, egy ruhára posztót, bárom váltás tisztát — uj kardot, dákost. puskái akinek köllött meg egy marék kispézt is áldomás ivásra, hallod-e! .... — Hát a többi?.. Avva' mi lőtt?... — Megállj má' .. . Mer' csak csizma vót fölü ezör páron, posztó, vászon, szűr, suba szekérszámra, hát ha elosztjuk, mit kezd a vitéz vele?. . . Elkótyavetyéli ' . — Igaz . . . — Azér osztán magazinba került, de mindön, a péz mög a kasszába, oszt hosszú évekön át nem köllött se fázni, se rongyoskodni! . . . — No lám . . . — Mer' tudod, a nímöt nem szeret ám se hópénzt, se adjusztirungot adni, csak a harácsolás! kedveli leginkább: Azér köllött hát a magyar vitézeknek magukról gondoskodni! ... Kardjokra támaszkodva hallgatva nézték a távolságok kékes ködét a toronyablakból . . . Majd a fiatalabb borúsan megszólalt: — Azt is mondja má' meg Laos bácsi, hogy miké kergeti ki má' a nimöt, ezt az istenverte, átkozott törököt?! . . . — Majd kikergeti, ne félj, ha kezdj ütet is elférgesiteni a szomszédsága! . . Csak ahhol még egy kis kitartás köll öcsém! . . . Szalay László. MAGYAR KÜLPOLITIKA KÜLPOLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS IDEGENFORGALMI FOLYÓIRAT A Magyar Revíziós Liga hivatalos lap|a AZ ORSZÁGOS KÜLPOLITIKAI EGYESÜLET KÖZLÖNYE Szerkesztő-bizottság: Pékár Gyula főszerkesztő, a Magyar Revíziós Liga társelnöke. Pr. Faluhely! Ferenc, egyetemi tanár; báró MadarasayBeck Gyula, a Magyar Revíziós Liga társelnöke; dr. Fali Endre, a Magyar Revíziós Liga ügyvezető igazgatója; di . Kiss Menyhért, Marius, dr. Szalay László, főmunkatársak. A szerkesztésért és kiadásért felelős: Csikszentmihályí Sándor László. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Aradi-utca 8 Telefon: 22—8—97 Kiadótulajdonos: Hungária Lloyd Lapkiadó Vállalat részvénytársaság. Eló'fizetétsi ár: Egész évre 18 pengő. Külföldön az előfizetési ár kétszeres. Postatakarékpénztári számla: 16,123