Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 12. szám - Európa uj szelleme

s MAGVAR KÜLPOLITIKA 1934 kányinasa, mikor a seprőből támadl gonosz szelle meket hiába akarta lecsillapítani és előbbi alak­jukba visszaparancsolni. Jugoszlávia, mai formájában és mai céljában, a legtermészetellencscbb államalakulat. A főid, me­lyen fekszik, nem tűr. és sohasem is tűrt, nagy bi­rodalmakat. Igaz, a történelem nem ismer előíráso­kat, de van valami, ami a történelemnek is paran­csol: a föld maga. A Balkán a város- és törpe államok klasszikus hazája. Vízszintes és függőleges szaggatottsága utal­ja erre. A görögök, akik érteitek annyit az állam­vezetéshez, mint a délszlávok, legfeljebb csak az államszövetségig jutottak el ezen a területen és mi­kor Sándor, a nagy görög hódító nagy birodalmat akart szerezni, nem a félszigeten kereskedett, ha­nem a mesés Kelet felé vezette seregeit. Jugoszlávia máris túlnagy balkáni országnak és belső rendjét, még ha akarná is, nem tudja meg­teremteni: ha kisebb volna, boldogabb és hatalma­sabb lehetne. Érvényesülhetnének benne azok a népi erők. melyek tiszteletreméltóvá tették a régi Szerbiát. Mindaz azonban, amit Jugoszlávia kelet­kezése óta csinált, nemcsak népei, hanem földje szellemével is ellenkezik. Bosznia. Hercegovina. Dalmácia, Montenegró, Macedónia, Szlovénia, Hor­vátország, a Muraköz, a Bánát, volt és van, ha ha­táruk eltöröltetett is. Az egy és oszthatatlanná pa­rancsolt Jugoszlávia: a legnagyobb, legvégzetesebb történelmi tévedés, mely csak rengeteg vér kiontása árán igazítható ki. Természetes, hogy egv, céljában és alán iában hibás, államalakulat minden tette csakis hibás le­het. Hiba az a tekintet nélkül való, zord. kímélet­len központosítás, mely el akarja fojtani népei tör­ténelmi lélegzetét, az a központosítás, mely egy el­múlt eszmevilág politikai divatja s amilyet még a legreakciósabb osztrák császári akarat is csak meg­kísérelt, de véírrehaitani sohasem tudott. Letűnt és elkorhadt politikai divatok mértre és fénye — mi­kor fejlődési helvén már emléke sem maradt — azonban még elég csábító és kápráztató ahhoz, hogy elbűvöljön barbár államférfiakat, akik a kor­mánvzásban nem súlyos felelősséget, hanem soká­ig elfojtott hatalmi vágyaik kitombolási lehetősé­gét látják. Mikor a legnagyobb birodalom, a Brit Birodalom önkormányzatot, önálló külügyi kép­viseletet ad államainak és Franciaország is ké­szül összehivni a ..francia birodalmi" értekezletet. — a délszláv állam a vas és vér szicorával bünteti azokat, akik oly szövetségi alkotmányt akarnak, aminő az Egyesült Államok polgárának békét és szabadságot jelent és ami még Szovjetoroszorszáír­bnn is az államszerkezet egyik eleme. Hiba az, hogy Jugoszláviában diktatúra van a diktatúráért magáért. Európában ''mos állam szakított a parlamenti rendszer és a miniszterek egvüttes felelősségének elvével. Eltekintve attól, hogy mindez olv államokban történik, ahol a par­lament nem volt történelmi fejlődés eredménye, minden ilyen államban, Szovjet-Oroszorszácot sem véve ki. az ilven eltérésnek öntudatos, az e<rész nép érdekében kitűzött célia van. Csak Tusro=zláviában jelenti a diktatúra a kormánvzás vésrcéljnt. azt a nvers szultáni önkényt, melynek minden vonása a Kelet elmúlt világára emlékeztet s melvtől még a Kelet emlékeivel túlterhelt Törökország is ig\ ekszik minél hamarább megszabadulni. Egy történeti ró szerint a véreskezű kormány ­zás a helyes kormányzati ötletek teljes hiányára mutat. A jugoszláv kormányzás, nem találhatván helyes ötletekre, véres volt és marad s míg fennáll, mindig kénytelen lesz az erőszakhoz és csak az erőszakhoz foyamodni. A szláv és keleti lélek hagyománya, Jugoszlá­via vészes öröksége, mely államrobbantásra mindig kész, államfentartó ereje azonban csak az erősza­kig terjed, most — Franciaország bűnéből — egész Európát fenyegette. Az az otromba vád, melyet Jugoszlávia Ma­gyarország ellen Genfben beadott, az egész Európa arcába dobott keztyűt és Jugoszláviának Európá­val való mérkőzését jelentette, az Európára fene­kedő, erőre kapott ázsiai szellem első erőpróbája­ként. Mikor Jugoszlávia a vétkes erőszakot nem csupán' tulajdon szerencsétlen alattvalóira, ha­nem — a külpolitikában való alkalmazással — Ma­gyarországra is ki akarta terjeszteni, mutatkozott tel jes nagyságban az erőszak ördögi szellemének ártó ereje. Úrrá tehetjük-e magunk fölött ezt az ártó szel­lemet? Genf tanácstermében nem a Magyarország el­len emelt ostoba vád ügyében döntöttek. Genfben az dőlt el, ki az úr Európában ? Vissza tudja-e Európa paracsolni a magateremtette gonosz szelle­meket? Genfben Európa szelleme mérkőzött az ázsiai nyers erőszak szellemével. Angolország, és maga Franciaország is, mikor mérsékletet tanácsolt Jugoszláviának, ezt nem Ma­gyarország iránt való jóakaratból, nem csupán a vád képtelenségét látva, hanem az európai szellem vezető szerepét védelmezve tette. Bármilv anyagi erőt jelent is Franciaország­nak Jugoszlávia szövetsége. Franciaország az euró­pai öntudat ilyen meírszégyenitésére föleszmélt és — ha a diplomáciai illem és taktika engedné. — nyiltan szeretne Magyarország — és ezzel Euró­pa — párt jára állani. Mégis nyugodtak vagyunk, mert érezzük, hogy föld részünkön, bármily vétket követtek is el ellene. mégis Európa szelleme uralkodik. Az a szellem, mely nemcsak az erőszakot ismeri, az a szellem, mely a legmagasabbra emelkedett, az a szellem, mely az uralkodásban isteni kiilde+ést lát s melv parancsolóan mutatia a célt és eszközt minden ál­lamnak, mely Európához s/ámítandónak tartja magát. Ez a szellem lecsillapítja a jugoszláv hevet, ez veszi élét a jugoszláv fenyegetésnek és ez fogja előbb, vagy utóbb. — Jugoszláviát visszaparan­csolni arra a helyre, ahová való. Ez fogja fölsza­badítani, egy új keresztes hadjárat szellemével, lugöszlávia elnyomott népeit, ez mutatja meg a délszlávok Igazi történelmi Vél ját. melvet az új erőre kapó nemzetközi politika minden nép szánuí­ra cél gyanánt tűzött ki: népie> erők kifeitését. a maga és minden nép méltóságának megbecsülé­sét. Az ázsiai erőszaknak el kell tűnnie. Európában Európa az úr. Magyarország nvugalma a rágalom és Fenye­getettség poklaiban: Magyarország örök hite Euró­pa örök szellemében. MARIUS

Next

/
Thumbnails
Contents