Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1934 / 1. szám - A Népszövetség sorsa
MAGYAR KÜLPOLITIKA 1934 január Fausztot a „Himmel-fahrt" halhatatlan muzsikája közepette Margit könyörgése menti meg, Don Jüanért áldozata, Elvira, ajánlja fel a maga lelkének az üdvösségét . . . velük szemben, midőn Ádám a meredék széléről felkiált: „csak az a vég, csak azt tudnám feledni!" az Ur döntő szava fogja fel a tántorodót: „mondottam, ember, küzdj' és bizva bízzál!" lényegében az égi szózat mögött rejtőző „örökaszszonyi" bűbáj menti meg Ádámot, de ez se az alacsonyabb, hanem a fensőbb: legfensőbb fokán, az anya ság magaslatán. A Fauszt Margitjának a gyermeke véres szégyen a bitó alatt: az Ádám Évájának az anyasága mentő és megváltó szentség az Ur dicső séges szine előtt. Győz a Teremtés misztikus imperativusa: az emberi nem nem halhat ki, — Ádám bukó, de nem bukott titán, épp meri nem fogalom, hanem az Élő Ember, kinek minden tragédiája mellett is tovább kell bíznia, hogy tovább küzdhessen. Az Ur biztató végszava mintegy a Végtelen uj távlatát nyitja meg a legördülő függöny mögött: hátha egy napon mégis meglátjuk a láthatatlant, meg tudjuk a megtudhatatlant, elérjük az elérhetetlent? . . . Nemrégiben Goethe centenáriumát ünnepelte a világ s az ezt az ünnepélyt kisérö nemzetközi gondolattornában a madáchi Ádám sokszor szembe került Fauszttal. Elmondhatjuk: a magyar gondolattal együtt a magyar költő neve is fenségesen magasra szállt a bámuló utókor érzékelésében. Érthető, mert mint minden igazi legnagyobb költő. Madách is vates, próféta is tudott lenni s az a megrázó freskó, ahogy a falanszter-jelenetben a szovjet-mát meg tudta jósolni, szivbemarkolóan hatalmas benyomást gyakorolt a gondolkodó emberiségre. Egy szó, mint száz, a madáchi Ádám a Goethe-centenarium elismerő méltánylása közepette lépett fel Fauszt és társai mellé az örökemberi küzdés titánjainak az uj Olympusára. Mikor a klasszikus Burgszinház függönye felgördült Bécsben: Madách és az ő Ádámja egy uj ,,HimmeIfahrt"-ban indultak el földkörüli diadalutjukra, — örök dicsőséget szerezni a létért küzdő magyar nemzeti géniusznak! Tekintse meg a job b szaküzletekben a FILTEX RT I e g ujabb női ruhaanyag mintáit A Stavisky-botrány és a magyar optánsok Páris, január. El lehet képzelni, milyen csemege ellenségeink szániára a Stavisky-iigy. A kisentente kancelláriákban kiadták az utasítást: mindent cl kell követni, hogy a franciaországi magyar revíziós propaganda további útjába barrikádokat állítsanak. A meghódított Anglia után nem niulatkr.ztak-e máris aggasztó jelenségek a francia közvéleményben a magyar revíziós követelések megértése iránt? Mindent figyelemmel kisértek, mindentől megijedtek. A lapokban egyre sűrűbben megjelent magyarbarát cikkek szerzőit rendszeresen elárasztották cllcnpropagandá juk termékeivel: brosürákkal, könyvekkel, térképekkel. Az egyik francia publicista megmutatta nekünk azokat a fenyegető leveleket, amiket szerb diákoktól kapott egyik revíziós cikke után. Semmit sem banyagolnak el, hogy a magyarbarát írókat „felvilágosítsák" és ha kell, megrágalmazzák, kompromittálják. Minden nyugtalanította őket. A francia cserkészek nagyszámú részvétele a gödöllői jamboreen. Hántotta őket a francia újságírók rokonszenves szereplése a budapesti Nemzetközi Újságíró Kongresszuson. Nem került-e azóta egyikük a francia külpolitika helyettes vezetői állásába9 Féltékenyen tartották számon a Magyarországra utazó francia turisták egyre szaporodó tömegeit, akik mind, mind a magyar revízió gondolatával „megfertőzve" tértek vissza Párisim. Miért kell a franciáknak Magyarországba menni vadászni? Mennyivel több az agancsos és nemes vad Liptó vagy Fogaras havasaiban. Hogyan van az, hogy soha még Párisban annyi magyar író darabját nem játszották, annyi magyar filmet, operettet nem mutattak be, annyi magyar művésznek nem tapsoltak? És most már a Kamarában is megalakult a magyarbarát képviselők csoportja, akik közül többen éppen most készültek Magyarországba. Mindez túlontúl elég ahhoz, hogy egy kisentente szivet elkeserítsen. Az ö szempontjukból soha jobbkor nem tört ki a botrány, mint most. Az ismert mondás mintájára elmondhatták: Ha Stavisky nem lett volna, ki kellett volna találni. Hiszen ezen a nemzetközi szélhámoson keresztül diszkreditálni lehet a revíziós propagandát és a Magyarország iránti rokonszenveket. Hogy magyar részről az optáns kötelezvények, illetve opciók eladásával teljesen magánjellegű és abszolút politikamentes üzletkötések történtek — nem is éppen a magyar fél előnyére, az nem akadályozta őket rágalomhadjáratukban. Vakmerően hirdetik mindenfelé, hogy Stavisky a magyar kormány franciaországi propaganda-ügynöke volt. Ezért vette meg a Volonlé c. lapot, amelyet a magyar revíziós törekvések szolgálatába állított. \ kisentente-űgynökök azonban elfelejtkeznek arról, hogy a letartóztatott Dubarry lapja, mint még más baloldali lapok erősen pacifista ideológiájuk alapján hívei a rtvíziónak, és pedig nemcsak a magyar, hanem a német revíziónak is, valamint a teljes jogegyenlőségnek a leszerelés kérdésében. Különben a Volonté egyik vezércikkírója, Vidor Basch, az Emberi Jogok Ligájának elnöke, aki a legélesebb, gyülölködöen elfogult ellenfele a jelenlegi magyar rezsimnek. De Stavisky nemcsak ennek a baloldali lapnál; a hirdetési ügyleteit bérelte ki. Ugyanilyen döntő befolyásra tett szert egy szélső jobboldali lapban: a Rempart-ban. Ez az újság (amely jelenleg Aujourd'hui cimen jelenik meg) a legszélsőbb, a legérzékenyebb, hogy ne mondjuk a legizgatottabb francia nacionalizmus orgánuma. Azt a s/ól, hogy „Hongrie", egyetlen elismerő vagy csak tárgyilagos jelző kíséretében ebben a lapban lenyomtatva nem lehetett látni. Ellenben a kisentente államoknak, azok államférfíainak minden sorában szőnyegei lerit. Mintának állítja Franciaország felé a kisentente erőteljes magvarellenes fellépését és hazája jövőjét a szövetségek lehető legtovábbmenő katonai kimélyitésében látja — fejtegeti a lap, épp ugy vagy épp oly kevéssé Stavisky pénzén, mini a Volonlé. Azt sem fogja senki elhinni, hogy az ugyancsak letartóztatott Aymard-t Stavisky azért pénzelte, hogy mint Tardieu lapjának munkatársa ott Magyarország érdekeit szolgálja.