Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 7. szám - Agitáció tudományos mezben

1934 július MAGYAR KÜLPOLITIKA 15 Halottak vándorlása Valami hallatlan szellemi rablás, fosztogatás, orzás, eltulajdonítás történik másfél évtized óta a magyar szellemi kincsekkel csonka magyar hazánktól északra, keletre, délre, nyugatra. Azt a csalárdság utján megszerzett földteriilet, amit miül Magyarország szerves részét egy-egy „hóditó" náció a maga számára megkaparitotl — nemcsak természeti és műkincseivel egyetemben tartja ma magáénak, de évszázados, vagy talán évezredes szellemi tulajdonaira is jogul formál. Nem elégszik meg azzal, hogy övé a sok gazdag múzeum, templom, gyűjtemény, közvagyon, arra is rátette kezét, ami távol esik minden tárgyi magyarázattól, hatalmi tébolytól, csalárd lehetőségtől, — a szellem-et is magáénak követeli. Nem, nem a délibáb kell neki, amit a csehek az aranykalásszal ékes rónasággal, a kis magyar 'Alfölddel hatalmukba csaltak — nekik azok a szellemi nagyságok, azok a géniuszok kellenek, akiket a természet adományozó nagy kegyelme — ott adott az egész világnak, azon a földdarabon, amelyikre foguk fájt s amelyet lelkiismeretlen, gyűlöletben tajtékzó, nagy politikusoktól hazugsággal és csalással — a magukénak igényeltek, Petőfit a csehek és tisztán a hibás névolvasás alapján (Petőfi neve eredetileg és helyesen Petrovitz volt és nem a rácos Petrovity = olvasd: Petrou/cs) a rácok a magukénak vallják, aki mint nemzetáruló, mint renegát lett a magyar költészet világraszóló nagysága. Massaryk --cseh köztársasági elnök Sztregován ünnepelte Madáchot, sőt hangulatkeltő célzattal magyar feliratos koszorút is helyezett el a költő sírhelyén —, de az a visszhang, amit ez a ténykedés a cseh és bérenc lapokban keltett, az mindarról beszélt, hogy az Ember tragédiáját a lótoknak köszönheti nemzetünk. Kossuth apánk is magyar maradt volna, ha a trianoni békediktátum szülőhelyét meghagyta volna a magyar határok között. . . Ez csak az északi földáldozat csillagairól szól — Erdély magyarjait — a románok szóra sem érdemesitik, ők olyan alanti fokán állanak a műveltségnek, hogy egy Bólyaira, egy Aranyra nem reflektálnak. A „kelet franciái", amint a hízelgő nemes nemzet — a ,,gloire népe" — mondja, (pedig talán lehetne a franciát is egy kis, egészen csekély merészséggel a „nyugat románjai'-nak. nevezni). Mondom, a kelet franciái nem értékelik a Tentamen-l, nem az Encyklopaedia-t, sem a maga nemében az egész világon egyedülálló Shakespeare-, Arislophanes-forditásokat, ők azokra mit sem adnak, ők az aranyra, drágakőre, kincsekre utaznak, ők azokat sajátítják ki ugy, hogy azok ősmagyar alkotóit, művészeit — románoknak mondják. Neveiket is megmásítják, mert azokat, akik származáshelyeiktől — magyar helységnév után nevezték magukat, azokat ők most átírták arra a. névre, amint azt a helységet, mióta román impérium alá került — nevezik. így hamisítják ők a művészettörténetet is. A két nagy művész, a páratlan szobrász-testvérpár például, akik nevüket a XIV. században mindig egyféleképpen Kolozsvári Mártonnak és Kolozsvári Györgynek írták, ma kénytelenek haló porukban azt a szégyent elviselni, hogy nevük ma román és románok által külföldön kiadott és propagált katalógusokban — Cluj-já züllött. Mit lehet ez ellen tenni? Mert kell! Sajnos, ezzel a kategorikus imperativussal élnünk nem szabad oly bátorságosan. A magyar, részben tapintata, ízlése — valljuk be, nem mindig helyesen használt uri mivolta, törvénytisztelete, szomszédos nemzetek iránti figyelmessége és főképpen szomorú nincstelensége lehetetlenné teszik, hogy azokkal szemben, akik hozzá képest alacsony nép, akik minden lehető alkalommal sietnek róla kigyót-békát kiáltani, akik hegyeket hordanak össze szemenszedett valótlanságokból —, azokkal mindig a diplomácia választékos nyelvén szólnak és azokkal egy világért nem — bánnának el ugy, ahogy azt megérdemelnék. De ha az megint nem lehet, nagyon szükséges volna minden alkalommal, amikor ez a nép a magyar szellem diadalmas alkotásai! kérkedve — mint saját szellemi termékeit viszi a világ elé —. akkor egy szűkszavú, de részletes, megtámadhatatlan tudományos apparátussal előadott tanulmányt kellene küldeni szél az illető országokban, hogy ott az a társadalmi réteg, mely érdeklődési körében szembenállóit ezekkel a hamisításokkal — tudja meg, hogy milyen csalás áldozata, ha elhiszi, amit e szerencsés ..győztesek" most — mendaces ifortuna juvat — hirdetnek. Volt egy ilyen román iparművészeti kiállítás Párisban, melynek retrospectiv anyaga ilyenekből tellett ki . . . szeretnők tudni, milyen zavart teremthetett a francia komoly tudományos körökben az. hoigy amit eddig, a XIV. század óta, magyar műalkotásnak, Kolozsvári Márton remekének ismertek, az most egyszerre — az amerikai pénznek, hadianyagnak és pihent enibertömegeknek a világháborúba való beledobása következtében egyszerre, csak ugy márólholnapra 1920 június 4-étől (pedig június 3-án még magyar volt a hatszáz év előtt élt mester) egyszerre román lett . . . Istenem, hogy lehetne ezen kacagni, ha nem volna olyan-olyan nagyon megsiratni való . . . (—b —n) MAGYAR KIRÁLYI FOLYAM- ÉS TENGERHAJÓZÁSI RT Igazgatóság : Budapest, V., Mária Valéria ucca 11. BUDAPESTRE UTAZZÉK MODERN TERMES GŐZÖSEINKKEL BUDAPESTI TARTÓZKODÁSA ALATT FIGYELMÉBK AJÁNLOM: 1. a naponta délután és este a budapesti Dunán közlekedő SÉTAHAJÓINKAT, 2 a vasárnaponhint Budapest—Vác—Visegrád—Nagymaros - Dömös— Esztergom között közlekedő TURISTÁBA JÓINK AT. 3. naponta közlekedő kisdunai és nagydunai KIRÁNDULÓ- ÉS CDÜLŐHAJÓIIKAT, 4. időszakosan, külön programm szerint közlekedő OLCSÓ TÁRSAS BAJÓKIRÁNDCLÁSAINK AT. FELVILÁGOSÍTÁSOK az igazgatóságnál, a hajóállomásokon és az utazási irodákban.