Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 5. szám - ...és elrabolták az ősi földeket

12 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1933 májua egyéb látnivalókat természetesen vendégeink szorgalmasan látogatták, miáltal alaposan eloszlottak azok a homályos ós zavaros fogalmak, amelyekkel jóakaratú vendégeink ez ismeretlen országba amelyről ellenségeink már akkor is sok valótlan! és félrevezetői terjesztettek eljöttek, Budapesti tartózkodásuk utolsó napján a Petőd szobornál rendeztek a franciák ünnepséget. Óriási koszorúval, melyei tíz ember vitt, mindenkinek kezében virágcsokorral vonultak a szobor elé, ahol már nagy tömeg várta megérkezésüket. A Petőfit méltató szónoklat után Coppée elszavalta ..Petőfihez'* c'mü költeményét, amelyet a Nemzeti Színház egyik művésze magyar fordításban is előadott. Azután elhelyezték a koszorút, amelynek a Francia színekből készült szalagján e szavak állottak: ..Les amis francals de la Hongrie á Petőfi. Aoűt 1885." A magyar himnusz és a Marseillaise hangjai melleit Fejeződött be az ünnepély, melynek emlékére bronz érmet, valamint Coppée költeményének sokszorosított ke/iratát kapták a megjelentek. A főváros adotl még Fényes búcsúebédel s másnap reggel nyolc napi vidéki tartózkodásra különvonaton elutazlak vendégeink. A dobsinai jégbarlang. Poprád, Tátrafüred. Csorbai-tó, Kassa. Arad. a ma elszakított területeken, továbbá Mezőhegyes, Szentes, Orosháza és Szeged voltak főbb állomásaik, ahol mindenüti lelkes fogadtatásban voll részük. Aradon az 1848-iki szabadságharc 13 vértanú tábornokának emlékművére virágcsokrot helyeztek, majd Szegedre mentek. Hajón érkeztek, ahol az emberek tízezrei kitörő lelkesedéssel várták őket, a jó ismerősöket - mini a polgármester üdvözlőbeszédében mondta —. akik abból a nemzetből vannak, amely „a gyász napjaiban keblére ölelte a féktelen élemmel vívott küzdelemben eleseti Szegedet." Az ujjongó tömegtől a vendégek hosszú ideig mozdulni sem tudtak s végül az egész hatalmas tábor Felkerekedett, úgy kisérték be ökel a városba szállásukra. Este a várost kivilágították s bankett fejezte be útjuk végső állomását. Augusztus 20-ára a magyarok nemzeti ünnepére értek vissza Budapestre, ahol még résztvettek a körmeneten s 21-én utazlak haza. Utjukról nemcsak a magyarországi lapok hozlak állandóan részletes leírásokat, hanem a párizsi lapok is bőven írtak az eseményekről. De nemcsak ezek a leírások hirdették a kölcsönös rokonszenv megnyilvánulását, hanem a maradandóbb emlékű könyvek és essay-k is. így például Ulbach La Csárdás című könyve, Dreyfus Chez nos amis les Hongrois című leírása, Lostaloi :\ kiállításról stb. Coppée Ferenc a kiváló francia költő 188ő. évi levelében édesanyjának ezekéi írta: ..Itt határozottan nagyon szerelik Franciaországol és a franciákat . . Négy napon át tartó ünneplés és diadalát . Egy egész nép rajongása Franciaország és a franciák iránt . . Mikszáth ...ló palócok" című munkájának „Scénes Hongroises" név alatt francia nyelven megjelent (Párizs, 1890. Quantin.) kiadásában így emlékezeti ugyancsak Coppée vissza magyarországi tartózkodására: ..Tündéri utat tettem Magyarországon. Mintegy negyvenen franciák a magyar nép vendégei voltunk s bennünk Franciaországot ünnepelték. Felejthetetlen emlék ez részemre . Magyarország akkor nagyon nemes és megható viselkedési tanúsított, mert kezét legyőzötteknek nyújtotta. Bizonyos, hogy legyőzetésünk után derék barátokra találtunk. De a gyászos végű 1870. évi háború után Franciaország először érezte egy nemzetnek, egy egész nemzetnek nagyfokú rokonszenvét maga felé irányulni." A mult elsárgul! lapjai! és la>s;in feledésbe menő emlékét szívesen elevenítettük lel, mint amely a francia és magyar nemzetek közt fennálló rokonszenvnek bizonyságai közé tartozik, S ha ezekről a jóleső emlékekről átszáll gondolatunk a legutóbbi két évtized alatl történtekre, önkén telimül is az a kérdés tolul elénk, vájjon inti miért kell mindennek másként lenni? Zrínyi Ilona Irta: Eörsi Júlia Az Erdős-Kárpálokban, sárosi Zbóró várban, alig pár percnyire a határtól, ahol panaszos fenyők most a vesztett hazát siratják — országraszóló fényes menyegző volt Hi<>6 márciusában. A horvát bán, gróf Zrínyi Péter lánya esküdött az ország leggazdagabb urával, a húszéves /. Rákóczi Ferenccel. Az ünnep vakító ragyogásában kékre festett farkú hal almásszürke vonta Zrinyi Ilona aranyozott hintaját. Kél oldalt Széchy és Zichy úrfiak lovagoltak, a fejedelem kornélája lengéit az ónódi zászlóalj elölt, s a gyöngytől roskadó násznép után nehéz horvát lovakon a Zrinyi-ház bandériuma léptetett. Zbóróban a várkápolnában volt az esketés. Szelep? csényi prímás tette egymásba a két kezet. Csendes megadással váltott gyűrűt a haza legszebb nője Rákóczival, akivel a Zrinyi-családnak hatalmas tervei voltak. Hiszen nem szerelemről volt szó ezen az esküvőn, hanem Magyarország rabságáról. Fzek az urak, akik itt álltak a zbórói Kárpátok komor orgonabugásában, nem <i násznak örüllek, hanem annak, hogy a fényes Rákóczi-ház fia Zrinyi Ilonával a Zrínyiek hősi küzdelmeit vállalta a törvénytipró császár ellen a magvai' földéit, amit áldozatul doblak a törőknek, a győztes harc után, a vasvári béke magyartfojtó pontjaiban. Mire hajnal lett és a szépséges menyasszony lányi koszorúját kard szelte ketté: borzas árvái lovakon vitézek nyargaltak le a hegyről, tudtuladták a szegénységnek: harc lesz, az utolsó csöpp vérig. Zrinyi Hona hallotta szelid női életének csöndes éveiben, hogyan élesili kaszáját a bujdosó szegénylegény, akit most kezdenek kuniénak nevezni. A Wesselényi összeesküvés puskapora a nemzet arcát tépte meg. Amit kezdtek az urak Trencsénben és Zbóróban. folytatták Murányvárban. Wesselényi, a nádor. Zrinyi Péter, a bán, Nádasdy, az országbíró, Rákóczi Fenne. Frangepán, a püspökök, a zászlósok, a \ármegvék. mindenki részese volt az összeesküvésnek, mindenki bűnhődött érte, javaiban és életében. Zrinyi Ilona családjára a bakó nyomott véres pecsétet. Kél buga kolostorban hervadt el, anyjára börtön, téboly és halál vár!. Ilona szive soha meg nem sziinl vérezni mártír családjáért. „Hittel csalattattunk, nem kell azért hinni . . ." jajdul! meg a sóhaj utain, amint egyik várából a másikba utazott. Már keit gyermeke volt: Juliánná és Ferenc. Gyermekei apjának váltságdijába odaadta hozományának utolsó aranyait is. Rákóczi Ferencet hirtelen halál terítette !e. a megtört nő támasz nélküli maradt. A gyászmenet talán még fényesebb volt, mini a nászmenet: egy ország dulott lelke sir! a viaszos betűs tafota zászlók alatt. A császár megerősítetté roppant birtoka jogában és gyermekei gyámjául elismerte. Ilona gyermekeivel anyósához. Munkács \ár.íba meni lakni. De Zsófia udvari érzelmű és labanc volt, Ilona kuruc. Zsófia oly mereven katolizált, hogy fölírtak ellene a császárhoz és vármegye, bíróság, hadsereg szálll szembe vele, Ilona derült vallásossága nem veszteti türelmességéből, énnek a komor nőnek közelében. De egv évnél] tovább nem bírták a közös éleiét. Szelepcsényi priimás linóm és gyöngéd segítsége támogatta Ilonái, amikor elköltözött napától makovicai hercegségébe. Itl szakadt rá legforróbb öröme és ebből fakadj életének késői gyásza. F vidéken látta meg először a 21 éves Thököly Imrét, aki már a .kurucok vezéri' voll. A nemzet szabadságáéi! halálig harcoló szegénység hadba állt a császár három hadserege elten s az egy Thököly ragyogó ifjúsága, tiszta vitézi kardja, rongyos kuruc népe legyőzte a három reguláris német hadsereget. BERLINI VICTORIA ÁLTALÁNOS BIZTOSÍTÓR.T. Központ: Berlin S.W. ^ Magvarországi igazgatóság. ^ Telefonszámok' ^ Alaptőke: 5,000.000 Lindenstrasse 20-25. V., Vilmos császár-ut 26. 209-13, 209-16. aranymárka.