Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 5. szám - ...és elrabolták az ősi földeket

ÍO MAGYAR KÜLPOLITIKA 1933 május ... És elrabolták az ősi földeket Irta: dr. vitéz Nagy Iván Az új határokon túlra került magyarság megkezdte kálváriáját, mielőtt a trianoni diktátum „végleg" idegen járom alá szorította volna. Az új urak nagyon jól tudták, hogy az államot nemcsak a nép, hant m a föld is alkotja. Nemcsak arra igyekeztek tehát, hogy a fajiájuktól idegen magyarság számát az üldözések és .kiutasítások révén lehetőleg leszorítsák és ezáltal mesterségesen teremtsenek maguknak „nemzeti" államot, hanem az ezer év előtti hódítás és tízszázados országlás jogán a magyarság kezében volt birtokokra is rávetették kezüket, hogy a lélekszámban meggyöngült magyarság vissza ne húzódhassák az ősi föld erői adó barázdái közé, hol Anteusként megerősödve, a nemzeti ellenállás harcát esetleg győzelmesen tudja majd megvívni. Ausztria kivételével az utódállamokban már a megszállás első hónapjaiban egymásután jelennek meg a rendeletek, melyek eredményekéi) az ú. n. agrárreform jelszavai alá bújtatva igyekeznek a hazáját vesztett magyarságot a földjétől is megfosztani. A föllángoló nacionalista lúl/ás tombolása közepette fogalmazták meg ezeket a hírhedt földreform-törvényeket, melyekben igaz ugyan, hogy alkotóik elsősorban szociális szempontokra hivatkoznak a reform megokolásánál és a földbirtokok igazságosabb eloszlásának szabályozását hirdetik célul, de már a parlamenti felszólalásokban, a politikai agitációban és a hírlapi cikkek és nyilatkozatok százaiban letagadhatatlanul hirdetik, hogy mind a húrom utódállamban a földreformnak valójában az új többségi nemzetek megerősítése a eélja. És csakugyan, egyik helyütt sem volt más ez az ű. földreform, mint a régi birtokos osztályok tönkretétele, annak a legmagyarabb rétegnek legázolása, amelyik legalább mindennapi kenyerét illetőleg független íett volna az államhatalom i'ij birtokosainak kegyeitől, amely esetleg talán még áldozatokat is tudott volna hozni a kisebbségi sorsha szorult magyarság közművelődési, egyházi és iskolai céljaira, amely intézmények fenntartása és esetleges fejlesztése biztosíthatják pedig egyedül, hogy az idegen népfajok tengerébe szigetként beágyazott magyar területeket végleg el ne borítsa az ellenséges ár. És sajnos, nemcsak sok százezernyi számban le tudták csökkenteni az utódállamokhoz csatolt teriileteken 1910-ben élt magvarság számát, különösen a közalkalmazottak elüldözésével, — amelyhez igaz. hogy hozzájárult az. is és ezt végre meg kell mondani nekünk is, hogy az akkori kormányzat nagy hibát követett el, mikor a tisztviselőket az egyébként törvény- é^ jogellenesen követelt hűségeskü megtagadására és hivatali helyeik elhagyására utasította, — hanem azzal is igyekeztek megadni a végső döfést az elalélt magyar kisebbségnek, hogy egyszerűen, törvényes formák közé bújtatva, elrabolták a: ősi földeket. Csehszlovákiában még 1918-han törvényt hoztak, mclylyel zár alá vették az összes birtokokat, amelyek mezőgazdasági területe a 150, vagy összes területe a 250 hektárt meghaladta. Az egykori Felsőmagyarországon 1,614.658 hektár területet foglaltak le 944 birtokostól, akiknek legnagyobb része magyar és egy kisebb részük német volt. Ebből osiak 16 százalékot hagytak meg a régi birtokosok kezén, viszont 462.438 hektárt osztottak ki a hirtelen támadt étvágyú igénylők között. A földreformhivatalnak azonban 1927-ben még így is 885.«49 hektár terület állott rendelkezésére, melynek egy részéi időközben azonban ú. n. maradék-birtokok formájában szétosztották. Kétségtelen, hogy a Felvidéken a földreformnak a magyarság lehető letörése volt a valódi célja, amit mutat .1/ is. hogy a földhivatal összes tisztviselői közöli magyar nem akadt, hogy a birtokosok, akiknek birtokait kisajátították, szinte kivétel nélkül magyarok voltak, viszont az ellátottak között alig akadt magyar földművelő. Ellenkezően: a telepítéssel kapcsolatosan közel 18.000 hektárt bocsátottak elsősorban volt cseh légionisták rendelkezésére; a földet kapóit összes telepesek közül csak négg (!) volt magyar. A legnagyobb igazságtalanságok és visszaélések az ú. n. maradék-birtokokkal történtek, melyek 20.000 hektárnyi területtel 139 cseh és csehbarál lót politikusnak jutottak „nemzeti szolgálataik jutalmául", majdnem ellenérték nélkül, a kezébe. A kisajátított földekért ugyanis egyáltalában nem űzetlek megfelelő váltságot, mert az elvett földek értékének alig egyhatod—egytized részét kellett csak megtéríteni, ezl is készpénz helyeit kötvényekben. Ha 3.500 cschkoronára értékelhetünk egy hektár földet, akkor átlagban 1.500 csehkorona volt a megváltási dij, úgyhogy — cseh szakértő szerint is — a magyar földbirtokosok vesztesége a Felvidéken 2—2 és fél milliárd csehkoronára rugóit. Délszláviában ugyancsak már 15 hónappal a trianoni szerződés aláírása előtl, 1919 február 25-én kormányrendelet intézkedett az elcsatolt területeken lévő 100, illetve 518 katasztrális holdnál nagyobb birtokok kisajátításáról. Bíróság helyett itt ugyancsak a közigazgatási szerv végezte a földosztást. Az ú. n. Vajdaság területén, — léhát az elszakított Délmagyarországon — 751.149 hektár került szétosztásra kizárólag szláv eredetű lakosság között, akik közül 12.265 volt az ú. n. dobrovoljác — hadiönkéntes, — 4.730 menekült, illetve optáns és 57.193 helyi földigénylő. A földreform következtében a magyarság kezében levő birtok 50 százalékkal esőkként és jutotrt olyanoknak a kezébe, akik annyira nem értettek a föld műveléséhez, hogy maga a szerb földhivatal kénytelen volt az 1930-ban tartott felülvizsgálat alkalmával egyedül Szabadkán 700 új tulajdonostól véglegesen visszavenni a földet. 300-at pedig figyelmeztettek, ihogy ha nem saját maguk fogják a jövőben megművelni, hanem továbbra is bérbe adják birtokukat, tőlük is el lógják venni. A kisajátított földekért Délszlávia még mindig nem állapított meg kártérítést, hanem kényszerbérletbe adta az elveti földeket az igénylőknek: a régi tulajdonosok azonban még az igen alacsonyan megállapított bérleli díjakai sem kapták kézhez, hanem azokat a földhivatal pénztáraiba fizettették be, ahol először levonták belőle a kezelési költséget, az összes adókat, az ár.nentesüési díjakat és általában minden közterhet, úgy hogy nagyon sok régi birtokos kéngtelen volt a vagyonából ráfizetni a tőle elkobzott földek adójára. E földreform hatásaként megemlíthetjük még azt is, hogy egyes községek, így pl. Bezdán, Telecska, közbirtokossági területeit kisajátítva, olyan helyiken, ahol a háború előtt egyáltalában nem volt községi pótadó, hirtelen ez 480—1.500 százalékra emelkedett! A kisajátított terület nagyságára é-, aránytalanságára jellemzi), hogy mi\g a régi Szerbiában, Boszniában és Hercegovinában mindössze 253.352 hektárt vontak be a földreformba, addig egyedül az elszakított Délmagyarországon 258.24-3 hektár földet sajátítottak ki a magyar birtokosoktól. Minden képzeletet felülmúl azonban az az eljárás, amivel Románia fordult a magyar földbirtok ellen. Jóllehet Erdélyben a nagybirtok csak 18 százalékát tette ki a területnek, Romániában pedig 38 százalékát, mégis az ú. n, Begátban a megváltás alól mentes területei kétszer akkorának engedélyezték, mini Erdélyben, ahol már 10 holdnyi terület kisajátítását is engedélyezte a törvény, söl a városok közelében bármilyen kis földecskéi kisajátíthattak, ágy, hogy Transdanubia Egyesi Gőzmalmok r.-L 208 33 208 34 NAGYKANIZSA TELEFON: NAGYKANIZSA 55. sürgönyeim:Gőzmalomnagykanizsa