Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 1. szám - A térkép. Erdélyi magyarok sorsa

1933 január MAGVAR KÜLPOLITIKA 7 Ezl a mondató) oly hittel, olyan ünnepélyesen mondta, ahogy ma már csak egyszerű iparosok tudják azt mondani . . Ahogy hajlott az idő délutánra, ugy fokozódott a hideg. Császár ur meg-megbotlott, nehezebb volt igy, „mezitláb" baktatni a falábbal, csikorgott is, nyomta is a tér dét, ehhez járult aztán az is, hogy a köpenyes egyszerre sírva fakadt . . . Nem, nem birja tovább, pihennie kell No de ha megáll szomszéd, ugy elfagy, hogy egj csepp meleg vére se marad! Kél napja bujdokolok! nyögte a menekülő. Hál mórt nem luiji meg Barcson valahol, amikor átjutott a Dráván. Féltem a csendőröktől. Sokunkat vissza kelleti toloncolniok, ha akarták, ha nem. — Rettenetes idő a magyarra, rettenetes! kiáltott Császár ur és egyszeribe Kikapta a csizmái a vándortárs hóna alól. Jaj, hogj ez eddig nem jutott eszébe. A falába talpa nincsen húsból, olyan mindegy annak, hogy lyukasa csizma vagy nem lyukas! Felrántotta hát a csizmát s szinte vígabban kocogott tovább. Hiába, az erdő elolt, talán félóra járásnyira lehetlek, meg kellett állniok. A köpenyes bukdácsolni és rogyadozni kezdeti . Kétszer el is bukott s ugy kezdeti sirni. mint a vizeskötéllel vert gyerek. Nincs más hátra, tüzet kell rakniok, majd megmelegszenek egy kissé, aztán hajrá, tovább. — Jaj, kis ónok ám, édes kis onokám, mondogatta Császár ur és veregetni kezdte a zsebeit, vájjon van-e gyújtó? — Itt csörög é! De kegyed addig tördeljen egy kis nyárfagalyat ott az útszélen, mert máskép nem tudunk semmit se csinálni. Szerencsére ilt van a nagykabátom zsebében a Barcsi Közlöny, a mull vasárnap dugtam bele az Iparoskörben. No. csak előre sógor, jól verje le a galyról a havat. A köpenyes erőre kapott. S mialatt (.sászár ur meg tisztított egy kis darab földet a hótól, már hozott is egy nyaláb, könnyen toré), ősszel száradt, vékony nyárfaágat. A kegyetlen hideg levegőben egyszeribe magas lángba szökkent a/ újságpapír. Délnek ffujta a szél, tehát észak felől állt elé. kigombolt és széttárt kabáttal. (), hála a majd csak egyszer kiderülő égnek, tüzet fogtak a gályacskák és mosl inár csak nagyobbacska fát kell keríteni s aztán lobogni lojj a megmentő csodatüz. Addig is csak Inna szomszéd, szítsa! biztatta Császár ur a menekülőt, én majd hozok vastagágat. Köröskörül fehéres-szürke messzeségbe olvadt a táj. kelet felöl sötétlett csak a tavaszi erdő. Hogy az országúton ritkán álló jegenyék komorodtak messzeségbe veszve, de semmi, semmi más. Császár ur léiig futva érkezeti vissza. Meztelen kézzel lisztitotta a letolt ágakat, s óvatosan fektette az éledni kezdő tüz fölé Ám csak eg) darab kapott belőlük lángra ,i többi sistergett, füstölt, a többi élő és nedves voll tövig De azért lobogott, lobogott a ÜZ, arccal hajolt fölébe a menekülő, színit itta. szinte szívta, mintha étel lenne, erő lenne, öröm volna . . . Amint kicsit élettel lelt lelt a kezük, ujabb agakat tőitek nagyol kezatt mindig akadt száraz.. A tüz körül udvart olvadt a hó, a tüz nőtt, nőtt, mind ma gasabban, mind erősebbé, jobbá, életadóbbá. Arcuk kipirult, szemük hittel, meg lénnyel lett tele. A köpenyes ki jelentette, hogy most már akár Budára is elgyalogol. Császár ur meg azt nevette, hogy milyen felemás a lábbeli iiik . . . Még dúdolt is . Csak akkor komorodott el szegény, ha a kis onoka eszébe jutott . .. És alkonyat felé. amikor indultak tovább, szinti1 fájl elhagyni a nagy balom, gyönyörű parazsai De elindul iák. meri cl kellett indulniok . . + Hát Istenem. Istenem, igy bandukolunk s/egénv magvarok, árva, havas országutakon. , A térkép. Erdélyi magyarok sorsa. A Belvárosi Színházban, Bárdos Arthur kiliüiö igazgatása alatt egj színdarabot adnak. .1 térkép .» címe Szerzője uj név az irodalomban. Székelv Mózes. Kél évvel ezelőtt jelentkezeti egy szivbemarkoló regénnyel. Zátony voll a címe. \ hatalmas regény a román uralom alá jutott erdélyi magyar halálos jajkiáltása volt. Egyszerűen, szinte költőietlenül, darabosan, száraz tárgyilagossággal leírta, hogy húzzák ki a földel a magyar nemes ur, a magyar paraszt, s az értelmiség lába alól. De ugyanakkor a dolgok vastörvénye értelmében a románok önmagukat is elpusztítják. Megiázó tragédiái üvöltött szét a nagyvilág é! herébe a kutya, mely a háborúban megvakult földbirtokosi vezetgette, míg öngyilkossága élete mécséi ki nem oltotta. Végzetszerűen setét, borzalmas vádirat voll e regény a nyugati népek lelkiismeretéhez, kik szétdarabolták Magyarországot, s egy magasabb műveltségű népet balkáni műveletlen hordáik gaz önkényének doblak oda. A fialal író uj drámája is a román halalom alá kényszeritalt másfél millió magyarság kétségbeeseti tragédiája. Véletlenül, helyesebben a külföldi világlapokból egy román őrnagy kislánya lemásolja a revíziós térképet. A nép közé kerül, mely szentül hiszi, hogyha az uj térkép kész. s ők visszakerülnek a régi hazához, akkor a magyar újoncokban szabadabban ficánkolhat a vér. Leülnék részegen kél román csendőri. Statáriumot hirdetnek. A román őrnagynak egy magyar grófnő a felesége, ki szereti az urát, de természetszerűen a magyar falu szenvedő lakosságával együtt érez. A csendőrgyilkosság miatti vizsgálal szálai azonban a kastélyba, a grófnő személye körül futnak össze, kinek nővéréhez irott hazafias leveleit egy kommunista soflor, a román siguranca fizetett kémje a katonaügyész kezére játssza. A grófnő csak lélekben irredenta, semmi perbeli bizonyíték nincs ellene, csupán a látszat. De a román őrnagy mégis korbáccsal fenyegeti. Erre ez a tiszta, szent asszony revolverhez nyul. Az utolsó jeleneiben kiderül, hogy a térképel a román őrnagy kislánya rajzolta, ki édesanyja neveltje, s nem tagadhatja iney a magyarsághoz való tartozandóságát. „A térkép" rendkívül mozgalmas, eleven, megkapóan drámai s mindvégig erős izgalomban tartja a nézői. Alakjai nem papírból valók, élnek s a ma szörnyű, véres, tragédiás éleiéi élik. A színház kitűnő előadásban, nagyszerű rendezésben hozza •.link a darabot. A színeszek luk;:n Beregi Oszkárral, Fager Antallal, Simonyi Mariival, Murit] Lilivel, de a többük is mind. teljes elismerési érdemelnek. Reméljük, hogy ugy a közönség, mint az iskolák tanulóifjúsága megnézik ezt az idegborzoló magyar drámát, mely valójában minden ma élő magyar embernek is az egyéni drámája, akár erdélyi, akár nem. És a revízió drámája, s tudnunk kell. hogy minden politikai megmozdulás a világtörténelemben megelőzött írók és költök magvető munkája, mely nélkül nem volt sehol föltámadás. A magyar nem/ele gyászos kétségbeesésében is a legtisztább erdélyi magyar Géniusz esodálalo, költészele zendül meg. hirdetvén, hogy szenvedés, önfeláldozás nélkül nincs uj élet. nagyobb boldogabb haza. De aminl javara írjuk Bárdos Arthurnak. hogy e megrendít:: drmiivul megismertette a kSzcmsttget, annál inkább láj. ami .i Nemzeti Színház körül történik, minthogy a mai magyar élet nagy problémáinak színpadi változataival ennek a közadókból fenntartott színháznak kellene foglalkoznia. A mull költségvetési évben 800.000 pengő államsegélyl kapott, de ezenfelül közel egymillió s közel kettőszázezer pengőt kelleti ráfizetni. Erdekemé az országot, hogy hogyan állott elő ez' a roppan! ráfizetés, s mi voll az oka. hogy éteken al legtöbbször külföldi darabokai mutatlak be, s az ott bemutatót) hazai termes sem hallatta a mai szenvedő, kétségbeesett magyar lélek sikongását. Az ellenőrző s/erveknek s az irodalmi társaságoknak foglalkozóink kell a színház válságával. És a színházak válságával. Tudjuk, hogy a hangosfilm és a rádió térhódításai a gazdasági válsággal tetézve bunkózzák a színházakat. De a színházak a magyar gondolat, a magyar szó, a magyar dal fellegvárai. S a régi. nagy Magyarország revíziós harcát is ugy tudjuk teljes diadallal megharcolni, ha a színházak is a ma gyár nemzeti gondolái, nemzeti érzés harsonái. IUMÉBA ÉRKEZŐ MAGYAROK AZ "pv SIHÁL JÁNOS, FIUME EGYETLEN 30 ÉVE FENNÁLLÓ ) VIA VALSCURIGNA 10. IYIAGVAR VENDÉGLŐBEN ÉTKEZNEK Kuennegiö a het epenanoz Ristorante ai due morer