Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 4. szám - Amerika uj világpolitikája

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1933 április fontoltan, előrelátással, tudással csináljuk. Máskép kell bánnunk politikussal vagy kereskedővel, diákkal vagy hivatalnokkal, volt ellenféllel vagy baráttal, .stb. Alaposan meg kell gondolnia 'mindenkinek, hogy a külföldön mindenki diplomatája hatójának, aki rajongással beszél saját fajtájáról, országáról, kultúrájáról. Mi sokszor — és joggal — különbnek tartjuk magunkat sok ily önkénle-, diplomatánál, csak éppen IH>L;V nem tudunk elég jól érvényesülni. Általában annak az elvnek kell érvényesülnie, bogv sohasem szabad nekünk, mini vendéglátóknak kezdeni a magyar kérdés taglalását. A beszélgetés és látnivalók során magútól fog ugyanis felvetődni a kérdés. Ha ezt az idegen teszi fel, máris könnyebbé válik a magyar helyzete, hisz ni kérdezték s ö c*(ik felel arra. Képzeljük el, mily terhessé váll az a vezető, aki Visegrádról hajón jövet, nem a vidékei mutálta és magyarázta a/ idegennek, hanem a turáni eszmét, amelyet az egy órán át érthetetlenül hallgatott végig, hogy végül udvariasan azt kérdezze, hál még hány turáni törzs van Magyarországon? Pedig talán a visegrádi várral kapcsolatban Mátyás király udvara és nagy kultúrája több érdeklődést keltett volna. Vagy lehet-e, kivánatas-e egy bankett után külföldi barátunknak a gyönyörű dunai panoráma helyett a meglehetősen sikerületlen Petőfi szoborról és a mögötte levő görög-macedón templomról idegenforgalmi előadást tartani, majd rátérni a magyar kérdés beható megvitatására? Arra az esetre — de csakis arra az esetre — ha a vezetőnek egyenesen ily kérdési lesz fel a/, idegen, tudnia kell, hogy a trianoni békeszerződési 1920. évi június hó 4-én irtuk alá a versaillesi Grand-Trianon palotában s a/t előzetes meghallgatásunk és hozzászólásunk nélkül, tehát egyoldalúan hozták meg. Tudnia kel', hogy az ezeréves Magyarországnak területe 325.000 km2 volt (Horvát-Szlavonországok nélkül 282.000 km2), lakosságunk 21,000.000 118.000.000) fő volt. Maradt Magyarországnak területben 92.000 km2 (38.4%), lakosságban 7,600.000 fö (36.4%), népszavazás az is javunkra dőit volna el. Csehszlovákiához 1,100.000, Romániához 1.700.000, Jugoszláviához 560.000, Ausztriához 26 000 magyar került minden megkérdezésük nélkül. Ezl fontos tudni, mert különösen a francia és angol tankönyvek azt tanítják, hogy Magyarországot a magyarlakta területekre szoriiotta csak a béke. vagyis — magyarokat nem csatoltak volna el. Terhünkre főleg azt a két kérdést szokták irni, hogy nemzetiségeinket erőszakkal elmagyarositottuk és hogy a világháború okozói mi vagyunk. Az első vádra válaszunk egy rövid beszélgetésnél az, hogy ma. tizennégy évvel a békekötés után is boldogok lennének az elszakított magyarok, ha ugy nyomnák el őket, mint annakidején a magyarok a nemzetiségeket. Ennek a parlamentekben is hangot adtak. Azonfelül hivatkozni kell a Budapest körüli sok német (Budakeszi, Budaörs, Torbágy, Pilisvörösvár, Üröm, Zsámbék, Törökbálint stb., stb.,) tót (Fót, Pilis, Mogyoród stb.,) szerb (Szentendre, Érd, Hamzabég, stb.) községekre, amelyek évszázadokon át megtartották nyelvükéi, szokásaikat, viseletüket stb., ami mind nem lett volna lehetséges, ha elnyomásban lett volna részük. Nálunk viszont a nemzetiségek még arra sem voltak hajlandók, hogy megtanulják hazájuk nyelvét. A második vádra feleletünk az, hogy a világháborúért felelősek nem vagyunk, sőt ellenkezőleg éppen Magyarország tiltakozoH egyedül hivatalosan a háború könnyelmű felidézése ellen. Mikor pedig a háború megindult, tiltakozott az ellen, hogy bármi mm ü területi hódítás lehessen a háború célja. Magyarország azért volt a háború ellen, mert a győztes háborúból sem lett volna haszna, hisz még több nemzetiséggel kellett volna megküzdenie. A revízió kérdésére az a válaszunk, hogy az életbevágóan fontos reánk nézve, de hangsúlyoznunk kell, hogy azt mi csak békél UtOn képzeljük megoldhatónak. A békés revízió követelésébcz jogunk van s aki látja az ország helyzetét, az magától rájön, hogy az elkerülhetetlen és jogos kívánság. Magyarország tartotta vissza a barbárságot évszázadokon át a nyugattól s amig mi álliig fegyverben harcoltunk és pusztultunk — ha rendes mederben folyt volna a magyarság szaporodása, akkor ma 30 millió magyarnak kellene lenni — addig a nyugat békésen fejlődhetett, Racine, MoIiére, Corneille megírhatták hallhatatlan müveiket. Michelangelo megalkothatta remekeit, Shakespeare megírhatta örökértékü színmüveit. Vagyis a nyugaté lett a dicsőség, a gazdagság, a fény és jólét, mig mi elvéreztünk. Nyomatékkal kell rámutalni minden alkalommal az idegenvezetőknek arra, hogy a magyarság kis száma a fentiekben leli okát, de arra is utalni kell, hogy ha az idegen nem lát oly sok régi épületet, templomot, katedrálist, muzeumot s hasonlókr/t, mint nyugaton, ennek oka is csak az, hogy amink volt (Mátyás Budavára a nagy könyvtárral, legelső könyvnyomdák egyike, várlemplomok stb.) azt az évszázados küzdelemben elpusztították s a harcok és elnyomatások alatt nem volt meg a lehetősége annak, hogy pótoljuk az elvesztetteket. Természetes már most. hogy mindezt nem lehet válogatás nélkül akárkinek elmondani, meri mint említettem, különbséget kell tenni, hogy kinek és mit mondhatunk. Inkább kevesebbet mondjunk, semhogy valakinek nemzeti érzékenységét megbántsuk. Különösen ügyelni kell erre az utódállamokhoz tartozóknál, mert a barátságos érintkezés felvétele csak barátságos utón érhető el s nem oly dolgok felihánytorgatása utján, aminek az illetők legtöbbször nem közvetlen okozói és amelyek neim tartoznak az idegenforgalom feladatai körébe. Más nemzet megbecsülésének, a lovagiasságnak, udvariasságnak, saját nemzetünk értéke tudatának, szerénységgel párosult önérzetnek kell tehát irányítani az idegenvezetőket, hogy igaz és tartós barátokat szerezzenek ennek a sokkal jobb sorsra érdemes hazának. Dr. Olay Ferenc. J\ (Székhely: Genf.) Alakult 1922-ben az Országos Fatermeló' R.-T , valamint annak összes alvállalatai 1 x*» részvényeinek átvétele ulján. |elenlegi alaptőkéje 12 millió svájci frank, mely áll 240.000 drb á 50 svájci Holzindustríe frank n. é. részvényből. Osztalék 1923 — 24. évre 3 svájci frank, 1924—25. évre és 1925—26. évre 3"5 Ahtienőesellschaft sváici frank, 1926—27. évre 4'5 svájci frank, 1927—28. évre 5'3 svájci frank, 1998 29. évre 6 svájci frank, 1929—30. évre 5 svájci frank. A részvények a budapesti, bécsi és genfi tőzsdén jegyeztetnebi Az OFA (Genf) érdekkörébe a következő vállalatok tartoznak : Országos Fatermelő R.-T. Pozsony, Zempléni Erdőgazdasági R.-T. Pozsony, Országos Fatermelő R.-T. Brassó, Marosvölgy Fatermelő R.-T. Brassó, Székpataki Erdőipar R.-T. Brassó, Országos Fatermelő R.-T. Budapest, Sylvania Fakereskedelmi R.-T. Budapest, „Ofa" Société Franeaise pour l'lmportation du bois Paris Gőzfürésze. és raktárai vannak a következő helyeben: Csehszlovákiában: Várna, Podbiel, Szucsany, Gaspatovo, Malaczby, Szinna. Romániában: Csikszentsímon, Csíkszentdomokos, Nagyszeben, Vasláb, Maroshéviz. Széppatak, Várhegy, Galatz, Braila, Pisbi, Szébelyudvarhely, Csibszereda, Nagytalmács. Évi össztermelése börülbelül 20—22.000 vágón epületfa és 5—6000 vágón tűzifa. DEICHSEL Központi iroda: acéldrót ^^SHESEKEEL drótkötél Gyártelep: MISKOLC