Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 3. szám - Egy ország újjászületik. Németország belső revíziója

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1033 március legnagyobb számban a menekültek: 197.000 ember, és az is igaz, hogy a magyar uralom alatt ott élő zsidóság közül több mint 100.000 vallotta magát magyar anyanyelvűnek, akiket viszont a román számlálások a „faji eredet" alapján most már minden valószínűség szeriint nem könyveltek el magyaroknak; de még igy is hiányzik 100.000 magyar, valamint a 17 év alatti természetes szaporodásból előállott néptöbblet. A román adatokkal szemben a megszállt területek magyarságát az egyházi kimutatások alapján, mi 1,724.000 lélekre számítjuk. De magyarokat találunk még Romániában, a bukovinai csángó községekben, Moldvában, sőt Dobrudzsában és Besszarábiában is. A román királyság egész területén nyugodtan számithatjuk tehát a magyarságot még ma is 1,800.000 -1,900.000 lélekre. Ebből a magyarságból 23 százalék közvetlenül a magyar-román határ mellett helyezkedik el, 413.000 színmagyar lakossal, akikkel szemben mindössze 12 százalék román él e területen. E három és félmillió magyar nehéz kisebbségi sorsál nem szabad, hogy egy pillanatra is feledtesse velünk a mi itthoni gondunk és felhős életünk. Mi a mi megpróbáltatásunk azokhoz a szenvedésekhez képest, amelyek elszakított testvéreink lelkét, testét, kulturális és gazdasági életét nap-nap után gyötrik az idegen uralom alatt?! Iskola, sajtó, a magángazdaság, a földbirtok, a politikai élet, az elhelyezkedési lehetőségek mind megannyi kinzó cölöp, melyekre naponként ráfeszitik a határokon tul élő testvéreinket, hogy ne lehessen egy pillanatra se megnyugvásuk és csak a reménytelen jövő ólmosszürke egét lássák. Egyetlen vigaszuk, ha tudják, hogy mi nem feledünk, hogy minden napunkon legalább egyszer — Trianon szabad rabjai mi — rájuk is gondolunk, az igazi rabságban sínylődő „szabadokra". Egy ország újjászületik Németország belső revíziója Nem lehet kétség afelől, ami hatalmas német szomszédunknál most végbemegy: Németország újjászületik. A békeszerződés ott is, épp ugy mint nálunk, nemcsak külső, hanem belső megcsonkultságot is okozott. A német nemzet, melyet nem csupán számbeli nagysága, hanem a rend, szorgalom, fegyelem, háziasság szigorú erényei tettek naggyá, a háború után mintha vesztett volna szilárdságából. A német birodalom fővárosa — nagyjából — fényűzésével, a kommunizmustól kölcsönzött szabad erkölcseivel, valóságos ninivei képet mutatott. Oly kép ez, mely csak vesztébe belenyugodott országhoz illő, de nem ahhoz az országhoz, mely föl akar támadni és jövendő jobb sorsát kiérdemelni akarja. A szilárd akarat, mely a német nemzeti gondolatot feszíti, a békeszerződések súlyán sokat könnyített már akkor, mikor még csak guny, vagy gyanakvás tárgya volt s mielőtt politikai uralomra tett volna szert Németországban. Ebben az akaratban rejlő figyelmeztetés szüntette meg a német jóvátételek szörnyű terhét, ismertette el a legyőzött államok katonai egyenjogúságát. Ez figyelmeztette a győzteseket, hogy Németország nem sarokba állított gyermek, akin mindenféle büntetést végre lehet hajtani. Németországot, míg vérbe-fagyva feküdt, meg lehetett alázni, lehetett büntetöexpediciókkal megszégyeniteni. A felébredi Németország azonban — hatalmas hadsereg nélkül is — egyenrangú léi, mely liszteletet parancsol maga iránt kifelé. De tiszteletet parancsol maga iránt ugyanakkor befelé is. Nem elégszik meg politikai sikerekkel, a weimari egyoldalii alkotmány összetörésével. Követeli azt a magatartást, mely méltó az újjászülető Németországhoz. Ezért, — és nem álszeméremböi -- egyetlen vállrándítással lerázta magáról az erkölcseit mételyező rút élösdieket. A revízió kérdése, itt és Németországban, nem lehet tisztán területi mozgalom, melynek csupán anyagi célja van. A revízió kérdése lelki ügy. Lelkünket kell méltóvá tennünk a revízió csodájának befogadására. Mondjanak bármit a ]>oLitika, művészet és szólás szabadságáról: mindez szép dolog, ha a nemzet érdekében való. De nem ismerünk oly jogot, mely a nemzet érdekével ellenkezik, nem olyat, mely arra való, hogy kábulatban, mulatság és dőzsölés részegségében tartson egy nemzetet. A nemzeti gondolat, mely talpra állította Németországot, tiszta légkört teremt. Ez a tiszta légkör, a becsületes gondolkodás Cato-i szigorúsága: minden revízió kezdete. Ez a területi és jogi revizió erkölcsi alapja, jogcime, adománylevele, okmánya, melynek erejénél és vitathatatlan érvényességénél fogva vissza lehet perelni az elvesztett határokat. Ez a revizió nem függ mások tetszésétől, kegyelmétől, akaratától, csupán önönmagunktól. Ez az alfája, kezdete, igéje, szegeletköve a revíziónak. Amit lelki gyöngeség döntött veszélybe, amit csüggedtség. önelhagyás vesztett el, azt a lelki erőnek kell visszaszereznie. A lélek e teljességére kell törekednünk. És ebben nem elég, ha a német cimert, jelvényt, egyenruhát utánozzuk. Nem elég, ha politikai módszereket lemásolunk. A lelket nem tisztithatja meg külső utánzás, semmiféle szer és szertartás nem pótolhatja a lélek tisztaságát és a tiszta lélek belső, elszánt akaratát. A példa itt van előttünk. Példa, mely mutatja, hogy magunknak kell a házunk táját tisztára söpörnünk, Példa, mely mutatja, hogy semmiféle jelszó nevében nem kell tűrnünk semmiféle szennyet, se művészetben, se nyomtatásban, se a közéletben. Példa, mely egyszerű eszközökkel utánozható, egyszerű, józan ésszel fölfogható. Példa, mely tiszta, mint a forrás friss vize. Lelkünket kell megtisztítanunk, hogy megérjük és megérdemeljük az újjászületést. M—s. 1 niHDTEH u Budapest, or. Tisza lsiuán-ulca 2.1 HAJDÚBÖSZÖRMÉNYI KOTSZOVOGYAR R.-T. III, SZENTENDREI-UT 8178