Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 3. szám - A békerevizió utja az igazság és a megértés

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1933 111:11 ci IIS okainak megszüntetése nélkül a leszerelés kérdésében éppen ugy nem érnek el eredményt, mini ahogyan Európa pacifikálása torén a többi tervek és békeállomások (Briand Pán-Európája, Tardieu dunai konföderációja, Locarno, Stresa stb.) sem vezettek sikerre. Mindezek a tervek és békeállomások ama leves princípiumból indullak ki, hogy a gazdasági válságot meg lehet szüntetni és Európái pacifikálni lehel a lelki válság megszüntetése nélkül is. A történelmi folyamatban minden terv és minden félmegoldás felőrlődött és a történelmi folyamat a lelki válság okainak a felismeréséhez vezette a világ közvéleményét. A történelmi folyamat a legyőzőtl népek felelőtlen propaganda-munkájából és a titkos diplomáciai tárgyalásokból kiemelte a lelki válság megszüntetésének egyedüli orvosszerét: a revíziói és ezt a nyílt diplomáciai tárgyalás legfontosabb kérdésévé tette. A világ közvéleményében csodálatosan gyors utat tett meg a revízió szükségességének a felismerése. Rothermere lord 1927-ben irta meg nagyjelentőségű revíziós cikkét s már 1928-ban Mussolini a revíziós gondolat mellé állt, azonban a revízió szükségességének a felismerése csak lassan tört magának utat. A gazdasági világkrizis. a jóvátétel és a leszerelés kérdésének rendezése egyszerre előtérbe tolták a revízió kérdését is. Laval francia miniszterelnök a háborús adósságok rendezése ügyében 1931 októberében utazott Amerikába s ekkor tette Borah szenátor világszerte nagy feltűnést keltő nyilatkozatát, hogy a béke szerződések revíziója nélkül nem lehet leszerelés, leszerelés nélkül nem lehet béke és béke nélkül nincs kivezető ut a gazdasági világkrizisböl. Tehát Borah szenátor már a revízió megvalósulásától tette függővé a leszerelést és a gazdasági világkrizis megoldását. Borah szenátor volt az első, aki helyes princípiumból indult ki és az ő klasszikus megállapítása a népek lelkében mélységes hatást keltett. Ezt a hatást csak fokozta a Vatikán revíziós állásfoglalása, amely az Osservatore Romano 1931 oki. 15-iki számában látott napvilágot. A leszerelési konferencia megnyitó ülésén, 1932 febr. 2-án Motta, a svájci köztársaság elnöke, megnyitó-beszédében kifejtette, hogy a háborús veszedelmet csak a revízió megvalósításával lehet elhárítani. Motta beszéde meglepő eredménnyel járt. a népszövetség kulisszái mögött a revízió kérdése alkotta a megbeszélés tárgyát s a leszerelési konferencia eredmény nélkül oszlótI szél. Az európai államok között fennálló ellentéteket a slresai konferencián kellett volna kiegyenlíteni s bár a jóvátétel törlése megtörtént, a konferencia tagjai érezték, hogy sem 1 gazdasági világkrizist, sem a népek megbékülését nem oldották meg s érezték azt is, hogy mindaddig nem is lesz megoldás, ainig a békeszerződéseket nem revideálják. Maga MacDonald angol miniszterelnök a slresai konferencián megnyitó-beszédében állástfoglalt a revízió melleit s bár ekkor még küzködött e fontos problémával, de már érezte, hogy olyan kérdésről van szó, amelyet nem lehet megkerülni. A jóvátételek elengedése sem pacifikálta az európai népek lelkét s a háborús feszültség csak tovább nőtt. Franciaországban a preventív háború gondolata erősbödött. Ebben a feszüli légkörben, 1932 november 23-án az angol alsóház ülésén Churchill hatalmas beszédben állapította meg. hogy célszerűbb volna olyan problémákat, mint Erdély, addig megoldani, amíg a győztesek fölényben vannak. Trója ostromához hasonlította a leszerelési konferencia végnélküli tanácskozásait és kijelentette, hogy a győztesek leszerelése előtt okvetlenül orvosolni kell a legyőzöttek jogos panaszait, meri a helyzet fenntartása elkerülhetetlenül háborúra vezet. Churchill az angol közvéleménynek adott hangot s igy világossá lett, hogy a hatalmas angol birodalom is a revízió megvalósítását sürgeti. Franciaország így magára marad a kisantant szövetségével a bosszú politikája mellett. A hazugság és a bosszú politikája ismét munkához látott. Tilillésen román külügyminiszter az elmúlt év december havában megrendezte az antireviziós tüntetéseket, Benes pedig megfizetett külföldi sajtójában felmelegítette a magvai- királykérdést, majd a hirlenbergi fegyverszállításból világraszóló botrányt rendezett; Titulescu és Benes mindezt annak bizonyítására tették, hogy a legyőzött népek s ezek között is elsősorban a védképtelenségig lefegyverzett Magyarország veszélyezteti a világ békéjét. Titulescu manővere a világ megvetéséi váltotta ki s az angol alsóház 1932 december 21-iki ülésén Rlujs Daoies képviselő, a lordok házában pedig Marley lord bélyegezték meg Titulescu antireviziós mozgalmát. De nagy felzúdulás volt a világ minden államában s Franciaországban is több politikus és újság helytelenítette Titulescu akcióját. Benes megmozdulása is hiábavaló volt, mert a világ közvéleménye tudja azt, hogy Benes nemcsak saját népét fegyverezte fel állig, és nemcsak szövetségeseinek, hanem az egész világnak fegyverszállitója. A hazugság és a bosszú müve eredménytelenségbe, sőt nevetségességbe fult s ez különösen akkor döbbentette meg a kisantant államférfiait, amikor annak tudatára ébredtek, hogy a francia közvélemény előtt is világossá vált a kisantanttal való szövetségi rendszer csődje. A francia közvélemény is tisztán látja ma már az utódállamok, elsősorban Jugoszlávia és Bománia belső válságát. Franciaország már nem érzi magát biztonságban ugy, mint néhány évvel ezelőtt s az eddigi katonai szövetségi rendszert ujjal akarja felváltani. A francia nép hangulatváltozására jellemző a november második felében tartott nagygyűlés hangulata, melyet a francia néppárt rendezett s melynek előadója Ernest Pezet képviselő volt, aki egyben a kamara középeurópai előadója is. Jelentésében foglalkozott a revízióval és hangoztatta, hogy a békekötés által teremtett Európát teljes gazdasági és politikai káosz jellemzi és kölcsönös megegyezéssel mielőbb módosítani kell ezeket a békeszerződéseket. A La Bepublique 1933. évi február 22-iki számában Pierre Dominique pedig a következőket irja: ..Lengyelország és a kisantant álláspontja teljesen érthetetlen. Egy lépést sem tesznek a közeledés felé. hanem csökönyösen állnak egy helyben, lábhoz támasztott fegyverrel, noha mind a négyen nagyon jól tudják, hogy a mostani francia politikusok között, akár hatalmon vannak, vagy voltak, egyetlen egy sincsen, ki a Visztula, vagy a Duna mentén, vagy akár a Balkánon kitört konfliktus esetében a francia népet mozgósítani merné. De ha ez esetleg mégis megtörténnék, akkor sokan lennénk, kik ellentállnánk." Ez a két példa is mutatja, hogy a hazugság és a bosszú politikája Franciaországban is megbukott. Az igazság és a megértés politikájától megrémült utódállamok utolsó erőfeszítésre szánták el magukat és 1933. év' februárjában uj kisantant-szövetségben kötöttek véd- és dacszövetséget a revíziós mozgalommal szemben. De háborús fenyegetéseik a világ közvéleményét még jobban ellenük fordították és feleielül MacDonald Mussolinival egyetemben nyíltan a revízió mellé szögezték le magukat. Nem egész két év alatt tehát a revíziós mozgalom olyan csodálatos ulal tett meg, hogy a nyilt diplomáciai tárgyalások