Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 2. szám - Jugoszlávia válsága. A szerb diktatura vergődése

M\<.VAIt KÜLPOLITIKA február Cevers Alberiné, göteborgi magyar konzulunk felesége, aki számos előadást tartott Svédországban a magyarság mellett. belátták, hogy az a vak központosítás, amelyet a diktatúra tűzön-vizén keresztül ma is követ, az uj állani romlására vezet. Nem mentek el oly messzire, hogy ök is elismerjék az 1918 december 1. előtti jogi helyzet érvényét. Azonban gyors egymásutánban annak a szükségét hangoztatták, hogy a délszláv államot federativ alapon kell újjászervezni. December 28-án a szerb köztársasági párt tagjai hoztak ilyen határozatot. Decemher 30-án követték őket a szerb radikálisok emberei. Január 4-én a szerb demokrata párt vezére, Davidovics nyilt levelet jelentetett meg, amelyben szintén az államszövetség formája mellett foglalt állási és követelte a diktatúra megszüntetését. A diktatúra azonban nem akar megszűnni és továbbra is megmarad a központosítás alapján. A föltámadt) közhangulatot erőszakos intézkedésekkel próbálja megfékezni. Rendőri rendszabályokkal kívánná az ellenzék vezéreit megfélemlíteni. Január 28-án elrendelte Korosec internálását. Január 31-én Macseket, február 3-án a Vajdaság három vezérét internálták. Erre a sorsra jutott volna Trumbics is, a Jugoszláviát megteremtő korfui paktum egyik szerzője. Trumbics azonban érthető izgalmában annyira rosszul lett, hogy nem lehetett a lakásáról elszállítani. Vájjon célra vezethetnek ezek az erőszakoskodások? Ezl Sándor királyon és elvakult tanácsadóin kivül aligha hiszi valaki. Legjellemzőbb, hogy a durva erőszakoskodások még a látszatalkotmányosságnak konmáinysegitséggel kormánypénzen toborzott parlamentjében sem talállak osztatlan helyeslésre. Február 6-án a szkupstina ülésén dr. Nikics Miklós képviselő éleshangu interpellációban kelt ki Macsek és Korosec internálása ellen és megállapította: „Nagyon szomorú, hogy csakis volt miniszterelnökök, miniszterek, népképviselők és népvezérek internálásával lehet biztosítani az állam rendjét." Magyar zászló Ilit a magyar zászlót látod, tisztelegj előtte, Ezeréves szenvedő nép lelke sir belőle, Mindig harcolt, mindig vérzett, de a harcnak bére: Ellennél rosszabb barátnak hullott az ölébe. Ha a magyar zászlói látod, buszkén tekints rája, Árpád ajtánk tüzelte ki Vereeke falára. Hunyadi, Rákóczi harcán lengeti ez a zászló, A hitért és szabadságért egekig sugárzó . . . Meglengette Kossuth Lajos, s mi volt irva rája? Guzsbakötőtt rab magyar nép nyíló szabadsága' S mikor sirba dűlt Petőfi, e lobogó födte: Ha a magyar zászlói látod, tisztelegj előtte . . . Piros szine piros Vérünk idők tengerében, A fehér az Igazságunk, hogy ui/y lesz, mint régen, A zöld a Remény, hogy hitünk semmi ki nem ölte: Ha a magyar zászlót látod, tisztelegj előtte. Lengj, lobogj szent talizmánunk, a Kárpátok on ián, Vess tüzet a sziveinkbe, sikolts, mint az orkán, Hatvanhárom rózsánk eggyé Szent István kötötte, Szétszaggatták. K jelvénnyel kössük ismét össze: Ha látod ezt a szent zászlót, tisztelegj előtte . . . Kiss Menyhért Lord Sydenham és Sir Róbert Donald halála Ismét megkevesbedett a magyarok külföldi barátainak a száma. E hó elején váratlanul elhunyt Londonban a pátriárka korú Lord Sydenhom, Bombay állam volt kormányzója, az angol konzervatív párt nagytekintélyű vezére. Lord Sydenham örök hálára kötelezte a tragikussorsú magyar nemzetet már két évvel Lord Rothermere fellépése előtt. Lord Sydenham ugyanis 1921-ben az angol felsőházban hatalmas beszédet mondott a békeszerződések ellen s kifejtette, hogy az uj középeurópai államok megteremtése példátlan rövidlátás volt a győztes hatalmak részéről. Európa ujjáalakitói olyannyira el voltak foglalva romboló feladatukkal, hogy buzgalmukban megfeledkeztek a kellő gazdasági területek alakításáról, ahol a szükséges kereskedelmi forgalmat szabadon lehetett volna lebonyolítani. Csonka-Magyarország számára ez a bűnös mulasztás rettenetes akadály a gyógyulás szempontjából. Ezt a szerencsétlen országot a békekötések teljesen kiszolgáltatták szomszédainak, pedig Magyarország feldarabolása egyben Európa békéjének az állandó veszedelmét is jelenti. A revíziós törekvések egyik legkiválóbb külföldi bajnoka s egyben a magyarság igaz s mindenkor tettrekész barátja költözött el az élők sorából Sir Róbert Donald angol képviselő személyében is. Trianon tragédiája című könyve, amelyet több nyelvre lefordítottak, hatalmas erővel hívta lel a nyugati közvélemény figyelmét a Magyarország ellen elkövetett igazságtalanságra. Ez a mű a revíziós irodalom egyik legkiválóbb alkotása. Sir Róbert Donald az angol politikust és publicistát jellemző tisztánlátással s gyakorlati érzékkel mutat rá a trianoni békeszerződés gyászos következményeire. Könyvét, melyben semmit sem szépit, semmit sem túloz, az igazság szeretete hatja át. Mi, magyarok, egyik legjobb, legőszintébb barátunkat vesztettük az elhunyt angol politikusban, aki megérdemli, hogy hálával őrizzük meg emlékezetét.