Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 12. szám - Magyarország és a keleti paktumok. A lengyel hadsereg

1933 december MAGYAR KÜLPOLITIKA 13 ződésék állapították meg. A nagyhatalmak, és azok élén Franciaország, egyrészt a nemzetek önrendelkezési jogának kívántak eleget tenni, másrészt egy területileg lehelőIeg nagy, katonailag- és pénzügyileg alátámasztott Lengyelországot alkotni, mely mint „foarriére" választja el az orosz és német birodalmukul egymástól. A másik francia elgondolás pedig az volt, — mint egy német publicista kifejtette, — Kelet-Európában Franciaország hegemóniáját biztosítani és a majd lassan konszolidáló Oroszországot is Franciaország érdekkörébe vonni, — ugyanesak Németország ellen. A francia tervezgetés eddig sikerült, nyitott kérdés azonban, hogy talán már a közeljövőben hogy alakúd a helyzet Közel-Keleten. Németország közeledése Lengyelország felé — francia közvetítés nélküli és ugyancsak Lengyelország önálló baráti tárgyalásai a Szovjettel, igen figyelemreméltó jelenségek. Magyarországra nézive léhát nem lehet közömbös, hogy a Közeli Keleten mi történik! Lengyelországtól pedig csak az ÉszakkeHeli Felvidék — most Ruszinszkö — alig 00—70 km-es sávja választ el bennünket. E lap hasábjain a kisentente államok katonai felkészültségeivel foglalkoztunk és ennek keretén l>elül Románia haderejét is méltattuk. Kiiemeltük, hogy egy középeurópai háború esetében, Románia épugy, mint a többi kisentente állam, valószínűleg nem fordulhat egész hadseregével Magyarország ellen, mert mindegyikük halárait más Lehetőségek ellen is biztosítani kell, ami katonai erők ilekölésével jár. Romániával szemben, ilyen értelemben, Bulgária, de főleg Oroszország jött eddig tekintetbe. Az uj paktum tehát megadná Romániának a lehetőséget — Oroszország ugyan nem mondott le Besszarábiáról, viszont a szerződés mindenféle támadást megtilt! — hogy keleti határait elhanyagolva. Magyarországgal szemben nagyobb erőkkel hadbaszáCiljon. Távol áll tőlünk ugy a kishitűség, mint a román hadsereg értékének túlbecsülése. De tudjuk viszont, hogy Romániának csupán békehadserege már többszöröse a mi szerény honvédségünknek, mig háború esetén több mint másfélmillió embert tud fegyverbe szólítani, azonkívül el van látva mindazon korszerű támadófegyverekkel, melyekből mi még mintáikkal, sem rendelkezhetünk. Ez a londoni paktum reánk nézve egyik súlyos kihatása, mely bennünket annál érzékenyebben érint, mivel katonai tehetetlenségünkben még az eredményes védelemre is alig gondolhatunk! Ennek ellenében, az Oroszországgal szemben most tehermentesített Lengyelország, mely minden barátságos viszony dacára mégsem tagja a kistentenienak, Magyarországnak egy háborús -bonyodalom esetén, segítségére lehet Ha nem is (közvetlenül, — amihez sajnos a földrajzi lehetőség nincs meg, — de közvetve, akárcsak jóindulatú semlegesség formájában, az esélyeket a mi javunkra biilllenlhel'i. (Ezért tartjuk szükségesnek és kívánatosnak, nemcsak a lengyel nemzet iránti rokonszenvük miatt, a magyar nyilvánosságot Lengyelország fegyveres erejével, melyet ma Európa egyik legjobb hadseregének tekintenek, megismertetni. Lengyelország fegyveres ereje sok tekintetben mintaképe egy korszerűen szervezett, felszerelt és kiképzett hadseregnek. A nemzetvédelmet az „állami védelmi tanács" irányítja. Hadserege az általános védkötelezelilségen alapuló kerethadsereg. A szolgálati kötelezettség a 19., illetve 21. évtől az őO-ik évig tart. A tényleges szoJgálaiti Idő 15 hónap és 2 év között váltakozik. A hadügyi költségek az államháztartás 30%-át teszik ki. 'Az ország 10 had test kerületbe van osztva. Békében a hadsereg 30 gyalog, és 1 lovash ad osztályból, továbbá 17 önálló lovasdandárbó-1 áll. A békehaderő, határőrséggel és a katonailag megszervezett rendőrséggel együtt 337.000 fői tesz ki, ebből 11 ezer a tiszt. Háború esetén az összes alakulatok megkétszerezhetők. E célból kereken 3 millió katonailag kiképzett tartalékos és népfölkelő áll rendelkezésre. Langeyílország tehát háború esetén több mintí.5 milliós hadsereget lesz képes felállítani. Utóbbi kb. G0 gyalog- és kéit-három lovashadosztályból fog álíani. Azonkívül: 500 ftehéfágyu, i—500 harckocsi és 1500 repülőgép feflett fog rendelkezni. Hadiipara állandó növekedésben van, úgyhogy a l'egyyerzel és a felszerelés nagyrészét már az országban elő tudják áMAtani. Söl kézifegyvereket és lőszert a -lengyelek már a küllőidnek is képesek szállítani. Nyersanyaguk, elsősorban szén, azután acél és petróleum, az országban bőven találhatók. A kiképzés igen alapos és korszerű, ugy a tényHeges szolgálati idő, mint a gyakori kéthetes ifegyivergyiakorlafok alkalmával. Őszi hadgyakorlatokat évente tartanak. Az ifjúság katonai nevelése igen széles alapokra van fektetve. Az országos testnevelő és katonai előképző hivatal főnöke közvetlen a hadügyminiszternek van alárendel ve. A betöltött 16. óv után minden ifjú, külön oktatók állttal, valamely iskola, egyesület, vagy szervezeten belül katonai kiképzésben részesül. Ujabban ez a lovaglásra és repülésre is kiterjed. A női ifjúság hasonló egyesületekben a betegápolásban ós bizonyos katonai jclléti intézményekben való alkalmazás céljából nyer szakszerű oktatást. A nyári hónapokban az ifjúságot gyakorló táborokban egyesítik. A községek és városok lő- és gyakorlótereket — az ifjúság kiképzésére — saját költségükön kötetesek fönntartani. A lövész- és légionista egyesülletek 300.000, a Szokoil 100.000 -tagot számlál. Tisztikar, szellem és fegyelem. A tisztikarban eleinte fennálló belső egyenetlenség (különböző államokból és hadseregekből származtak!) az utolsó években, főleg Pilsudski tábornagy erélyes beavatkozása folytán megszűnt. A fiatal tisztikar már egységes; vagy a hadapTÓdiskolából, vagy voilt egyéves önkéntesekből származik. A katonai körök nagy befolyást gyakorolnak a kormányra, a közigazgatásra és az iparra. Fegyelem és szellem jó, úgyszintén a harciérték. Megbízhatóságot illetően figyelemmel kell lenni a kisebbségekre, különösen a ruténekre, az ország délkeleti részeiben. A mozgósítás igen alaposan van előkészítve. Az összes minisztériumokban magasabbrangu katonatisztek nyernek beosztást, a katonai és honvédelmi érdekek elősegítése céljából. Tervszerűen készülnek a gazdasági mozgósításra is. Mérvadó nemeit szakvélemények szerint a lengyel haderő évről-évre erősbödik; tervszerű kiépítése halad. Kedvező személyi viszonyok, a hadiipar fejlődése és az előnyös katonai szerződések, — ,,igen biztató jelek Lengyelország katonai jövőjét illetően!" Frank W. Kellogg, az Egyesült Államok volt külügyi államtitkára és a róla elnevezett, Párizsban 1928-ban kötött paktumok kezdeményezője (59 állam arra kötelezte magáit, hogy a háborút, mint a nemzeti politika eszközét, kiküszöböli), legutóbb egy nyilatkozatában hangsúlyozza, hogy a jelenlegi háborús láz. illetve a háborútól való félelem indokolatlan. Nincsen olyan tömeg, mely a háborút kivánná, nincsenek objektív háborús okok. Ezzel szemben azi olvassuk, hogy Svájcban, ellenzéki körök kívánságára, a köztársaság nemzetvédelmi bizottsága ugyan bizonyos takarékossági intézkedéseket foganatosított, de nemcsak hogy a kifogásolt 90 millió franknyi rendes évi katonai kiadást nem szállította le, hanem egy egyszerű, rendkívüli 100 milliós költségvetést hozott javaslatba, melyet a szövetségi tanács meg is szavazott. Ez alkalommal, mondta Minger szövetségi tanácsos, a katonai ügyosztály főnöke a következő emlékezetes szavakat: „Amig a nagyhatalmak fegyverkezésüket tovább folytatják, a kis államok, ha a semlegességüket biztosítani kívánják, — kell. hogy (, védelemre berendezkedjenek!" Ezl a kijelentést, mely egyúttal egy józan, higgadt svájci polgár találó Ítélete a jelenlegi világpolitikai helyzetről, és melyei meghallottak mindazok, akik a világ sorsát intézik, teljes egészében magunkévá tehetjük, mert ráillik Magyarország helyzetére is. Nem lehet leszerelésről beszélni, ugyanakkor azonbam továbbfegyverkezni. Nem lehet Európának néhány álfámat több mint egy évtizeden át a teljes katonai védtelenség állapotába kényszeríteni, amikor közel és távoil ,,minden mozog" és uj erő- és hatalmi csoportosulások vannak keletkezőben. Igazságtalanság és politikai erkölcstelenség ez a kényszer és a béklyóba való kötés, mert sérti az állami és nemzeti szuverenitást. És amint sohasem fogunk lemondani a revízióról, épp ugy nem mondhatunk le, a bennünket megillető, fegyverkezési egyenjogúságról!