Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 12. szám - Magyarország és a külügyek intézése. A bécsi végzésektől a monarchia felbomlásáig, 1815-1918. Befejező közlemény

lO MAGYAR KÜLPOLITIKA !!>:$:{ december előadja, hogy a külügyminiszter ur által folyó hó 10 ről 9873. sz'. a. kell átirattal (1367. M. E. sz.) véleményadásra felhivatott az iránt, vájjon a magyar kormánynak nincsen-e kifogása Guyot-Montpayroux volt francia képviselőnek Pestre francia fökonzullá lett kineveztetése ellen? megjegyezvén, hogy a legalázatosabb felterjesztési az exequatur megadása végett, csak ezen vélemény beérkeztével szándékozik Ö Felségéhez megtenni. — Miniszterelnök ur erre nézve a minisztertanács véleményét azon hozzáadással kéri ki, hogy a hiteles utón tudomására jött közlemények szerint nevezett Guyot-Montpayroux túlzott demokra tikus gondolkozásmódjánál fogva, mely által magát a francia képviselőtestületben kitüntette, nem látszik alkalmas egyénnek arra, hogy a nálunk létező politikai állapotokkal szemben Pesten a francia konzulátus élére állittassék, és pedig annyival kevésbé, mert az eddigi főkonzul gróf Castellane higgadt gondolkozása, s minden körülmények közt tanúsított tapintatos magatartása által nagy tekintélyt és befolyást tudott magának biztosítani, s attól tarthatni, hogy ha most helyére valamely kevésbé nyugodt természetű vagy épp radikális politikai elvű konzul jön, ez nemcsak minden tekintélyét s befolyását elvesztendi, de az itteni politikai körökre is kártékony hatással leend. — A minisztertanács osztja miniszterelnök ur aggályát, s utóbbit megbízza, hogy a külügyminisztériumot a felhozott érvek felemlítése mellett megkeresse, miszerint a francia kormányt egy más nyugodtabb politikai gondolkodású főkonzul kinevezésére bírja." t— 1872 augusztus 22: .,2. Miniszterelnök ur előadja, hogy a miniszteri értekezletnek folyó évi július 12-dikén hozott azon határozata következtében, melyben a magyar kormány Guyot-Montpayroux pesti francia főkonzullá történt kineveztetése iránt politikai érzelmei miatt aggályait kifejezte, — a külügyminisztériumtól azon értesítést vette, hogy miután a francia kormány (iuyot-Montpayroux kineveztetéséhez továbbá is ragaszkodik s a magyar-osztrák monarchia és Franciaország közt fennálló barátságos viszonynál fogva kellemetlenségek előidézése nélkül az exequatur megtagadható nem volna, s miután másrészt a francia kormány megígérte, hogy főkonzulának politikai magatartására nézve szigorú utasítást fog adni, — politikai okok igénylik, hogy az exequatur megadassák. — Miniszterelnök ur megjegyzi, hogy miután ö a külügyminisztérium ezen értesítését fürdői utja alkalmával Angliában távirati uton vette, s az ügy eldöntése halasztást nem szenvedhetett, az exequatur megadásába beleegyezését táviratilag már kijelentette, azon kikötéssel, hogy ha utólagosan kitűnnék, miszerint Guyot-Montpayroux utasításai ellenére a magyar kormány célzataival ellenkező politikai irányzatokat támogat, biztosítsa a francia kormánv a külügyminisztériumot, hogy ez esetben visszahivandja. — Helyeslő tudomásul vétetett." Érdekes annak megemlítése, hogy a külföldi konzulátusokhoz intézett magyarnyelvű átiratok ellen egyedül az orosz császári főkonzul tiltakozott 1875-ben és ezen panaszt a magyar kormánynál közvetlenül a közös külügyminiszternek tette meg. Ugyancsak vele történt meg az az eset, hogy Pázmándy Dénes szélsőbálpárti képviselővel a Nemzeti Kaszinóban folytatott beszélgetés után utóbbi a miniszterelnökhöz interpellációt intézett, mire Tisza Kálmán miniszterelnök a budapesti konzulok és a magyar kormány viszonyát parlamenti beszédben körvonalozta és erről Haymerle báró közös külügyminisztert is értesítette, és egyben megkérte őt, kérdeztesse meg a külföldi kormányokat, hogy konzulaik a belpolitikába beavatkozhatnak-e (1881 május 25). Haymerle körjegyzékben kérdezte meg a kormányokat és erre a követező heérkezett válaszokat közölte a magyar miniszterelnökkel: Hengelmüller követségi tanácsos a június 10-diki körjegyzékre küldött jelentésében közölte, hogy Granville lord angol külügyi államtitkár egyetért Haymerle és Tisza felfogásával; Beusl gróf párisi nagykövet távirati jelentése szerint ugyanezt mondotta Barthélemy St. Hilaire francia külügyminiszter is; Wimpffen gróf római nagykövei jelenlése szerint Blanc báró olasz külügyminiszter hasonlóképen nyilatkozott; ugyanezt jelenlelte Galice báró Konstantinápolyból — csak Kálnokv gróf pétervári nagykövei jelentése maradt el. A magyar kormánv 1883-ban a/l i/. óhaját fejezte ki, hogy a fiumei konzulátusok a budapesti főkonzulálusok alá helyeztessenek, amiből azt kell látnunk, hogy a magvar állam alkotmányjogi különállásának fokozottabb érvényesítésére törekedett. Brazília részérc csak azon feltétel alalt engedélyezetl főkonzulátust, ha ez megtörténik, e kívánságot pedig 1887-ben is megismételte. Az angol kormány sietett eleget tenni a kívánságnak és 1888-ban a budapesti angol főkonzuli egész Magyarország területére kiható működési körrel nevezte ki. Erre a magyar kormánv azt a követelést állította fel. hogy a fiumei alkonzulok a budapesti főkonzuloktól kapják kinevezésüket, mert az eddig a trieszti főkonzulok által történt meg. Érdekes levélváltás indult meg 1888-ban a külügyminiszterrel arra vonatkozólag, hogy a budapesti főkonzulok hatásköre Horvát-Szlavonországra és a határőrvidékre is kiterjeszlessék, a külügyminiszter azonban 1895 május 28-dikán arról értesítette a magyar kormányt, hogy Horvát-Szlavonország a budapesti főkonzulok alól a fiumei konzulok hatáskörébe megy át. Mikor a kormány június 29-diki átiratában előbbi követelését fenntartotta, Bécsben azzal válaszoltak, hogy a budapesti fökonzulátusokat a bécsi nagykövetségek alá osztották be. Nyilvánvaló volt eszerint, hogy Ausztria és Magyarország között a külügyi vonatkozású kérdésekben egy csendes háború tört ki. amelyben a közös külügyminisztérium az 18(57-ben biztosított paritás kidomboritása helyett arra törekedett, hogy a magyar kormánynak a külképviseletekre gyakorolható befolyását korlátozza. Erre az ellenzék már 1908-ban a külügyek önálló intézése iránt tett javaslatot, amely mindaddig javaslat maradt, amig Apponyi Albert gróf 1918 októberben külügvi bizottság kiküldését javasolta. Az 18<i7-diki megállapodás csakhamar hatályát veszítette és Magyarország a külügyi kérdések intézésében teljes önállóságot kapott. KuRCZ ÉS LAJTA FOTOCINKOGRAFIAI MÜINTÉZET RÉSZV.-TÁRS. BUDAPEST, VIII., VIG-U. 3 TELEFONSZÁM: J. 353—18 KLISÉGYAR GALVANOPLASTIKA TÖMÖNTŐDE