Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 11. szám - Németország és Lengyelország közeledése

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1933 november A német kancellár ajánlata, melyben a közvetlen tárgyalást ajánlotta föl Franciaországnak, nemcsak a francia kormányra lett mély benyomást, hanem Franciaország volt szövetségeseit is a helyzet ujabb mérlegelésére indította. A nemet kancellár beszédére sietve válaszoltak a francia államférfiak. A francia közvélemény pedig átérezvén, hogy most valóban a béke és a háborn kérdéséről van szó, egyre jobban nyilvánította akaratát a béke mellett. Egyik francia újság nyíltan megírta, hogy a francia politika újra válaszúton áll. Tulajdonképpen már a versaillesj békeszerződés megkötése után bárom ut állott Franciaország előtt. Az első volt az erőszak politikája. Clemenceau és Foch tábornagy politikája, amely a Ruhr-megszállás veszedelmét hozta a világra. A második ut a közvetlen tárgyalások Németországgal, minden közvetítő kizárásával. Ezt az utat járta Briand, különösen akkor, mikor Thoiryban tett kísérletet a két ország megbékitésére. A harmadik utja Franciaországnak a volt szövetségesekhez való föltétlen csatlakozása, a közös politika utja, amely azután a genfi akadémikus vitákhoz vezetett. Franciaország tizenkét esztendőn át űzte ezt a politikát amelyről végül is kiderült, hogy nem a legbiztosabb ut, mert a volt szövetségesek egyiittartása és a franciák által megfogalmazott biztonsági tétel mellé állítása, elérhetetlennek bizonyult. Az angol kormány Németországnak a Népszövetségből való kilépése után — az angol közvélemény hatása alatt -— MacDonald kijelentette, semmiféle formában nem óhajtja vitássá tenni az egyszer már elismert német egyenjogúságot és kijelentette azt is, hogy Németország közreműködése nélkül leszerelési egyezmény el sem képzelhető. Ebben a tekintetben teljesen egy véleményen van Mussolinival, aki a csonka genfi konferencián delegátusok helyett már csak úgynevezett megfigyelő olasz résztvevőkkel képviselteti magát. Angliának és Olaszországnak ez az állásfoglalása egyúttal annyit jelent, hogy Németország egyenjogúságát előzetesen tisztázni kell — és Németország egyenjogúságának elismerése egyúttal a többi legyőzött állam egyenjogúságának elismerését is jelenti. Ez aligha történhetik másképpen, mint a négyhatalmi egyezmény államainak diplomáciai tárgyalása utján. Ha pedig ez megtörténik, utána semmi akadálya sem lehet annak, hogy MacDonald eredeti lefegyverzési tervezetét alapul véve, gyors ütemben kézzel fogható eredményt érjenek el. Ezt követeli az Egyesült Államok is, amely a lefegyverzési értekezlet eredménytelensége esetén még a távoli jövőben sem hajlandó Európa segítségére lenni. Ilyen körülmények között joggal irja a francia lap, hogy a francia politika válaszúton áll. Megállapítja azt, hogy az erőszak alkalmazásának ideje régen lejárt. A genfi ut nem biztat semmi eredménnyel, igy tehát — mondja — nem marad más hátra, mint a Németországgal való közvetlen tárgyalás útját választani. Az uj francia miniszterelnök pedig, aki a békének őszinte barátja, szintén nyiltan válaszolt Hitlernek. — Mi is akarjuk a békét, — mondotta, — kívánjuk a közeledést és a megértést Németországgal és Németországot sem megalázni, sem fenyegetni, sem gyötörni nem akarjuk. A imi akaratunk az, hogy Németország a nemzetek békés közösségében foglalja el az őt megillető helyet. A német kancellár, aki mellett népe mint egy ember áll a becsületen és egyenjogúságon alapuló békéért való küzdelmében, nemcsak Franciaországgal akarja közvetlen tárgyalás utján a békét megteremteni és az uj Európa alapjait lerakni, hanem a többi volt ellenségével szemben is. Ennek a szándéknak ujabb bizonyítéka az a váratlan fordulat, amely Németország és Lengyelország viszonyában beállott. A nyugati locarnói szerződés után, amely most is él, kelet felé ugyanilyen szellemű megegyezés első jele az a megállapodás, hogy Németország és Lengyelország egymással szemben az erőszak alkalmazásáról lemondanak. Lengyelországnak ez az önálló fellépése, ha Franciaország valóban az uj miniszterelnök szavai értelmében óhajt tárgyalni, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a német—francia megegyezés könynyebben létrejöhessen. Németországnak ez a lépése egyébként nagyban elősegíti annak a háborús aggodalomnak az eloszlását is, amely az európai népek lelkét a korábbi események hatása alatt egyre jobban hatalmába kerítette. Ila ezek az ujabb események a békének abban a szellemében folytatódnak, amelyet most már a legilletékesebb államférfiak népeik vágyaképpen hirdetnek, akkor semmi akadálya sincs annak, hogy Európának igazságon alapuló jogrendje fokrólfokra megvalósuljon. Erre annál nagyobb szükség van, mert látjuk, hogy a világpolitika súlypontja a Csendes-óceán partjaira helyeződött át, ahol rohamos gyorsasággal nagy történelmi átalakulások vannak folyamatban és ezekbe az ijesztő távlatú eseményekbe csak az egységes Európa szólhat bele ugy, hogy szavának súlya is legyen. R Wci 82 Fülöp ézműáruüzem BUDAPEST, VIII., GÓLYA-UTCA 13 TELEFONSZÁM: 46-0-36 MAGYAR KÜLPOLITIKA KÜLPOLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS IDEGENFORGALMI FOLYÓIRAT A Magyar Revíziós Liga hivatalos lapja AZ ORSZÁGOS KÜLPOLITIKAI EGYESÜLET HIVATALOS FOLYÓIRATA Szerkesztő-bizottság: Pékár Gyula főszerkesztő, a Magyar Revíziós Liga társelnöke. Dr. Faluhelyi Ferenc, egyetemi tanár; báró MadarassyBeck Gyula, a Magyar Revíziós Liga társelnöke; dr. Fali Endre, a Magyar Revíziós Liga ügyvezető igazgatója; dr. Kiss Menyhért, Marhis. főmunkatársak. A szerkesztésért és kiadásért felelős: Csikszentmihályi Sándor László. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Aradi-utca 8 Telefon: 22—8—97 Kiadótulajdonos: Hungária Lloyd Lapkiadó Vállalat részvénytársaság. Elíífizetéisi ár: Egész évre 18 pengő. Külföldön az előfizetési ár kétszeres. Postatakarékpénztári számla: 16,123