Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 11. szám - Angol képviselők reviziós pártja

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM 11. SZ. BUDAPEST 1933 NOVEMBER Angol képviselők revíziós pártja Az Evangélistára kell gondolnunk: Kezdetben volt az Ige. Kezdetben csak szó volt, idegen, szerény és alázatos. Revizió. Imádság a haldokló életéért, csodálatos kegyelembe való kapaszkodás, reménytelen nemzetnek a végtelenben való reménye. Lehetetlenség, melyben vallásos forrósággal hittünk. Megvetettek, számkivetettek, földönfutók hite, melynek mély gyökere az alázatban van. Paraszti és félszeg katakomba-hit, nem arra való, hogy nagyvilági emberek vallják, hirdessék, vagy éppenséggel éljenek vele. Alázatos, meztelenül didergő Ige volt, de testet öltött. A csoda itt van megszületőben szemünk előtt. Győztes nemzetek, melyeknek közvéleménye keményen követelte a legyőzött nemzetek minél kegyetlenebb leigázását, most éppen olyan szilárdan követelik a leigázó, megalázó és megcsonkító békekötések megváltoztatását. A békeszerződések voltak az emberiség legijesztőbb erejű alkotásai. Szinte a geológiai erők lebirhatatlanságával szaggattak szét, forrasztottak össze, vagy töröltek el a Föld színéről államokat. És mégis: a békeszerződések nagy részét porrá őrölte az idő. Senki sem beszél ma már a rettentő jóvátételekről, holott ezeknek ügye jogilag még most sincs — és talán nem is lesz soha — elintézve. A jóvátételekben nemcsak az angolok nem hisznek, akik azokból a legkevesebbet, hanem a franciák sem, akik azokból a legtöbbet kapták. Az angol közvélemény, mely még most nemrég forrongott Németország ellen a nemzeti szocialista uralom egyes tényei miatt, természetesnek véli és követeli Németország és a többi legyőzött állam egyenrangúságának elismerését. Az angolok ma már nem hisznek abban sem, hogy a németek, vagy bármely más legyőzött ország, fegyvertelenül kénytelen élni állig fölfegyverzett szomszédja árnyékában. Elintéződvén részben tényleg, részben elvben a békeszerződéseknek úgyszólván mobil, mozgékony része, most a területi rendelkezésekre kerül a sor. A területi rendelkezéseken még nem ütöttek rést, de már emelkedik a csákány, mely megbontja a békeszerződések eme töretlen fellegvárait. Pénz, fegyver, jóvátétel, mindez csak játék volt és szimbólum. A revizió most, mikor ,,a kövek beszélnek" érkezett el igazi feladatához. A revizió csillaga, a nemzetközi politika uj kereszténysége, emelkedőben van. Messze országokban látják ragyogását és elindulnak vezérlő fénye után. A feladat óriási. A jóvátételek kimúlásához tizenöt esztendő kellett. A fegyverkezési egyenlőség kérdése, bármily kavarodás támadt is körülötte, küszöbön áll, elérése a nemzetközi erkölcs és lelkiismeret, politikai belátás egyik legnagyobb diadala. A jóvátételek elsimítása magasztos szerepet juttatott Hoovernek, a leszerelésé MacDonaldnak. Mindazok, akik a békeszerződések szétbontásán fáradoznak, Isten küldöttei a földön, akik eljövendő ivadékok sokasodását és boldogságát hirdetik. A területi revizió munkája ennél is nagyobb, magasztosabb. A kultúra és nemzetközi erkölcs minden ereje szükséges ahhoz, hogy a területi revizió mint az erkölcsi rend múlhatatlan követelménye álljon a világ közvéleménye előtt. Éppen azért, a revizió munkájában csak az igazán müveit országok játszhatnak vezető szerepet. Sok büszke és érzékeny vitatkozás folyt arról, hol kezdődik az igazi kultúra és civilizáció. Hol kezdődik a müveit Nyugat, ahol a kultúra legmélyebb, legérettebb, ahol eltűntek a barbárság utolsó nyomai is. A franciák azt mondják: a Rajna, a németek: hogy a Visztula, az osztrákok: hogy a Lajta nyugati partjánál. Mi azonban azt hisszük, igazi civilizáció ott van, ahol a lelkiismeret érzékenysége és tevékenysége él. Anglia történelme — hosszú évtizedeken át — a lelkiismeret szabadságharcainak története. Talán nincs ország, mely keményebben és öntudatosabban védte volna lelkiismeretét. Ennek védelmében tanulta meg, hogy a politikai és erkölcsi belátás egy nép legnagvTobb kincse. Freeman, angol történész, miután elragadtatással szól a mult század egyik legszárnyalóbb szelleméről, ezt kérdezi: — Mi hiányzik ebből az emberből, aki ily hatalmas tehetségekkel van megáldva? Hiányzik a politikai és erkölcsi belátás. Az erkölcsi belátás, mely az emberrel vele születik, a politikai, melyre csak szabad emberek társaságában élve lehet szert tenni . . . A politikai és erkölcsi belátás az angol lélek, az angol világuralom nyitja. Nem csoda, ha az angol szellem a békeszerződések területi revíziójában meglátta az európai alapproblémát. Nem csoda, ha lelkiismeretének érzékenysége hallja legélesebben a megcsonkított Magyarország siránkozásait. A trianoni békekötés revíziójának ma már kétszázötven főnyi parlamenti pártja van Angliában. Mozgalmuk, melyet F. Llewellyn-Jones és Sir Róbert Gower indított meg, rendszeres, kitartó és tervszerű. Az angol közvélemény, mely a háború után a békeszerződések szigorú megtartásához ragaszkodott, nem hallgatott a sajtóbeli panaszokra és propagandára, amíg — Tamásként — nem tapintotta kezével a magyarság vérző sebeit. A Magyar Revíziós Liga hívására angol képviselők jöttek hozzánk. Láttak és hittek: — Mi, angolok — mondta Llewellyn-Jones —. szeretjük a lényeket. Itt, a helyszínen ismertük meg a trianoni béke következményeit, azt a súlyos gazdasági és lelki megrázkódtatást, mely a trianoni béke következményeként az egész magyar életre nehezedik. — Engem — folytatta tovább —, lelkileg az tett a magyarok barátjává, hogy rájöttem arra, mennyire elnyomják az utódállamok a magyar kisebbségeket. Tények alapján döbbentünk rá arra az igazságtalanságra, mely a magyarokra a trianoni békekötés következtében nehezedik. Rájöttünk arra is, hogy a gazdasági leromlásért is a békeszerződések okolhatók, melyeket okvetlenül meg