Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 10. szám - A revizió és a tótság

1933 október MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 Szlovák katonák és főiskolai tanulók a „Szlovák Junákok" egyesületében szervezkedtek és vérszerződóst kötőitek, hogy „szétverik a cseh-tól államot és annak romjainépitik Fel a tói nép jobb jövőjét. A vezetőség közül tizet elfogtak a csehek és börtönre Ítélték őket ez év január jában 'azért, mert Szlovenszkót „Magyarországhoz akarták visszacsatolni". Én magajn megkérdeztem a minap egy vezető szlovák politkust, aki szintén aláirta volt a turóci deklarációt: mit gondol, hogyan ütne ki plebiscilum a Felvidéken? ő azt felelte, hogy a csehek, ha erre kerülne a sor, inkább egészen lemondanának a Felvidékről. Nem áldoznának pénzt a plebiscitumra, jól tudván, hogy az számukra negaüve Ütne ki, A lótok tehát vissza akarunk jönni, mégpedig mindnyájan. Én az egész szlovákság nevében hálát és köszönetet mondok a magyar nemzetnek azért a sok jóért, aniben a Szlovákságot 1000 éven át részesítette. Köszönetet mondok az államfenntartó magyarságnak, hogy vele együtt ezer éven át rendezeti államban élhettünk, vagyon- és jogbiztonságot élveztünk, a jog- és kultúrállam minden jóléteményélen részesültünk. Köszönöm a magyar nemzetnek, hogy Szlovenszkó! kolóniának nem tekintette, azt nem fosztogatta, mint mostani urai teszik. A magyar időkben meg volt engedve a tótoknak, hogy az ország egész területén letelepedhessenek, ma pedig a tólok panaszkodnak, hogy Csehországból még a drótos és üveges lótokat is kikergetik. (Slovak, 12. 8. 32.) Hálál és köszönetet mondok a magyar nemzetnek, hogy vallás tekintetében soha semmiféle bántalnmnk nem volt. A tót nép vérző szívvel hallotta 1919-ben, hogy a prágai parlament szavazattöbbséggel ugy „döntött", hogy „Isten nem létezik". Magyar részről pedig azt hallottuk mindig, hogy „Isten áldd meg a magyart" és most is halljuk: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában!" A magyaroknak ez az Istenhite a mi hitünket erősítette. Prágában, mikor kikiáltották a cseh köztársaságot, a cseh szokolok ledöntötték Szűz Mária szobrát, összetörték és leköpték azt. A magyar világban pedig sok szlovák templom oltárát az a kép diszitette, mely Szent Istvánt ábrázolja, amint felajánlja országát Szűz Máriának. Szent István nagy birtokokat adományozott a felvidéki püspököknek, egyházi, kulturális és karitatív célokra és ezeket a cseh kormány konfiskálla. Lehct-e ily dolgokat elfelejteni? A sziovák gyermekek a magyar világban az iskolákban vallás-erkölcsi nevelésben részesüllek, ma pedig a tótok ennek éppen ellenkezője miatl panaszkodnak. Hlinka Andrásra is hivatkozom, aki ezt mondta: „Hiábavaló minden ócsárlás. a régi magyar haza többet adott nekünk szlovákoknak, mint a szivünknek idegen cseh köztársaság. Az 1000 magyar év alatt felét sem szenvedtük el annak, amit kellett elszenvednünk a csehektől eme pár esztendő alatt. Ily felszabadítást, mely ezerszer rosszahb a régi állapotoknál, a szlovák nép nem kívánt. Ne tapossák lábbal a mi legszentebb érzelmeinket. Mert mondjanak bármit, 1000 évet nem lehet elfelejteni, és a régi magyar hazának emléke él a mi sziveinkben!" (Nar. Nov. 20. XI. 29.) Mikor a csehek ágense, Seotus Viator, nemrég könyvet adott ki és abban azzal ámította a világol, hogy a tótoknak most jobb dolguk van, mint volt a magyarok mellett, Hlinka lapja többek közölt rámutatott arra, 'hogy Magyarországon a tótok a legmagasabb hivatalokba is bejutottak, olt fajtájuknak és szűkebb hazájuknak használni iparkodtak, ma pedig a Felvidéken nemcsak a magas, hanem a legalantasabb állásokba is csak cseheke! ülteinek be és a diplomás szlovák intelligencia éhezik, De nem szabad megfeledkeznem azokról a szerencsés szlovákokról sem, akiket Trianon nem szakított el Magyarországtól és akik itt mint szlovák nemzeti kisebbség élnek. Ezekről dr. Daxner Ivan írja, hogy a békéscsabai tótok az tgész tótságnak legvagyonosabb része. Mikor a csehek, hogy elpalástolják azt, amit ők a felvidéki tótságga'l mívelnek, krokodiluskönnyeket hullattak az elnyomott magyarországi tótok miatt, egy ujságiró elment Békéscsabára és megkérdezte az ottani tótokat: „Igaz-e, hogy jármot viseltek?" egy töt paraszt azt felelte: „Igen" kérem, nálam három járom van, mert három pár ökör van a/, istállómban." Miért nem sirnak a csehek a felvidéki lótok miatt, akik éhségükben és kétségbeesésükben tömegesen felakasztják magukat, a robogó vonatok elé, ;l Dunába ugrálnak? Miért nem sirnak azon félmillió lót miatl, akiket a felfordulás öta Afrikába, Ausztráliába kergettek ki? Nem hallottuk, hogy valamelyik békési lót éhségből felakasztotta volna magát. Vannak Magyarországon is vasúti mozdonyok és még nem hallottuk, hogy valamelyik tót elgázoltatta volna magát. Magyarországon is folyik a Duna és még egy szlovák sem ugrott bele, mert éhezett. Békéscsabán kolbászt, sonkát, szalonnát esznek a tótok, Pozsonyban pedig füstöli patkányt és kutyái. Ha a magyarországi tótok annyira e!l vannak nyomva, ahogy a csehek és bérenceik mondják, miért ner_. vándorolnak ki Afrikába, Kínába, Tahiti szigetére, ahogy a felvidéki tótok teszik? Én köszönetet mondok a nemes magyar nemzetnek, hogy véreimnek ily anyagi jólétet biztosított. Köszönetet mondok azért is, hogy az alföldi szlovákoknak iskoláik vannak, ahol saját nyelvüket is elsajátíthatják, de elsajátíthatják a magyar nyelvet is, melynek révén egész Magyarország 1 TÜletén érvényesülhetnek. Külön köszönet jár a magyar kormánynak azért, hogy őrködik az alföldi szlovákok felett és nem engedi, hogy a csehek és bérenceik itt Magyarországon is csehesitsék és rontsák őket. Tiszta szlovák nyelv ma már csak Magyarországon van, a Felvidéken el van az már csehesedve, hiszen a Cseh Akadémia csehesitett helyesírást gyártott a tótoknak és a prágai kormány, ezt a megrontott „(helyesírást" az összes szlovák iskolákra és hivatalokra ráoktrojálja. Ezer hála és köszön; ! jár tehát a magyar kormánynak és halóságoknak, hogy a szlovák nyelvnek tisztaságát legalább itt Magyarországon megőrzik és a csehesitést legalább itt nem engedélyezikl De a legnagyobb köszönet azért jár a magyar nemzetnek, hogy ilt Európában egyedül ő ismeri el a szlovák nemzetiségnek létezését. A csehek kitörölték a szlovákokat az élő népek sorából. A magyar hivatalos statisztika számontartja a szlovákokat, a cseh statisztika nem vesz róluk tudomást. A csehek szemében szlovákok nincsenek. Mi volna, az Istenért, ha a magyarok is erre a cseh álláspontra helyezkednének? Nem ismerek egyetlen egy magyart se, aki a szlovák nyelvet a cseh dialektusának, a szlovákságot a cseh nemzet függelékének tekintené. Mikor 1919 őszén Hlinka Andrással egy szlovák deputáeió élén Párisba mentünk, panaszt emelni a békekonferencián a csehek ellen, Varsóban nemcsak útlevelet, hanem ezt a I in ácsot is kaptuk: Ti szlovákok egyezzetek meg szépen a magyarokkal és aztán mi lengyelek a magyarokkal és veletek szorosabb viszonyba fogunk tépni. Mikor Párisban nem értük el célunkat, megfogadtuk a lengyelek tanácsát és párisi küldöttségünk csekélységemet és Mnohe'y Istvánt, Hlinkának titkárját, Budapestre küldte, ahol mi nemcsak arról győződtünk meg, hogy a magyar oldalon megvan a teljes készség a megegyezésre, hanem a fődologban tényleg létre is jött a megegyezés. A csehekkel való közösségben nemcsak kenyerünk, földünk, vallásunk forog veszedelemben, hanam nyelvünk és nemzetiségünk is. Ezeket ők tüzzel-vassal pusztítják, úgyhogy Josensky .1. szlovák költő és tartományi alelnök szerint Csehszlovákiában a szlovák nyelv és nemzetiség számára ..csak a temető kapu ja áll nyitva". A magyar viszonylatban pedig mindeme kincseink, nevezetesen nyelvünk és nemzetiségünk intézményesen biztosítva volnának ugy létezésben, mint szabad fejlődésben. Azéri az önfenntartás ösztöne és minden észok ugyanaz! az utat mulatja nekünk, melyet felvidéki folyóink mutatnak: Magyarország felé! Dr. Jehlicka Ferenc, a Szlovák Nerrzeti Tanács elnöke, az Erdélyi Férfiak Egyesülete Jancsó Benedek Társaságának a trianoni béke revíziójáról rendezett előadássorozatán hosszabb előadást tarlóit, mely külön füzetben is megjelent. Ebből az értékes tanulmányból közöl részleteket cikkünk, amelyet a legújabb felvidéki események fokozott mértékben aktuálissá lesznek.