Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 9. szám - Gazdasági önellátás

1933 szeptcmbei MAGYAR KÜLPOLITIKA 13 Gazdasági önellátás A prágai Venkov cimü lap a csehszlovák földművelésügyi minisztérium termésjelentéséve] kapcsolatban örömmel állapítja 1111• j-í, hogy a megfelelő liszlkeverési rendelet segítségével az idei termés feleslegessé fogja lenni a behozatalt kenyérmagvakban ... A British Empire megteremtése és fenntartása, a védvámos, söt kléksasos U. S. A. stb. mind tudatos szemei annak az irányzatnak, mely a szabadkereskedelemtől eltávolodóan végcéljául a gazdasági önellátás ki.pü-sit tűzte ki A sajtóban ugyan időnkint találunk 11vaslatokal és tanácsokat a nemzetközi árucsere fellendítése érdekében, de tényleg ennek megvalósítására egy lépés sem történik. A jó tanácsol mindenki másnak; adja. A háború előtti időkben a gazdasági önellátás, az autarkia elképzelhetetlen, szinte misztikus fogalom volt. Oroszországgal kapcsolatban emlegették, melyei óriás kiterjedése és változatos természeti kincseinek gazdagsága képessé (elletett volna erre. A mai törekvések gazdasági önellátásra nem jelentik az autarkia háború előtti értelmezését, hanem alatta tulajdonképpen csak egy magasabbrendü szervezkedés értendő, melynek nyilvánvaló cél ja a nemzetek termelő erőinek minden irányban való lehető kifejlesztése. A gazdasági élet fejlődése nem tartotta magát a klaszszikus nemzetgazdaságtan tanításaihoz. Azok az alaptételek, melyek régebben szinte örököseknek látszottak, egymásután váltak érvénytelenekké. így dőli meg mindenekelőtt a nemzetközi munkamegosztás elve, mely szerint mindenkinek erejét arra a térre kell összpontosítania, ahol nemcsak a maga, hanem az összesség részére is a legnagyobb előnyöket érheti el. A technikai tudományok haladása a háború befejezése óta óriási előnyöket biztosított a lehetőleg automatizált gépmunkának, melynél az emberi tevékenység szinte csak a felügyeletre szorítkozik. A versenyképesség egyenesen arányossá vált a termelt mennyiséggel. Az. eltolódás Amerikia iparának javára tehát mindinkább érezhetővé vált, annál is inkább, mert az Egyesült Államok Európa felé irányított kivitelük részére hihetetlenül olcsó fuvardijlételeket is biztosítottak, melyekről a háború utáni, még szabadkereskedelmi ideálokban ringatod/ó Európa azt hitte, hogy ezekkel olcsó nyersanyagot fog majd Amerikából szállíthatni. Valódi, katasztrofális jelentőségüket láttuk a magyar buza prágai paritásánál, a német réztermelés összeroppanásánál, mely vám hiányában csak a fuvarköltséggel volt védve és még számos helyen. Azok a termelési költségek, melyek a mezőgazdaság mechanizálásának befejezése, másszóval az amerikai mezőgazdasági ipari forradalom után alakullak ki, láttatják, hogy ezekkel sem veheli lel Európa eredményesen a versenyt. Ha a klasszikus nemzetgazdaságtan munkamegosztási <hél követnők, akkor Európának csak egy pár, inkább minőségi, árucikk termelése maradna fenntartva, melyből azonban az Amerikából beszerzett mezőgazdasági termények és iparcikkek költségei fedezhetők nem volnának. Az, hogy a speciálisan európai versenyben Magyarország milyen handicappel indulna, nem szorul bővebb magyarázatra. Itt tehát nem volt más járható ut, mini a vámvédelem, illetve a behozatali tilalmak rendszere, még akkor sem, ha ezeknek a piacra gyakorolt egyéb kedvezőtlen hatásai! ismerjük, sőt akkor sem, ha azok a gazdasági helyzet bizi nyosfoku leromlását hozzák magukkal. A belföldi termelés lokozására kényszerű bennünket egyébkéid az egész világon elterjedt, eddig elképzelhetetlen arányú munkanélküliség is, mely indokolttá leszi még olyan termelési ágak létesítéséi is melyek egyébkén! nem képesek ugyan gazdaságosan dolgozni, de a helyesen megszervezett termelési rendbe beilleszthetők. Ei'dekes példája a magyar textilipar annak, hogy egy kezdetben gazdaságtalanul termelő, szinte életképtelen ipar idővel mennyire megerősödhetik, sől exportképessé is válhat. Tudjuk, hogy a volt monarchia idejében i cseh textilipar foglalt el minden belső pozíciót. A magyar textilipar tehát tulajdonképpen csak a háború után indulhatott meg. Ma a legnagyobb munkáslétszámot foglalkoztatja és — dacára a belföldi piac tényleg erősen leromlott felvevő képességének — aránylag a legkedvezőbb konjunktúrát élvezi. Erősen előmozdították végül a gazdasági önellátásra való törekvést azok a háborús tapasztalatok, melyek a behozatal elmaradásának katasztrofális következményeit mulatják. Németországban a mezőgazdasági cikkek, nálunk inkább bizonyos ipari alapanyagok termelése mutatkozott ezért szükségesnek, többé-kevésbé újból a nemzetközi konkurrenciaképesség félretételével. Mondottuk már, hogy tulajdonképpen autarkiáról sem nálunk, sem máshol szó nem lehet. Minden ország számos nyers- vagy segédanyag bevitelére szorul, melyeket csupán kivitele fenntartásával vásárolhat meg. Az autarkiára való törekvés jelszava tehát tulajdonkép mást: a szervezett termelésre való törekvés! jelenti. Érdekes, hogy ezt talán egyedül Oroszország vallja be nyíltan, a többiek megteszik, de iparkodnak a tényt más cégéi- alá elbujtatni. Pedig a világgazdaság helyzete, amint az már a lentiekből is látszik, olyan, hogy a termelés helyes megszervezése a legfontosabb feladatok közé tartozik, mert a szabadkereskedelemhez való visszatérés hosszú időre kizártnak látszik, ha ugyan egyáltalában még lehetséges lesz valaha a termelés megszervezése, pedig valamely nemzet erőkifejtésének a teljességig való fokozásához szinte elengedhetetlenül szükséges. A gazdasági élet helyes megszervezésének egyik legnagyobb nehézsége nálunk az állam hatalmának tudatos és tudattalan terjesztése. Mi nem gondolunk arra, hogy ennek a gondolatsornak a végén az államkapitalizmus, vagy ha ugy tetszik az államszocializmus áll. Ha aztán már az állam valamely pozíciója kii van épitve. annak likvidálása csak óriási nehézségek árán történhetik. Látjuk ezt az állami vagy községi üzemek évek óta vajúdó kérdésénél. A modern társadalombölcselet, például Othmar Spann és iskolája erős kritika tárgyává teszi az állam gazdasági terjeszkedését és főcéljuknak az állam egész gazdasági berendezkedésének átállítását tűzik ki, tehát az érdekképviseleti rendszernek, vagy amint Spann mondja: a gazdasági rendeknek újjáépítését. Minden objektív elme előtt kívánatos a gazdasági kérdések lehető politikamentesitése. Akkor bizonyára más megítélés alá kerülnének a szervezkedés ma egyrészről máglyára szánt, másrészről irigyelt azon módszerei, melyek ,.k»artel" vagy ,,tröszt" neve alatt népszerűtlenek. Akkor tisztán mutatkoznának a bennük rejlő erők és lehetőségek, melyek megfelelő formában kétségtelenül a mezőgazdaság részére is értékesíthetők volnának. Nehezen állithatná valaki, hogy a német kémiai ipar Tekintse meg a jobb szaküzletekben a FILTEX RT. legújabb női ruhaanyag mintáit