Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 1. szám - Párisi levél

14 III M. Alti A LLOID 1933 január Párisi levél Paris, líl.'i.'i január. Egyetlen nagy metropolisban sem érezni azt, amit Párisban, hogy a világ közepén vagyunk. Az a lüktetőforró élet, a moly jnnél diktálja ütemét az egész világra, oly hatalmas centrummá avatja o/l a várost, hogy lépten nyomon az az érzésünk, mintha az egész földkerekség sorsál innél intéznék. De tul az érzéseken cs közvetlen benyomásokon, tár gyilagosan is meg koll látnunk, hogy legalább is az európai konfliktus sorsának intézésében Páris, a francia politika döntő tényező. Annál örvendetesebb reánk uézve ;iz a lé nyeges változás, amely a francia politika vezetőiben Magyarországgal és a magyar kérdéssel szemben beállott Szeretnék rögtön konkrét tényekkel bizonyítani. Egy elő kelő politikus barátunk most a napokban lezárta jegyzetei! a mult évről, amelyekben följegyzett minden adatot, anieh a mi ügyünkéi érintette az i •• hdxanrtn. Feljegyzési.! szerinl előadás hangzott el Párisban és Franciaország nagyobb városaiban líKi'J folyamán Magyarország mellett. Több százra megy azoknak a cikkeknek és tanulmányok nak a száma, amelyek a vezető lapokban és előkelő folyóiratokban a magyarság igazsága és a trianoni szerződés íeviziója mellett megjelentek. Több előkelő francia politikus és publicista Magyarországról szóló nagyobb munkán dolgozik. RcBottük a nemrég nálunk jut Georges fíoux és Gábriel Gobron, akinek könyve a napokban hagyja el i nyomdát. Voll alkalmam vezető politikusokkal, írókkal, publicistákkal, professzorokkal érintkezni s kellemes meglepetéssel tapasztaltam, hogy ma már nincs olyan műveltebb egyén, aki Magyarországot, sőt a magyar probléma lényegél ne ismerné. Talán az egyetlen Franklin Bonillán, aki még mindig makacsul kitart amellett, hogy a magyarokat mint a franciák ellenségeit lés németbarátokat l léken kell tartani. Egyébként Louis Malvi-lo\ Leon Blum-ig mindenki meg van ma már győződve arról, hogy a trianoni szerző dést gyökeres revízió alá kell venni. Nem kisebb ember, mint a jelenlegi külügyi államtitkár, Pierre Cát jelentette ki a napokban: ..Mindenki tévedhet, az 1019-es békeszerződés megalkotói is tévedhettek. Le kellene hát mondani arról, hogy a szerződéseket helyreigazítsuk? Ha bezárjuk a kaput a jogi megoldások előtt, kétségbeesésbe hajthatunk olyanokat, akik a békék által meggyötörve érzik magukat. Eíővigyázatlanság és erkölcstelenség volna kijelenteni, hogy a revíziót minden esetben vissza kell utasítani. Nem szabad Tardieut követve azt mondani, hogy a revízió lehetetlen, meri egyhangú határozat kell hozzá, s mi franciák nem szavaznók meg. A társadalmak állandó fejlődésben vannak. A múltban ezt a fejlődést vérömlés kisérte. Mi azt akarjuk, hogy az átalakulás ezentúl az igazság és a jog utján történjék.'' Herriot, a volt miniszterelnök jelentette ki a napok ban, hogy uj háborút akar az, aki elzárkózik a szerződések revíziója elől. Ugyanitt rámutatott arra. hogy Francia ország győzelmét nemcsak katonái hősiességének, de Olaszország, Anglia és az Egyesült Államok támogatásának is köszönhette — s ezzel célozni akart arra, hogy ezek a/ államok már pálcát törtek a revízió mellett. Egyébként a francia publicisztika jórésze mind a revízió mellett való hivatalos állásfoglalást lejlegeli éppen .1 szerződések legsúlyosabb részében való változtatás — a katonai tekintetben való egyenjogúság kérdésében. Sokan lejlegelik ma a népszövetségi alapokmány hírhedt 10. S-át, s odakonikludálnak, hogy csak az eljárási módot kell megváltoztatni. A sok cikk és tanulmány között is nagy feltűnési kel lett a külügyminisztérium által fenntartott Notre Temps vezércikke ..Franciaország a részleges revízió mellett" A ;ikk szerzűjí maga a nagytekintélyű főszerkesztő, Jean Luchaire, aki kifejti, hogy a revíziós elgondolás harmonikusan egészíti ki Franciaország leszerelési és általában 1 ékés európai politikáját. Mindezek mellett ina már mindenki nyíltan és leplezetlenül beszél a kisantanl-rendszcr teljes csődjéről. Ernst Perét, a kamara középeurópai előadója jelentésében foglalkozik a revízióval S leszögezi, hogy a békeszerződések gaz dasági és politikai káoszl teremtettek Középeurópában; ••> szerződésekel tehál módosítani kell kölcsönös megegyezésekkel s végre megteremteni az igazi békét. André de La Far már egyenesen a magyar határok megváltoztatásának kérdéséi \eti lel. meri a mai összeszorított határok tarthatatlanok. Peytair de Fangére, a Forum de Parthenon igazgatója egyenesen magyar vitaestet rendezett, amelyen főkép Georges fíoux energikusan szállott sikra a trianoni szer zödés gyors és radikális revíziója mellett. Ugyanő irt most szenzációs tanulmányt a legelőkelőbb politikai folyóiratban, a Revue de Paris-ban ..Magyarság és dunai kérdés" címmel. Ugyanilyen cikkek jelentek meg a Griff hetilapban, a hatalmas radikális párt óriási ellerjedtségü lapjában, a République-hen és számos tekintélyes vidéki lapban. Szinte ámulni kell a viszonyok ilyen nem vári nagyarányú változásán. Napról-napra meglepetésszerűen jelen nek meg a cikkek Magyarország mellett. Eugéne Ballero folytatja nagyszerű magvar cikksorozatát a Correspondence Universelle-ben s inosl indít cikksorozatot Emil Roche .i Répnblique-ben. Nem is lehel valamennyit felsorolni. Csak Futólag említem a sok közül Gaston Jeyesaerborne profeszszor feltűnést keltő tanulmányát a tekintélyes Journal 'les Finances-ben, vagy a radikális képviselőt. Jaques Kayser elnöklete alatl tartott előadó-vitaestet az Amitíés Internalionales üléstermében. André de l<t Far előadását Magyarországról a Club Rochechvart-ban, stb. stb. mind, mind a revízió melleit, a Dunaügy újrarendezése mellett. Magyarország igazsága mellett. Annyira megsokasodott barátaink száma Párisban hogy csak az Írással és leltekkel állandóan melletlünk harcoló Pierre Daye, Georges Desbond, Georges fíoux, Jan Desthieux, Gábriel Gobron. André de La Far, Francais Villát Salome professzor, Ernst Perét, Philipp Lamour neveit említem a Budapesten is ismertek közül, hogy nem csoda, ha a kisantant itteni emberei teljesen kétségbe vannak esve és izgatottan, de tehetetlenül figyelik a hömpölygő eseményeket, különösen, amikor Londonból még rosszabb híreket kapnak, ahol Stead és Seton Watson végső erőfeszítéseiket leszik. ma már szemben az egész angol közvéleménnyel. George Nicol Barnes, angol államférfi, aki ajánlotta, hogy a magyar revíziós kérdést vigyék a Népszövetség elé