Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 7-8. szám - Magyarok Bulgáriában

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1933 jul.—aug. kövezetet. Az ö anyjával se mehet ez igy tovább. Még ma neki is tudomásaira hoz mindent. Meg kell tudnia az (igaz­ságot. Belépett a kapun. A kisílány éneke már a hegyek fe­löl csobogott feléje, lágyan és mégis olvan 'kötekedve: Szép vagy. gyönyörű vagy Magyarország . . . Furtva ment fel a lépcsőkön, mintha menekülne valami elől. Az özvegy a nyiilott ablaknál ült, amikor Vrabák belé­pett. — Hallod'? — és a távolodó hangok felé mutatott. Vrabák rettentően harcolt magával. Most szólnia kellene. Aztán cs«k bólintott, elkomorodva. Az özvegy meg átszelle­mülten mosolygott s mire az ének a távolság szűrőjén szét­szóródott a semmiben, panaszosan megismételte a/, ének szövegét: — Hát bizony szép, gyönyörű szép Magyarország. — Vrabák nekiköszörülle a torkát, de nem tudta, hogyan kezdje, elrekedt és gégéjébe szorult a szó. Fel-alá járt és kulcsait zörgette a zsebében. Közben kilesett az ablakon. Ép akkor félelmetes bugással traktorok érkeztek a ház elé és bekanyarodtak a kis parkba. Ugy rendelkezett, hogy ha már beállt az éjszaka és alszik az egész város, ezek a trak­torok vontassák le helyéről a szobrot. Mintha hatalmas dongók zuglak-bugtak volna a lombok alatt. Az özvegy is felfigyelt: — Mi ez a bugás, nem tudod mi készül irtten, fiam? — Vrabák elihatározta, hogy nem vár tovább. Az anyja elé lépett: — Látod azt? — és. a szobor felé muta­tott. — Ez az utolsó honvéd itten ... — Aztán mégse tudta tovább mondani. Az özvegy meg a lombok felé né­zett, ahol a holdfény rásütött a honvéd ércfejére: — Ne­kem néha ugy tetszik, mintha intene, hogy ne féljünk, mert ö még itt van. Meglátod fiam, egyszer meg valami csoda fog történni ezzel a szoborral. — Vrabák a fejét rázta. — Merő kópzelödés, márr miféle csoda történhetne egy szo­borral? — Miféle csoda? Vagy az nem volt csoda, 'hogy hiába akartaik, de mem tudták elvinni a helyéről? Látod, mind a két esetben meghalt egy ember, de a szobor mégis ott maradt. — Virabák indulatosan mordult vissza: —• Mert Dem értettek hozzá! — Az arnya följebb ült a karosszékben. A fia arcát figyelte keményen. Mi volt ez? Csak nem azt akarja mondani, hogy ő jobban értene hozzá? Merően nézte. A fin lehajtott fejjel menekült el kutató pillantása flöl. Akkor megnyugodott. Persze hogy tévedett, már hogy is hihetett ilyet az ö fiáról? — Ehhez fiam senki se fog érteni. Ez a szobor szent. Az embereknek van igazuk, jaj annak, aki hozzá mer nyúlni. Odakünt elcsöndesedtek a traktorok és várták az éj­szakát, amikor a starosta parancsa szerint ismét munkába kezdenek. A starosta nem tudott aludna, ő is az éjszakát várta. Fel-alá járt a szobában. A házban elpihent minden nesz. A lakás másik végében lefeküdt az özvegy. Azóta bizonnyal nyugodtan alszik már. Mégis hélyesehb volt. hogy nem közölte vele előre elhatározását. Ha reggel fel­ébred és meglátja a ledöntött szobrot, majd azt fogja mon­dani neki, hogy felelőtlen elemek merénylete volt, ő nem is tudott az egészről semmiit. Ismételten az óráját nézte és egyre nyugtalanabbul várta a pillanatot, amikor háromszo­ros lámpagyujtással ad jelt a traktoroknak a — munka megkezdéséhez. De az özvegy se tudott aludni. Pillanatokra elnyomta az álom és felriadt ismét. Minduntalan arra kellett gondol­nia, amit a fia mondott. Nem, ő azt nem érthette ugy. Az ö fiát most starostának szólítják, de mégis ő a legigazibb magyar itten. Eszébe jutott, amikor a szobor talapzatánál szavalt kisfiú korában. Az emlékek sűrűjébe mosolygott s lassan édes álomba csukódtak szemei. Mig ijesztő bugásra riadt fel egyszerre. Gépek kattogtak, zúgtak, dübörögtek fülsiketítőén. Kiugrott az ágyból és az ablakhoz futott. Szembe vele, a lombok fölött, mintha megmozdult volna az ércszobor. Mdntíha megnőtt volna és feléje hajolna, dnlene a teste. Csoda történt! A szobor él! Magára kapkodta ruháit és kirohant a szobából. Vrabák a nyitott ablaknál állt, amikor kinyílt és nagy robajjal becsapódott a tölgyfakapu. Vékony, fekete árnyék suhant át az uttestén. Beledöbbent és nem akart hinni a szemének. Aztán derékig hajolt ki az ablakon és elrekedt hangon üvöltötte: — Mamal Mama! — Az özvegy egy pil­lanatra visszafordult: — Lojzko, csoda történt, nagy csoda! A szobor él! — És eltűnt a park fái között. A starosta még kiáltott valamit, hogy emberek hagyjátok abba, mindent abba hagyni. De a iTaktorok megvaduflt zúgása elnyelte a hangját. Ugyanakkor ágak recsegtek s a szobor derékig nyúlt fel a lombok fölött. Vrabák az anyja után akart ro­hanni, de valami szörnyű veszedelem ijesztő közelségében, ez az ut már végestelenül hosszúnak látszott. Akkor kiló­gatta lábait az ablakon ós levetette magát az emeletnyi ma­gasból. Zúzott tagokkal tápászkodott fel a tőidről és rekedi ordítással rohant a park felé. A közelből velőtrázó sikoltás hallatszott, aztán dübörögive, tompa zuhanás, amitől hara­gosan és hosszasan felmorajlott a föld. A traktorok hirte­len elhallgattak. Siri csend lett. Mire a starosta odaért, az utolsó honvéd ércteste már ott hevert mélyen a földbe fúródva és széles nyakát két ve­res asszonyi kar fonta át, szorosan, mintha magához ölelné szerelmes öleléssel. MAGYAR KÜLPOLITIKA A Magyar Revíziós Liga hivatalos lapja KÜLPOLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS IDEGENFORGALMI FOLYÓIRAT Szerkesztő-bizottság: Pékár Gyula főszerkesztő, a Magyar Revíziós Liga társelnöke. Báró Madarassy-Beck Gyula, a Magyar Revíziós Liga társelnöke, dr. Fali Endre, a Magyar Revíziós Liga ügy­vezető igazgatója, dr. Kiss Menyhért, Marius, főmunka­társak. A szerkesztésért és kiadásért felelős: Csikszeutmihályi Sándor László. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Aradi-utca 8. Telefon: 22—8—97 Kiadótulajdonos: Hungária Lloyd Lapkiadó Vállalat részvénytársaság. Előfizetési ár: Egész évre 18 pengő, félévre 9 pengő, Ausztriában 24 schilling, Bulgáriában 600 leva, Franciaországban 100 frank, Németország­ban 15 márka, Olaszországban 70 lira, Törökországban 8 török lira. Az amerikai Egyesült-Államokban 4 dollár egész évre. Postatakarékpénztári számla: 16,123. magyar Légiforgalmi Rt. IV.. Váci ucca 1. — Teleion: 80-8-88 Nyári menetrend: 7.15 "13.40 ind. Budapest érb. *13.20 18.55 8.50 15.00 érk. Wien ind. 12.05 17.30 Naponként, vasárnap kivételével. A *-gal jelölt járat május 1-től kezdődőleg fog közlekedni. AH autóbusz Váci ucca l.szám alól 40 perccel a repülő­gép indulása előtt indul. Kombinált repülő-, autóbusz- és hajójegyek a Budapest— Wien vonalon 52 pengős árban oda-vissza. Leveleit és csomagjait küldje légipostán! Menetrendet vagy díjszabást kívánatra bérmentve küldünk.

Next

/
Thumbnails
Contents