Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 7-8. szám - Lamartine és a magyarok. A francia-magyar kapcsolatok köréből

1933 jjul.—aug. MAGVA a KÜLPOLITIKA Az angol [gazságérzet és józanság nem lesz .semmit puszta érzelgősségből, de céltudatosságában nem riad vissza attól, hogy kegyetlenül kövei kezeles, vagy akár romantikus legyen. Nincs előtte kis vagy nagy ügy, ha valamiben nemzete sérelmét látja. Van erre példa elég. Az angol nemzet, hogy az idegen befolyást kizárja sorsa intézésiéből, százötven évig tartotta lenn a katholikusokat a közhivatalokból kizáró törvényt. Az Athénben laké), gibraltári születésű portugál zsidó, Don Pacifico nevü angol állampolgáron eseti séreleméri teljes hatalmi súlyával lépett tel és csaknem bábomba keveredett Franciaországgal. Három angol mérnök elitéltetéseéri megszakította Oroszországgal milliókra menő kereskedelmi kapcsolatát. E bárom kirivó ellentétességü esel eléggé mulatja az angol lelkiismerel s ami ezzel egyel jeleni — az angol Önérzet szinte biológiai elevenségét, élességél és szilárdságát. Most az angol lelkiismerel sugara a magyar békeperujitás ügyére vetődött és meglátta benne az angol ügyel, meri meglátta benne Európa politikájának tátongó sebéi. Az angol képviselőház naplójában olt van bejegyezve cgv indítvány a trianoni béke ímegváltoztatásáról, a magyarlakta területek visszacsatolásáról. A hét aláíró és a száznál több hozzájuk csatlakozott képviselő szemében ez az. indítvány nem udvariassági tény. nem színjáték, nem politikai rakétázás. nem érzelgd ráadás, nem a szónoklatok spanyol etikettszerii bevégzése, melynek az étellel, cselekedettel kapcsolata nincs. Ez kitárté). szivé>s. makacs angol munka kezdete. Angol barátaink már gyakran hallatták szavukat mellettünk s a hivatalát leteti nagy angol politikus, Lloyd George, emlékirataiban nyilvános bünvallomást tesz az oktalanul, bűnös módon megkötött békékről. De hivatalban levő, vezető angol politiikus még nem nyilatkozott a magvar békeperujitásról. A trianoni szerződés megváltoztatásáról szóló angol képviselőházi indítvány benyújtása után és a négyes szövetség aláírása után pár napra azonban már megszólalt az angol külügyminiszter. Sir John Simon és hangoztatja a revízió szükséges és lehetséges voltál. Az indítványt benyújtó bét angol képviselő) az. új magyar honfoglalás bét vezére. Es az uj honfoglalók mögött otl van az egész magyarság. Mögöllük van Hitetlen Tamások és közömbös Pató Pálok nélkül, mert a magyarság soraiban ilyenek számára immár nincsen hely. A békeperujitás újonnan támad) áramlata, fuvó orkánja kiszeleli a polyvát a liszta buza közül. Az uj honfoglalás számot tart a nemzeti erői minden cseppjére és nem cipelheti tovább magával sem a kételkedés bénító mérgét, sem a közömbösség lehúzó terheit. Marius. „Elismerem, hogy Magyarországnak jogos igénye van oz összefüggő területekre, ahol sűrű magyar lomegek Iáiknak és melyeket valótlan etnikai és szlralégiai adatok alapján ragadlak el az anyaországtól." George M. Barnes voll angol miniszter és békedelegátus." „Azt állítani, hogy a békeszerződések örökké fognak tartani, farizeus álláspont. Nem szabad a jogi megoldások elöJ elzárkózni, nehogy a népekel a végső kétségbeesés cselekvésre kényszerítse." Pierre Cot légügyi miniszter, a francia kSmara 1932. X. 28-iki ülésén. Lamartine és a magyarok A francia-magyar kapcsolatok köréből Az 1848-i februári forradalom a Parisban élő magyarokai arra indította, hogy szintén a köztársasági kormány és Lamartine üdvözlésére siessenek. A magyarok kávéházában — a (laté dii Dánemark-ban — Dobsa Lajos és Hugó Károly magyar írók szervezték meg a küldöttséget, amelynek; létrejöttéről és fogadtatásáról Dobsa Lajos a „Pesti Hirlap"-ban, Hugó Károly pedig a „Pesti Divatlap"-ban számolt be LS48 ban. A küldöttség elnöke Dobsa, a felirat megszövegezője, ünnepi szónoka pedig Hugó Károly lelt. lekintve, hogy utóbbi már azelőtt dicsőítő költeményben (Mon adhésion) ünnepelte Lamartine-t. 1848. évi március 15-én, délután a Place Vendőme-on volt a gyülekezés. Körülbelül 300 niagvar gyüll össze a kávéházban kifüggesztett felhívás hatása alatt, akik óriási tömegtől kisérve, kél magyar és egy francia zászló alall délután két órakor indullak meg a diszmagyarba Öltözött Dobsa és Hugó vezetése alatt a Hőtel de Vílle leié (városháza), ahol az ideiglenes kormány székelt. Útközben a magyaroki Vörösmarty Szózatai és a tömeggel együtl a Marseillaise-t énekelték. A Hőtel de Ville elé érkezve, tizenkét tagu, magyar díszruhába öltözött küldöttség indult Lamartine elé, aki négy órakor fogadta őket a miniszterek társa.-.ágában. Hugó, a küldöttség szónoka, pár rövid szó kíséretében adta át a magvarság leiiratát, amely a forradalmi Franciaország iránt való rokonszenvet fejezte ki. Lamartine — mint Dobsa Írja a következő választ adla: „Ha a magyarok kissé későn érkeznek az ideiglenes kormány ezen központjához, melvcl Franciaország teremtett meg, hogy legyen ne félelme, hanem igyekezzék lenni Európa többi nemzeteinek szerelme, azért van, mivel a magvarok távolabbról jönnek. Az ideiglenes kormány igen mélyen örvend ezen nemzeti látogatásnak. melyet önök szívesek valának tenni a francia nemzetnek, ezen palotájában a népnek, melyet oly dicsőségesen szerzet! vissza. Ha Franciaországnak szüksége volna, hogy értesíttessék azon erényekről, bátorságról, szabadsági és testvériségi szellemről, mely az önök nemzetét lelkesíti, szerencsésnek tartanám magamat erről tanúságot tehetni. Én keresztül mentem az önök hazáján, tanúja voltam ezen nagy nemzet pásztori s egyszersmind hősi erényeinek. . . Ha önök szives kívánságot hoznak nekünk hazánk uj szabadságához, mi önöknek tiszteletünkéi nyilvánítjuk azon réiü szabadság iráni, melyei bölcsen és dicsőségesen fenntartottak hazájukban. Ha visszatérnek önök szép hazájukba, mondják meg annak, hogy annyi barátot számlál Franciaországban, ahány francia polgár van". A küldöttség erre lelkes „vive la République"-ikiáltásokkal távozott, otthagyva az összekötött magvai' és francia zászlókat. A párisi lapok igen barátságos bangón tárgyalták a magyarok szereplését, amely méltón csatlakozóit a többi bel- és külföldi üdvéi/lések hosszú sorához, de egyútt al, mint Hugó Károly a ..Pesti Div atlap' -ban irta: a félreismeri es az osztrákokkal összetévesztett és egy kalap alá veit a külföld régi mulasztása! magyarságra is ráírnuilolta a traniii k::zv. leint n\ figyelrcul aminek azután némi eredménye is mutatkozott akkor, amidőn az osztrák elnyomás ellen nemsokára kitöri 1848—49. évi magyar szabadságharc folyamán annak eseményeit a francia közönséggel közölték. Ezek a közel száz év előtti események), a februári forradalom és annak a pesti márciusi eseményekre vak) közvetlen hatása indítottak meg azután több évtizeden át tartó megnyilvánulásait a francia-magyar barátságnak. Lamartine irodalmi és művészeti, majd 1848-ban politikai környezete természetesen a legjobb bel- és külföldi körök kapcsolatát jelentette s igy kétségtelen, hogy az emiitett magyarokon kívül még másokkal is összeköttetésben állott életének különböző szakaiban. Dr. Olay Ferenc.