Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 6. szám - A négyhatalmi egyezmény és a revizió

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1933 június A négyhatalmi egyezmény és a revízió Talán egy évvel ezelőtt Mussolinit, Olaszország vezéréi meglátogatta egy újságíró és beszélgetés közben merész fordulattal ezl kérdezte tőle: — Miért nem alapitja meg, Duce, az uj Európát? Napóleon megkísérelte ez1 és Briand szintén próbál kozott vele. Briand most már halott és egészen furcsa módon — az ő öröksége éppen önre szállt. És mosl ön közelebb van énhez az eszméhez, mint öl övvel ezelőtt, mikor ez a gondolái egy időre kilátástalannak mutatkozott. A fejlődés, ami azóta történt, biztosítja a vállalkozás komolyságát, meri aki lassan küzdi fel magát az oromra, az. szilárdan megveti lábál odafönn. Mussolini, mint az uj Európa megalapítója! ön lehetne századunk első embere! Mussolini e szavakra — mondja az. újságíró ugy nézett rám. mint valami álmodozóra, majd halkan és hidegen így válaszolt: — Igen. közelebb vagyok ehhez az eszméhez, mint öt évvel ezelőtt. Az idő azonban még nem érett meg. A válságnak még mélyebbre kell hatolnia, hogy elkövetkezzék az uj Európa ideje. Mussolini maga sem tudta, hogy ez az idő mikor következik el. Az a viharos lelkesedés azonban, amely Rómában Mussolini négyhalalmi tervének győzelmét ünnepelte, mintha hírnöke lenne az uj idők uj Európája eljövetelének. Sem mi, sem a négyhatalmi egyezmény aláírói nem tudhatják azt. hogy ebből az egyezményből, amely céljául Európa négy nagyhatalmának megértését és együttműködését tűzte ki. mi valósul meg és az együttműködésre kötött szerződés meghozza-e Európa végleges békéjét ? Hogy mit hoz a jövő, senki sem tudja és hogy a világ történelmében milyen szerepet fog játszani ez a megegyezés, majd az idő mutatja meg. Azonban valamennyien érezzük, hogy a mostani politikai zűrzavarban milyen jelentősége van. A szinte elviselhetetlen politikai feszültséget egyik napról a másikra megenyhítette. Azt a leverő hatást, amelyet a lefegyverzési értekezlet ujabb zátonyra jutása okozott, ellensúlyozta. Lehetővé tette, hogy a londoni világgazdasági konferencia ne olyan mérgezett légkörben tartassék meg. mely minden sikerét eleve megfojthatta volna. Mert gazdasági egyetértést létrehozni és ennek érdekében kölcsönös áldozatokat hozni csak akkor lehet, ha legalább is remény van a bizalom és a viszonylagos politikai nyugalom visszatéréséri'. Es Mussolini tervének, a négyhatalmi egyezmény megvalósulásának, első és legközvetlenebb érdeme az, hogy ezt .1 reményt fölkeltette. A megértésnek és együttműködésnek római egyezménye tiz esztendő tartamára szól. Vájjon nem különös-e, hogy erre a megegyezésre szükség voll akkor, mikor vannak még most is. akik azt hirdetik, hogy a párizskörnyéki szerződések olyan békél teremtettek, mely alkalmas Európa rendjének örökös biztosítására. Vájjon, ha a lefolyt tizennégy esztendő Európa békéjét jelentette volna és nem a legkíméletlenebb harc folytatását, mi szükség let volna ujabb békeegyezményre? S vájjon, ha a párizskörnyéki békeszerződésekkel együttesen alkotott Népszövetség, eredeti céljának megfelelően, gondoskodott volna a nemzetközi jogi és gazdasági rend fenntartásáról, mi szükség lett volna ujabb békeegyezményre, amelynek bevezető sorai nyíltan kimondják, hogy a négy halalom meggyőződése szerint, a világ mostani nyugtalansága csak szolidaritásunk megerősítésével küszöbölhető ki, ami egyedül alkalmas arra, hogy Európában a békébe veteti bizalmai megszilárdítsa. Tizennégy esztendővel a békeszerződések, a Briand- Kellogg-egyezmény, az erőszak alkalmazásáról szóló egyezmény és Locarno után szükség van tízesztendős Isten békéjére, hogy az. igazi békességei megteremthessék. Ez mutatja legjobban, hová jutottunk a fegyverek nélkül vivőit harc következtében. Az uj négyhalalmi egyezmény nem jeleni végleges megoldást, csak lépési a békés fejlődés irányában. Legelső sorban pedig az.l jelenti, hogy a négy nagyhatalom együttes és állandó együttműködése szabja meg a Népszövetség jövendő munkájának szellemét. A négy nagyhatalom, amelynek békére törekvő munkáját az Amerikai Egyesüli Államok is minden módon támogatni fogják, vezető szerephez jut a Népszövetség tanácsában es hatalmánál, tekintélyéné] fogva alkalma lesz elhárítani az igazságos béke akadályait. MacDonald angol miniszterelnök, miután Rómában először tárgyalt Mussolinival a most elfogadott tervről, azzal az érzéssel téri vissza hazájába, hogy ez a terv a legbiztosabb eszköz a békeszerződések elhibázott intézkedéseinek megváltoztatására. MacDonald, beszámolván római utja eredményéről az angol alsóházban, a következőket mondta: Mussolininak az volt a nézete, hogy a népszövetségi egyezségokmány tizenkilencedik szakaszát, amely szerint a közgyűlés időnkint felhívhatja a Népszövetség tagjait az alkalmazhatatlanná vált szerződéseknek és olyan nemzetközi állapotoknak ujabb megvizsgálására, amelyeknek fennmaradása a világbékét veszélyeztetné, szóval a békeszerződések revíziójáról szóló szakaszt nem azért iktídták bele az egyezségokmányba, hogy azután egyszerűen szemétre vessék. Mussolininak továbbá az volt a nézete, hogy bár a szerződéses kötelezettségek teljesítését megköveteli az egyezségokmány, egyúttal azonban előre látta a szerződések revíziójának lehetőségét, ha olyan körülmények következnek be, amelyek a nemzetek közti összeütközésre vezethetnek. Ennek a tizenkilencedik szakasznak két oldala van. Egyrészt kimondja, hogy a szerződést meg kell tartani és csak a két szerződő fél hozzájárulásával változtatható meg, viszont kimondja azt is, hogy a szerződés ama rendelkezéseit, amelyek az idők folyamán nem kívánatos összeütközéseket okozhatnának, revízió alá kell venni. A négyhatalmi szerződés véglegesen elfogadott szövege a tizenkilencedik s/akasz mellett utal az egyezségokmány tizedik szakaszára is. amelyben a szövetség tagjai arra kötelezik magukat, hogy a szövetség valamennyi tagjának területi épségét és jelenlegi politikai függetlenségét tiszteletben tartják és minden külső támadással szemben megóvják. Utal továbbá az egyezségokmány tizenhatodik szakaszára is, amely a szerződéstszegő állammal szemben a megtorló intézkedések végrehajtását szabályozza. A népszövetségi egyezségokmány eme szakaszaira nézve a négyhalalmi szerződés részesei elhatározták, hogy megvizsgálnak minden javaslatot a módszerekre és eljárási módokra vonatkozóan, amelyek alkalmasok arra, hogy e szakaszoknak megfelélő hatályosságot biztosítsanak. Ebből az elhatározásból, bármennyire elszürkült is végső megszövegezésében, világos a négyhatalmi egyezmény főcélja: — a népszövetségi egyezmény szellemének teljes érvényre juttatása uj módszerekkel. S ez a cél egyúttal a párizsi szerződések elhibázott és káros rendelkezéseinek jóvátételét is