Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 6. szám - Erdélyi magyarok sorsa a Népszövetségi Ligák előtt

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA i !>•'{:; június Nem bántalom az sem, hogy a románok egy kis revizióellenes tüntetésre ráadásul sötét éjszaka megvilágítják maguk előtt az utat. Hogy ehhez az éjszakai világításhoz — ami elvégre is a magasabb kultúra ós kényelem jele — két magyar falu felgyújtása, a hazatérők tobzódó kedvének lehütésére pedig sinfalvai felkoncolt magyarok vére kellett, az csak nem nevezhető kisebbségi sérelemnek? Nem. a Népszövetség elvégre nem arra való, hogy ilyen csekélységekkel foglalkozzék! A Népszövetség finommivü szervezete magasaim politikai hittitkokkal foglalkozik. Bizottságai, albizottságai, titkárságai, szakértői nem ilyen csekély jelentőségű és önként értetődő feladatok megoldására valók. A Népszövetség szférikus elvi lebegésében elszakadt a föld durva valóságaitól, nyers lényeitől. Magasaim problémákra, összetettebb kérdésekre van szüksége, hogy bonyolult és finom szerkezete meginduljon. A Népszövetség csak arra való, hogy mint elzárt, mesterséges ragyogásban és előkelőségben tartott, igen drága testület, kívánatossá tegye a körébe való belépést, de sokkal magasabban áll a rang elfinomultságában, semhogy lemészárolt sinfalvai parasztok esete megrendítené. Egy japán betörés Kínába, harminc-negyven milliós tartományok elfoglalása — talán-talán —. izgatja annyira, hogy bizottságot küldjön ki a helyszínre. Itt, igen, itt kaphat klasszikus jelentést, mint aminő a remekbe készült Lytton jelentés volt. Itt lehet ragyogni, tagokat kilépésre kényszeríteni. A többi? Itt is néma csend. Nem szép tőlünk, hogy a sinfalvai erdélyi magyar parasztok ügyében e végzetes közömbösségnek szineváltoztát akarjuk látni, mikor a világháborúval felérő kínai—japán konfliktus is csak egy jelentés zeüszi villámait és fenséges fürtéinek megrázását tudta kiváltani a Népszövetségből. Van még egy testület, mely a nemzetek közti megértés ápolását, tehát természetszerűen a kisebbségek védelmét tűzte ki céljául: a Népszövetségi Ligák Uniója. Nem hivatalos, hanem afféle félhivatalos szerv ez, minden nemzet parlamenti tagjaiból válogatva össze. Határozatainak csak erkölcsi jelentősége van. mely azonban — minden nemzet legkiválóbbjainak véleményét képviselvén, — nem hagyható figyelmen kivül és nagy befolyása van a közvéleményre s ezen keresztül a Népszövetségre is. A müveit nemzetekre nézve egyenrangúság és tisztesség kérdése, hogy e nemzetközi testületben magukat képviseltessék. Valami hangtani hatás következtében azonban a Népszövetségi Liga hangja együtt zeng-zug a Népszövetség dallamával. Magyarul: az egyik tizenkilenc, a másik, egy híján husz. A Népszövetségi Liga sem más, mint neszfogója, tompitója a nemzetiségek jajszavainak. Magyarország, a nemzetközi jog és törvényhozás jóhiszemű hitelezője, sokáig vállalta mindazt a terhet, melyet a Népszövetségi Liga tagsága jelent. Remélte, hogy e nemzetközi fórumon hallatva szavát, felvilágosithatja helyzetéről a közvéleményt. A Népszövetségi Ligáknak is szigorú az illemtartása. A javaslatokat gondosan elolvassák, szakértők kezébe adják és — félreteszik, vagy átküldik a Népszövetségbe/, mely — papírkosárba süllyeszti a jelenlésekel. A kérdések tárgyalása mintaszerű alakisággal történik. Az erdélyi magyar iskolák ügyében beadott panaszt például Jósé Metos, guatemalai kiküldött bírálatára bizlák. Valóban, nem képzelhető különb szakértő ebben a kérdésben. Lehet-e pártatlanabb biró az erdélyi magyarok jogos kívánságai és a román uralom visszaélései ügyében, mint (iautemala képviselője, akinek az erdélyi magyarság és román uralom egyaránt — Hekuba. Az is tudvalévő, hogy Guatemalában politikusok és tanult férfiak kedvenc tárgya a/ európai nemzetiségek s köztük leginkább a magyarság ügyének tanulmányozása, hogy Guatemala iskoláiban és lapjaiban széltire-hosszára ismertetik a magyarság kérdéseit és az idegen uralom alá hajtott erdélyi magyarok minden fájdalma, nyomora ismeretes Guatemala ifja és véne előtt. Ha a birói tudatlanság, közömbösség egyértelmű a birói függetlenséggel, akkor a Népszövetségi Liga nem is bízhatta másra az elrabolt magyar iskolák ügyének megvizsgálását. A neszfogó és hangtompító szerkezet ennek következtében tökéletesen működött, mert Jósé Metos ur és vele együtt a Népszövetségi Liga, elfogadta a román kormány nyújtotta felvilágosítást és feleslegesnek vélte a magyar beadvány további tárgyalását. E Ligában, ahol a nemzetiségek panaszos szava diplomáciai suttogássá enyhül, méltán keltett kínos feltűnést a Liga magyar tagjának, Pékár Gyulának, férfias hangja. Az őszinteség, egyenesség, mely a hangból kicsendült, szokatlan és váratlan lehetett e nemzetközi elsimító társaság elandalodott hallószerveinek. — A magyar federáció, — mondta Pékár Gyula — sajnálattal látja, hogy az igazság annyi év óta egy lépést sem haladt előre a Ligák kisebbségi bizottsága előtt és még nagyobb sajnálattal állapit ja meg e bizottság teljes tehetetlenségét és képtelenségét, hogy bármit is elérhessen e téren. Akár itt vagyunk, akár nem. voltakép egyre megy. A magyar federáció épp ezért kénytelen meggondolni, érdemes-e tovább is itt maradnia, vagy ki kell lépnie a Népszövetségi Ligák Uniójából? Semmi sem zavarhatja meg e fórum fenséges és tehetetlen közönyét, mely csak érthetetlen tévedésből nevezi magát kisebbségi bizottságnak. A bizottság szelid elnöke és a politikailag semlegesített szelíd bizottság topogni kezdett e szavakra. Hangos szavak röpködtek ide-oda. És felháborodásuk valóban megokolt is volt. Régi színházi történetekben olvassuk, hogy Arizonában a gyermeki hitű nézők meg akarták ölni Othellót, amikor Desdemonát fojtogatta. Nem tudták az ártatlanok, hogy a színpadon nem történik gyilkosság, nincs igazi féltés, igazi szenvedély. A Népszövetség, a Népszövetségi Liga: csak színpad, ahol alakoskodnak, jönnek-mennek, igazságot mérnek, világpolitikát játszanak, de csak színből, ahol jog, igazság, szerződés, okirat, esküvés, mind csak játék, mely a nézőket szórakoztatja, vagy untatja, meglehet, de amelyet komolyan venni, igazi vér- és husbeli életnek nézni, már csak Arizonában szokás. Mai ius MAGTÁRPHAKWA CJTOGrl'ÁItU R."T. BlIDAPKST« V., AK A 1H Ml A-I . 3. ^W^HHMMH^^M TKLIÍFOISZÁMOK : 330-75, 313-36. 169-04.