Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 4. szám - Milyen volt Kossuth Lajos dunai terve? Kossuth a területi integritást tette a konföderáció feltételévé

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1932 április (lányban. Az első százezer pengő elfogyott, a második is, de a propaganda folyik tovább. Magyarország roppant megsebzése, tragikus feldarabolása nagyrészt ellenséges sajtópropaganda vészes eredménye volt. A sajtó, a közvéleménynek e hajlékony és leghasználhatóbb eszköze, itt valóban a nagyhatalom szerepét játszotta. Az emberiség minden nagyobb-kisebb kénlésének megvolt a maga sajtóbeli propagandája. A rabszolgakérdésnek, a nyolcórai munkának, a gyermekvédelemnek, a nők választói jogának, alkoholtilalomnak, csak éppen a magyar ügynek nem akadt a háború előtt és alatt szószólója. Csak szenvedésünk, mely égrekiáltott, irányította ránk a figyelmet. Nem szervezett propaganda fogta pártunkat. Angliában Rothermere, a kitűnő szemű ujságfejedelem, itthon Rákosi Jenő, »a világ három legjobb ujságiróinak« egyike, Amerikában Rorah szenátor hangja harsogott bele a világ lelkiismeretének süketségébe. A szervezett, igazi propagandához, a valódi és teremtő sajtódiplomáciához azonban csak dr. Légrády Ottónak volt módja, kedve és tehetsége s ctekintetben ő nemzeti és különösen sajtótörténetünkben egyedülálló jelenség. Ezt a szerepet látta meg a Társadalmi Egyesületek Szövetsége, ezt akarta némiképpen honorálni, mikor elhatározta, hogy dr. Légrády Ottót, a Pesti Hirlap főszerkesztőjét, a trianoni szerződés revíziója érdekében idehaza és a külföldön kifejtett tevékenysége elismeréséül a Társadalmi Egyesületek Szövetségének díszoklevelével és nagy érmével tünteti ki s egyúttal a szövetség tiszteletbeli és dísztagjává választja. A kitüntetést a Társadalmi Egyesületek Szövetsége ötven tagu, József Ferenc dr. főherceg vezette küldöttség adta át. — Azt az eredményt, hogy az egész világon kezdik elismerni, hogy Magyarországgal igazságtalanságot követtek el, ezt a munkát az ország és a külföld Önnek köszönheti, — mondta többek között József Ferenc főherceg. — Átnyújtom Önnek ezt a kitüntetést az öregek nevében, akik már.nem igen remélhetnek s a fiatalok nevében, akik szenvednek és küzdenek. Szontágh Tamás, a Társadalmi Egyesületek Szövetségének elnöke, beszédében kiemelte, hogy valahányszor az Egyesületnek szükség volt segitségre, dr. Légrády Ottó ezt mindig azzal a nemzeti és hazafias szeretettel adta meg, amit másutt bizony nem tudtak elérni. Dr. Légrády Ottó most szinte lirai erejű vallomással állt elő: — Jól tudom, — mondta, — hogy e kitüntetés és megtiszteltetés nem személyemnek, hanem annak a tevékenységnek szól, amelyet a trianoni szerződés megváltoztatása érdekében a külföldön és itthon végeztem. De jól tudom azt is, hogy ezért igazság szerint dicséret nem jár, mert csak kötelességemel teljesítettem azon a helyen, ahova a sors állított. Emellett jutalmamat már elnyertem abban a viszhangban, melyet az »Igazságot Magyarországnak« című könyv a külföldön és idehaza keltett. Én bevallom most, hogy soha munkában annyi lelki gyönyörűségem még nem volt, mint ebben. A szavak szerények, dicséretet elhárítok, de a szavak szerénységén átérzik az akarat keménysége, a sziv szeretete. Borah és Rothermere ráeszméltek az igazságra és ők szeretik az igazságot, de dr. Légrády Ottó, mint a nemrég kidőlt Rákosi Jenő, ezt az igazságot forróbban szereti, mert ez az igazság : magyar. És ez biztositéka annak, hogy a magyar ügy nem lesz eztán soha a sajtó mostoha és — néma gyermeke. A revízió névtelen katonája — Levél a szerkesztőhöz — Ha a magyar revíziós mozgalom egyszer eléri nyugvópontját vagy legalább is egyik állomását, akkor a revizió névtelen katonájának is meg kell kapnia a maga jelképét, amely arra fog emlékeztetni, hogy a revízióért való szellemi hadjáratot nemcsak közéleti vezérek vivták meg, hanem a névtelen közkatonák ezrei is, akik nem írásban és a fórumon elhangzó beszédekben készítették elő a revíziót, hanem magánemberként négyszemköz! és társaságokban való beszélgetés alatt utcán, vonaton, szalonban vagy könyvtárakban csepegtették be idegen koponyákba a iv\ iziós mozgalom érveit, Azon az emlékoszlopon — akár robogó autók és a köznapi élet utcai forgatagában álljon, mint a londoni, akár pedig imádságos gondolatokat ébresztő magasságban, mint a római ismeretlen katona emlékműve — kőbe vésve dicsérhet jük majd munkáját és lelkesedését a magyar revizió névtelen katonájának. Most azonban, mig a szellemi hadjárat tart, talán hasznosabb, ha a tiszeteletreméltó polgári hősnek nemcsak erényeiről, de hibáiról is beszélünk. Az egyik s talán leggyakoribb ilyen hiba, amelyet külföldi vagy pedig ittjáró idegenekkel való beszélgetéseinkben el szoktunk követni, az, hogy kérdés nélkül beszélünk, magunk hozzuk szóba a témát, ahelyett, hogy más kérdésekről tereinők rá a beszélgetést, hogy az idegenben magában támadjon kíváncsiság Magyarország iránt. Egy másik taktikai hibája az ilyen beszélgetéseknek az, hogy panaszkodunk, ahelyett, hogy konstatálnánk. Érvelésünknek pedig az a legnagyobb hiánya, hogy a magyar helyzetnek többnyire csak passzív oldalát lobogtatjuk meg az idegen szeme előtt, ahelyett, hogy a magyarság szellemi és gazdasági életének megmaradt aktívumára is kellő súlyt vetnénk. Általában megfeledkezünk arról, hogy bármennyire is meg tudjuk tölteni érvekkel a magyar követeléseket és erkölccsel a magyar igazságot, a nyugateurópai átlagemberből nemcsak akcióra való hajlandóságot, de még kíváncsiságot sem tudunk kicsiholni a jog, erkölcs és igazság emlegetésével, hiszen legtöbbje fásultan feleli, hogy hozzá sokkalta közelebb álló igazságtalanságokat is tudomásul kell vennie. Annál nagyobb érdeklődés támad benne, ha hallja, hogy a magyar kérdés megoldása európai érdek. Hogy a magyarságnak mennyire ez a bemutatása kelt legjobban hatást Nyugat-Európában és hogy mennyire ez a szempont érdekli legjobban a külföldieket, azt a francia radikális fiatalság folyóiratának, a Plans-n&k és szerkesztőjének, Philippe Lamour-nak esete bizonyítja, aki nemcsak általános politikai kérdésekben, hanem még a kapitalizmusról való véleményében is élesen szembenáll a magyar parlament és a magyar sajtó túlnyomó régzének felfogásával és mégis az ő folyóirata volt az, amely a leghatározottabb hangon követelte Iránéin földön és /nmem papíron Trianon revízióját. Amikor azonban ilyen szempontok szerint kell minden egyes külföldre utazó vagy külföldiekkel itthon találkozó magyarnak megfogalmaznia és csoportosítania mondanivalóit, ugyanakkor mindezenfelül a formára is ügyelnie kell és magának kell alkalmazkodnia a nyugati légkörhöz. Mozgalomunknak nyugat felé is szalonképesnek kell lennie, ami egyáltalában nem jelent megalkuvást. A modorbeli simaságot és mellette az eszmebeli hajthatatlanságot beszédesen mutatja Apponyi Albert genfi helyzete is, aki 1924 óta többnyire mint főmegbizott képviseli a Népszövetség ülésein Magyarországot s aki a maga szellemének minden magyar jellegzetessége mellett is nyugati stílusával anynyira beleélte magát a genfi környezetbe, hogy amikor hét év után 1931-ben először mutatott rá a Népszövetségben a magyar revizió szükségére, akkor már senki sem kelthetett hangulatot ellene revíziós követelése miatt.