Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 4. szám - Milyen volt Kossuth Lajos dunai terve? Kossuth a területi integritást tette a konföderáció feltételévé

1 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1932 április nagy barátja és a magyar ügy világpolitikai jelentőségének nagy megértője meghall, Garibaldi kalandos győzelmei után visszavonult, Viktor Emánuel már felvet lr az Itália királya cimet, ///. Napóleon pedig kibékült Ferencz Józseffel és a krimi háború után az orosz cárral. Kiestek tehát a világpolitikai intézői sorából a magyar ügy barátai és nem számithatott Kossuth többet azokra, akik terveikbe belekapcsolták eddig a független Magyarország feltámasztását. Ilyen kétségbeesett és reménytelen helyzetben vetődön jel először komolyabb formában és határozott szövegezéssel a dunai konföderáció ötlete. Klapka György tárgyalta meg a tehetséges Canini nevü olasz újságíróval és Pulszky Ferenccel ezt a tervet, amelyet átnyújtottak Kossuth Lajosnál,, aki a dunai konföderáció egész szövetségi szervezetéi ezek alapján irta meg hires Uurini memorandumában*. A memorandumot Helffy Ignác tette közzé milanói [apjában, az Alleanzában. Eszerint Horvátország, Szerbia, Románia és Magyarország szövetségbe lépnének. Közös lenne a vám- és kereskedelmi ügy, a hadügy és külügy. A szövetkezett államok népességük aránya szerint választottak volna képviselőket a közös parlamentbe és a végrehajtó hatalmat a szövetségi tanács gyakorolta volta. Ebben a szövetségben mindegyik állam megtartotta volna a maga teljes függetlenségét, a szövetségi tanács felváltva Pesten, Bukarestben, Zágrábban és Belgrádban tartotta volna tanácskozásait. Kossuth királyságok szövetségének gondolta ezt és a tanácskozásokon annak az államnak a királya elnökölt volna, amely államban éppen ez a szövetségtanács tanácskozott. Kossuth maga kijelentette irataiban, hogy ezt a megoldást nem tartotta jónak, csak a kényszerűség sugallta ezt, meri mint irja irataiban : — Rossz hazafi lettem volna, ha vonakodtam volna politikai elveim miatt elfogadni azt a kezet, akárki keze legyen is az, mely hazámat e küzdelemben a létért segiteni ajánlkozott. A köztársasági Amerika függetlensége kivívását is igen nagyrészben az abszolutisztikus Franciaországnak köszönheti. Én hazámért szövetségei nemcsak császároktól, királyoktól, szultánoktól vagy akárminéven nevezhető despoláklól, de magától az örökkévaló ördögtől is elfogadtam volna nagy vigyázattal, hogy el ne vigyen. Kossuth tehát akkor is, de később is állandóan hangsúlyozta, hogy ezt a végszükségben kiagyalt dunai konföderációs gondolatot nem tartotta helyes megoldásnak és amint Kossuth Ferenc megírta : hangsúlyozta is, hogy a jövőben erre a megoldásra ne is gondoljon a magyarság. Az is beigazolt tény, hogy Kossuth nem akarta nyilvánosságra hozni ezt a memorandumot, csak informatív jelentőségű magániratnak tekintette és nagyon bosszankodott, amikor Canini indiszkréciója következtében lleljfyhez s tőle az Alleanza hasábjain nyilvánosságra került ;iz. Nyomatékosan kijelentette azonban már akkor Kossuth Lajos, hogy a dunai konföderáció csak a teljes magyar integritás alapján valósiiható meg. Ne felejtse el tehát a mostani nemzedék Kossuth Lajosnak következő szószerinti parancsát : — Az országnak nyelvek szerinti feldarabolását s politikai egységének nyelvek szerinti szétszaggátasát ebbe belekeverni nem lehet, azt hongyilkosságnak tartom, csak Szent István birodalmának töretlen határai között gondoltam én akkor is a konföderációt, mert más megoldásban soha, de soha és semmiáron részes nem lettem volna. Terjesszük a MAGYAR KÜLPOLITIKÁ-t. A magyar jövőért harcol! Régi magyar-francia kapcsolatok Irta : Dr. Olay Ferenc A szegedi árviz okozta nagy magyar szerencsétlenséggel egyidőben a francia nemzetet is gyászos csapás érte. 1879. évi március hó 21-én a Toulon melletti Giens szigete mellett egy nagy vihar alkalmával elsüllyedt a francia »Arrogante« páncélos ágyúnaszád és száznál több emberélet pusztult el. A szegediek iránt megnyilvánult francia rokonérzés és támogatás hatása alatt néhány hónap múlva megalakult Budapesten az Arrogante-bizottság, mely jótékony ünnepség megtartását határozta el augusztus 20-ára. A kibocsátott meghivót francia és magyar nyelven szövegezték meg, Budapest és Párizs városok címereivel és piros-fehér-kék szegéllyel volt ellátva. A budapesti Arrogante és a párizsi, valamint brüsszeli Szeged-bizottságok meghívták egymást ünnepségeikre. A párizsi bizottság Budapesten Laurencon brianconi képviselővel és Gouzien Armand zeneiróval, a szépmüvészetek igazgatójával és a Journal de Musique szerkesztőjével képviseltette magát, akik fíops Felicien iró és festő, a »Figaro« munkatársa és az »lllustration« rajzolója, valamint Lafond, a »Globe« munkatársa kíséretében augusztus 19-én este hajóval érkeztek Budapestre. Augusztus 20-án az »Arrogante«-ünnep rendezőbizottsága a »Neptun« nevü hajón — melynek főárbocán a francia trikolor lengett — díszebédet adott. A délutáni ünnepélyt a Margitszigeten tartották, amelyre kilenc nagy gőzhajó ezerkétszázanként szállította egész délután a közönséget. A diadalkapun érkező vendégeket 220 főből álló katonai és 100 főből álló cigányzenekar fogadta. A délutáni monstre-hangverseny a Marseillaise-el kezdődött s Berlioz Rákóczi-indulójával folytatódott. Este az összes zenekarok lampionos menetben zenés takarodót fújtak, majd díszhangverseny volt Káldy Gyula vezényletével. Francia vendégeink még néhány napot töltöttek Budapesten. Június 25-én Balatonfüredre utaztak. Egy másik csoportjuk Szegedre látogatott el. Mussolini miniszterelnök az i>Amici delPUngheriaQ egyesület ifjúsági csoportjának- adományózta Morbiducci olasz szobrászművész Róma istennőjél ábrázoló nagyméretű értékes hroncplákettjét. Terranova, az Ifjúsági Csoportok elnöke, a Duce ajándékát annak a debreceni középiskolának ajánlotta fel, amely az olasz nyelvtanulásban kétizben a legjobb eredményt fogja elérni.