Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 4. szám

A reviziona k elkerülhetetlenül he kell következni l Borah szenátor nyilatkozata *«*) A legragyogóbbb igazság az. melyei nem kell bizonyítani, csak kimondani. Az ilyen igazság nemcsak az ész luv. a szívhez is közel áll. \ szi\ nyel vén beszél, melynek ulja könnj ú és gyors, mint a napsugáré. Vz ilyen igazság szeretetteljes, Nem gy.ötri az elmét, nem fárasztja: fel<lerili. világossággal önti el, jobbá, nemesebbé teszi, mert közvetlenül érezteli az isteni bölcseséget. A/, ilyen igazság szeretettel férkőzik a lélekbe, ott marad kiirlhatatlanul és di csősége azoknak, akik hirdetik. Ilyen igazság a magyar revízióé. Az, akinek száján megszólal, mintegy Islen katonája lesz. a próféták méltóságánál, Messze esik tőlünk Amerika és kevesel tudhat rólunk Borai) szenátor, amivel szivét-lelkét megvesztegethettük volna.. De tudja, hogy van egy nagy, szent javunk, a szegénységben kincsünk, melyet Islen bízott ránk: az igazságunk. Iís ez az igazság oly kény szerjtő erejű, hogy Borai) szenátornak az újkori államférfiak legkeményebb gcrilieii egyéniségének egész politikáját ez irányítja. — Sem a becsület, sem az igazság, sem a hasznosság nem leszi indokolttá a trianoni békeszerződés megkötését, — mondta legutóbb az uralkodó politika mély megvetésével. Ez a szerző dés nemcsak oktalan és igazságtalan, de meg vagyok róla győződve, azoknak lesz kárára, akik legjobban szerelnék előnyeit éhezni. Az igazságnak isteni tulajdonsága, hogy lestél akar és tud ölteni. Mindazok, akik átérezték valamely igazságot, érzik e csoda kikerülhetetlen eljövetelét. Borah szenátor is érzi és hirdeti ezt. — Senki se akarja megjósolni. — mondta, — hogy a Magyarországon eseti igazságtalanságot mikor és hogyan hozzák helyre. De a revíziónak elkerülhe tétlenül be kell következnie. Soha nem gyógyuló seb az, melyet a nemzeti szellemen ütöttek. Egyetlen orvossága, ha a sérelem forrását eltüntetik. Minél inkább tisztába jön a világ azzal, hogy a rettenetes európai nyugtalanságnak, gazdasági káosznak, a fegyverkezés egyre nagyobbodó terheinek a békeszerződések az okai, a világ közvéleménye annál jobban fogja követelni a revíziót és az újjászervezést. És ennek a követelésnek eleget kell lenni. Mindig ugy tudtuk, hogy a magyarság árva, rokontalan nép a nyugati világ hatalmasai közötl. Ma már azonban nem állunk a világban árván, egyedül. A szenvedés igazsága lestvéreket álli tolt mellénk. Kómát, mikor már elveszőben volt és hadseregének nem volt vezére, az ellenség véréből való Stilicho mentette meg. Az igazságnak minden nemzetben vannak testvérei. A méltatlanságot szenvedettnek vannak rokonai. Vannak még, akik tanúságot tesznek arról, hogy az ember nem du vadnak születeti. A magyarság világraküldetésének célja, hivatása talán abban nyilatkozik meg, hogy hordozója lett nehéz sorsa ke resztjének és hirdetője, útmutatója az igazság eljövetelének. A szenvedés és hivatás e méltósága az egész magyar nemzetnek uj és elmúlhatatlan nemességei adott: Isten bárányaivá lettünk a nemzetek kőzött. De ha ez az igazság kötelezi még az idegent is, hogyne kötelezne ez az uj nemesség százszorosan minket? Szabad-e erről, még pillanatokra is megfeledkeznünk? Szabad-e másért, másként cselekednünk, mint ahogy igazságunk és szenvedésünk méltósága parancsolja? Az irás feljegyzi, hogy Ábrahám. Isten parancsára, hajlandó volt egyetlen fiái föláldozni. Bennünk is meg kell lenni az alázatosság és engedelmesség ilyen fokának. Mint a szerzetesek, akik a halálra való emlékeztetéssel köszöntik egymást, nekünk is életünk minden pillanatában nem a halálra, hanem a nemzeti feltámadásra vak) emlékeztetéssel kell figyelmeztetnünk egymást és önmagunkat. Élő és égő hit legyen bennünk a revízió gondolata. Minél jobban, erösebben és állhalatosabban hisszük, annál közelebb lesz a .nemzet feltámadása, mely nek időpontját — mint Borah mondta, nem lehel meghatározni, de amely el jövendőben van, mert a teremtő igazság napsugara életrehivja. MAGYAR KÜLPOLITIKA