Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 3. szám - Scotus Viator és Jehlicska Ferenc vitája

14 HUNGÁRIA LLOYD 1932 március Scotus Viator és Jehlicska Ferenc vitája Seton Watson nemrég vaskos könyvet adott ki »Slovakia then and now« cimen. (Prague : Orbis Publiching Co.) Szerzőnek feladata ellensúlyozni Rothermere lordnak propagandáját Trianon revíziója érdekében, azért eme könyvében bizonyítani iparkodik, hogy a Felvidék kérdését Párisban jól oldották meg és hogy a csehek 1918 óta minden tekintetben »hallatlanul felvirágoztatták* Szlovenszkót és Ruszinszkót, melyeket a magyarok (then) elnyomtak és elnyomorítottak. Ennek bizonyítására 25 szlovák tanulónál rendelt meg anyagot, még pedig ugyanazoknál, akiknél a cseh Maffia annakidején megrendelte azt a hamis deklarációt, hogy »szlovákok nem léteznek«, merthogy ők is csehek és igy Szlovenszkó is »cseh« föld, melyet egyesíteni kell Csehországgal. (Turócszentmárton, 1918 okt. 30.) Prága ezeket a tót árulókat busásan megjutalmazta, uj grófokat csinált belőlük, azért Seton urnák könnyű ezektől az uj földesuraktól optimisztikus és megelégedett nyilatkozatokat kapni. A »Szlovak» (1932 II. 24.) szerint a cseh külügyminisztérium az utolsó két évben 59 millió cseh koronát adott ki külföldi propagandára. Seton Watson urnák londoni tanszékét is Prága finanszírozza és abból a nagy pénzből tellett ennek az uj könyvnek fényes kiállítására és annak tót fordítására is. Maga Scotus Viator nem csinál titkot a csehekkel való intim viszonyáról, mert könyvének címlapján büszkén »Masaryk-tanárnak« irja magát. Azért nem is lehet tőle szabad és objektiv véleményt várni arról a kérdésről, melyet tárgyal. Minthogy Seton Watson ur a maga hamis tót tanúival helytelenül informálja a közvéleményt és ezzel főleg nekünk, szlovákoknak ártana, ha az olvasóknál hitelt találna, szükségesnek láttam könyvére rövid, de velős feleletet adni. (Rev. Francis Jehlicska, Reply to Nr. R. W. Seton Watson book »Slovakia then and now«, — Vienna, 1932.) Én bizonyítom, hogy a csehek 1918 óta a Felvidéken nem épitő, hanem minden tekintetben romboló munkát végeztek (a szlovenszkói ipar tönkretétele, tömeges tót kivándorlás, csehesités, demoralizáció), hogy a Felvidék kérdése egyáltalán nincs megoldva és hogy azt meg kell oldani, Trianon revíziójának kapcsán. Figyelmeztetem Seton urat, »a történelem tanárát«, arra, hogy a cseh »NOW« csak 13 évet jelent, mig a magyar »Then« egy egész évezredet és hogy a tótok, sőt a legnagyobb pánszlávok is, elismerik, hogy abból az 1000 esztendőből, melyet a szlovákok Magyarország keretében leéltek, 900 év teljesen boldog volt és hogy csak az utolsó században merültek fel ellentétek a magyarság és a tótság között. De ekkor is csak nyelvi differenciákról volt szó, mig a csehek mindjárt kezdettől fogva nemcsak a nyelvét veszik el a szlovákoknak, hanem kenyerét és hitét is. Mindennek bizonyítására nem renegátokra, nem árulókra hivatkozom, hanem közismert tényekre és magára a tót népre. Ezt az egyedül helyes metódust használta a minap a Nemzetközi Munkássegélynek ama küldöttsége is, mely a Felvidéken járt, hogy saját szemével lássa azt a »gigantikus kulturmunkát«, melyet ott a csehek végeztek. Tagja volt a küldöttségnek Seton Watson ur honfitársa is, Gerald H amilton ur, aki szerzett tapasztalatairól igy számolt be : ».Iártam annak idején Indiának és Kínának éhségsujtotta vidékein, jártam Németországban 1918-ban és 1919-ben, az éhségblokád idején és láttam ott borzalmas dolgokat. De sehol sem láttam az éhségnek és nyomornak oly szörnyű formáit, mint a Felvidéken, nevezetesen Ruszkakrajnában.« Elmondja, hogy látott disznóólakban lakó embereket, látott gyermekeket és asszonyokat mezítláb hóban állani és látta a felvidéki gyermekeket, amint hasuk felpuffadt az éhségtől. (Wiener N. Nachrichten, 1932 márc. 11.) Ez a nemzetközi küldöttség tehát saját szemével akart meggyőződni az állapotokról és magához a néphez fordult, mig Seton Watson ur p. o. Stodola Kornél csehszlovák szenátortól kért és kapott információkat, akikről éppen most mutatják ki a szlovák lapok, hogy árulásért nem kevesebb, mint 30 szinekurát kapott a csehektől busás fizetésekkel. (Národnie Noviny, 1932 febr. 26.) Briand Aristide Briand, a háború utáni világpolitika egyik legkimagaslóbb alakja március 7-én, kél héttel hetvenedik születésnapja dőli. elhunyt. Nemcsak hazájában, de Franciaországon kivül is sok millió embert döbbentett meg váratlan kidőlte a nemzetek megértésénél: harcosai sorából. Minden izében francia volt, de amellett — ember és kívüle nem roll államférfi Európában. al:i az egyetemes r 1 emberi szolidaritás gondolatód olyan őszintén és bátran tudta volna képviselni régi ellenségekkel és aj barátokkal való vonatkozásokban. Negyvenöt évet töltött a francia politika küzdő porondján, tizenháromszor volt miniszterelnök, ebből két esztendő a vilcigháboru. idejére esett és s.ijál bevallása szerint ez a két háborús év lelte őt a béke igazi barátjává. Locarnóban és Thieryben történelmet csinált s a francia érdekeken tul meg tudta látni az általános emberi érdekeket is. És ha az emberi összefogás nagy gondolatát nem is volt képes megvalósítani, egy erőteljes és maradandó hatású lökéssel mégis előbbre vitte a világot.