Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 3. szám - Az "Amici dell'Ungheria" szerepe és programmja

s MAGYAR KÜLPOLITIKA 1932 március A szentháromság ez: a.'. Atya. a Fiu és a Lélek... S minden torony leadóállomás, honnét az ég és föld között közvelil a harang... Figyelmeztet, hív... Vigasztal, megsirat... Föl serkent — s álomba ringat este... Minden, — változik... A gőgösök hatalma .. A hirnév és bölcsesség... üe mind igaz — és változatlan mindig az. amil a harang-hang hint... Mint az őshajdan tűzoszlop a a pusztajáró népnél; irányit, vezet... Nap ,mint nap, — érckeble újra hirdeti a tiz törvényi . Fennen zengve, hogy él az Ur, — s lát mindent! . Tanácsol, vigaszt ad... Ráncol a homlokról elsimít ... S bizalmat oszt a boldog egyszerűeknek . . A harangrekvirálás mérhetetlen izgalmat kelleti Fldobták a kaszál, kapát, megszűnt min len munka s a nép a templom elé özönlött Lázasan tudakolták a valóságol s annak komorsága elcsüggeszlette a lelkekel: - Jaj immár nékünk, ha Isten békél hirdető harangjait is elviszik' .. Ha abban van már csak remény, ami az égtől eltasrit! .. A vég kezdődik itt!... Istentisztelet keretében búcsúztunk el a harangoktól ... Hogy mikel mondhattam, hogy próbáltam megvigasztalni a csüggedi lelkeket. arról jobb nem beszélni.. Csak annyit említek meg. hogy mikor buesuzóul meghúzattam a harangokat, a zokogás olyan elementáris erővel tört fel. hogy viharos morajíásában elveszett a harangok hangja... A harangokat lesrófolták az állványokról ... Aztán a torony ablakáig hengergették... aztán a torony ablakából kilökték őkeL -- nem kötélen bocsátották alá. — hogy szörnyű zuhanás után még szörnyűbb dobbanással halottként terültek el a templom előtt... Még most is hallom az elszörnyedés hangját... És látom a sok-sok könnyező, dult ábrázatot... — Úristen, ne hagyj el! Szuhay kábán nyúlt az üvegért... Belső zokogás rázta... Mi gyerekek meg leborultunk az asztal szélére és sírtunk viharosan karban ... Megálljatok hát! mondta a peregrinus... Hagyjátok abba!. .. Inkább elmesélem a visszatérő harangok históriáját is .. Ez örvendetes dolog. — aki szívvel bírja!... Ezerkilencszázhuszonegyben történt, hogy a pénzt összeadtuk... A nagy- és a kisharangra. meri a középsőt meg hagyták... Budapesten öntőitek őket. . . S mikor készen leltek, vonatra tették őket. .. A vasúti végállomástól még 23 kilométer Nagybörzsönyig a szekérül... S ez a 23 kilométer az érkező harangok diadalútja volt.. Már magában az is, mikor fölkerekedett a falu mindahány legénye-lánya és valamennyien ünneplő ruhában, boldog vidáman, két virágfüzérrel díszített szekérrel. — elmentek a harangokéri az állomásra ... őszelőn lörténl... A nap biztatóan melengette a hűlő földet... S amerre elhaladtak. — át a falvakon, földeken, — megállt a munka. — a sok-sok szorgos kéz — s az istenadta nép összebújva suttogta: íme mennek, a jó nagybörzsönyiek a harangjukért!... De ha sírtok, hát abbahagyom!... Az állomáson aztán a harangokat szekerekre lellek. Ks földíszítették virágfüzérekkel... ÉS elindultak. lassan ... Amerről jöttek, a falvak népe már várta őket... Megszólaltatták a harangjukat és virágot szórtak a szekerük elé. . A szántóföldeken, meg amerre elhaladtak, a föld népe megállította az ekét. főidre bocsátotla a szerszá mot, kisietelt az országul szélére és leveli kalappal állt sort. míg a harangok elhaladtak... A szántóföldeken amerre elhaladtak, a föld népe megállította az ekéi. földre bocsátotla a szerszámot, kisietett az országul szélére és leveti kalappal álll sort. míg a harangok elhaladtak.. És az az öröm. mikor megérkeztek!... Kacagott, sírt, ágált mindenki Nézegették, simogatták és csókolgatták a harangjaikat ... A bizodalom tért meg! A hit és a remény! Uj küzdelmekhez uj erő!... A harang és a béke' A peregrinus elhallgatott... Behunyta a szemel és mosolygott... üe a szemhéjai alól könnyek szivárogtak ... Szuhay fölállt... üdalotyogott hozzá... Meg fogta a kezét és megszorította. . Mondani is akart valamit, de hiába erőlködött... Mire összeölelkeztek ... A paraszl és az elcsapolt pap . . ESYESÜlETfI ÉIET A Drezdai Magyar Egyesület, amely nemrégiben indította meg ujjászervezési akcióját, máris élénk tevékenységet fejt ki. Abból az alkalomból, hogy Arrna főhercegasszony. József Ferenc főherceg felesége elhunyt atyjának, ül. Ágost szász királynak temetése alkalmából Drezdában tartózkodott, az ottani Magyar Egyesület Rapoch Tibor elnök és Rosenberg választmányi tag vezetésével, Voigt Harald drezdai magyar konzul, az egyesület diszelnöke jelenlétében tisztelgett a fenséges asszonynál, aki melegen érdeklődött az egyesület működése iránt és rokonszenve jeléül beirt a nevét az egyesület vendégkönyvébe, egyidejűleg a saját, férje és gyermekei arcképét az egyesületnek ajándékozta. Március hó 1-én ünnepélyes külsőségek között avatta fel az egyesület a »Deutscher Heim« szállóban levő uj helyiségót. Rapoch Tibor elnök melegen köszöntötte a klubtagokat és a nagyszámban megjelent német vendégeket és kifejtette az egyesület célját : gyüjtö gócpontja kiván lenni a környék magyarjainak és barátokat szerezni külföldön a magyar ügynek, távol minden politikától. Magyar elnököt választott egy francia tudományos egyesület. A Párizsban 10 éve alakult nAssociation des ancien éléves de l'Institut des Hautes Étitdes Internationales«, amely tudományos közeledés, baráti összejövetelek, konferenciák stb. révén igyekszik szorosabbra fűzni a különböző nemzetek közötti kapcsolatot, az 1931—1932. évre a magyar Dr. Illéslllyasevics Mihályt választotta elnökévé. A választmányban franciák, amerikaiak, továbbá egy-egy görög, egyiptomi és osztrák foglalnak még helyet. Az egyesület engesztelékeny nemzetközi légkör teremtését, a nemzetközi jog gyakorlati művelését, a különböző elméletek kiegyenlítését tűzte ki céljául. Eddig három konferenciát rendeztek.