Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 12. szám - A háborus adósságok bonyodalmai

1i)32 december MAGYAR KÜLPOLITIKA 17 vánta, hogy az első lépés az európai adós államok részéről induljon ki. Időközhon ez meg is történt Lausenneban, ahol a volt szövetséges európai államok lemondtak a jóvátételről abban a reményben, hogy Amerika az adósságok rendezésével szintén hozzájárul a világ gazdasági egyensúlyának helyreállításához. Hoover azonban megtagadta a kérés teljesítését. Anglia és Olaszország teljositették is a fizetést, Franciaország, Belgium és több kisebb állam pedig megtagadta a fizetést. Pedig az Amerikának fizetett öszszegnek Európától való elvonása nemcsak valutáris veszedelmet jelent, hanem feltétlenül még jobban összezsugorítja a máris telére apadt nemzetközi kereskedelmet. Angliának. amelynek tartozása Amerikával szemben több, mint négy és fél milliárd dollár, harminc millió dollár törlesztést s több, mint hatvanöt millió dollár kamatot, vagyis összesen kilencvenöt és félmillió dollárt kellett fizetnie. Franciaország részéről husz millió dollár kamat lett volna esedékes, azonban a francia kamara inkább megbuktatta Herriot kormányát, de megtagadta a fizetést. Ebből természetesen ujabb keletkeznek. Olaszország egy millió kétszáznegyvenötezer dollárt fizetett Amerikának, összesen tizennégy európai állam adósa Amerikának, akiktől évente törlesztés és kamat fejében kétszázhatvan millió dollárt követel. Amerika magatartása természetesen a gazdasági föllendülés reményét elhalványította nemcsak Európában, hanem Amerikában is. Ami pedig az adósságok szigorú behajtását illeti, ezzel szemben joggal hivatkozhatik Anglia arra, hogy ezeknek a tartozásoknak a legnagyobb része ugy keletkezett, hogy részint Amerikának a háborúba lépése előtti időben, részint a háború későbbi szakában Anglia Amerikában vásárolt élelmiszereket és hadiszereket. Ennek a gyümölcsét pedig különösen amerikai polgárok élvezték, még pedig a tőkések elsősorban és a munkásság másodsorban. Az Amerika által nyújtott pénzbeli segítség erkölcsi hátterét illetően pedig súlyosan esik latija Lloyd Georgenak az a kijelentése, hogy a jelenlegi adós államok Amerikával együtt nagy közös küzdelemben voltak a győzelemért s mivel ebben a küzdelemben résztvevő nemzet vérét és javait adta, a közöltük létrejött adóssági szerződések papirosügyletek. Ezt a nézetei magukévá tették a legkiválóbb amerikai államférfiak is, igy Pershing tábornok is, mondván, hogy az európai adósságok egy részét háborús előkészületi költség cimén kell Amerikának magára vállalnia, nem pedig mint kölcsönt behajtania. Murray Butler. a eolumbai egyetem elnöke pedig a világválság egyedüli megoldásának módját szintén a háborús adósságok leszállításában, vagy törlésében látja. „Mivel a háború az Egyesült Államokat hitelező nemzetié tette — mondotta Butler — kormányán rendkívül nagy a felelősség. Régi formulák felfrissítésének nincs semmi értelme. Szemébe kell nézni a lényeknek és az emberi értelem s az emberi együttérzés szellemében kell cselekedni. Mindenekelőtt az összes nemzetközi kötelezettségeknek, amelyek a háborúból származnak, gyors, határozott és állandó leszállítása vagy teljes törlése szükséges. A világválság lényegében a bizalom válsága és mindaddig, míg a nemzetközi tartozások okozta jelenlegi bizonytalanság meg nem szűnik, a bizalom visSza nem térhet". Amerika közgazdászai azt is kiszámították, hogy a jelenlegi gazdasági válság következtében az Egyesült Államok iparában és kereskedelmében nyolcszor annyit vészit, mint amennyi lenne az évi törlesztés abban az esetben, ha az tényleg megtörténnék. Azt is tudják, hogy ezeknek a törlesztéseknek a követelésével hatvankét esztendőn át — amennyi időre van felosztva az egész európai adósság, nem lehet mgbénitani a világ kereskedelmét, mert az éppen olyan katasztrófát jelent Amerikára, mint Európára. Hogyan lehetséges tehát, hogy Amerika jelenleg ilyen álláspontot foglal el s mi a kivezető ut ebből a lehetetlen helyzetből? Amerika jelenlegi magatartását csak azzal lehet megmagyarázni, hogy a hivatalban levő, de már a pép bizalmát elvesztett Hoover elnök semmi döntő lépést nem tehet. Hogy pedig talán még addig se ment el az engedékenységben, ameddig mehetne, annak is megvan az érthető oka. Éppen ugy, amint az amerikai nép tele van csalódással sorsát és jövőjét illetőleg, Hoover is tele van csalódással Európával szemben. A mull esztendőben indítványozott és megvalósított moratóriumot, amellyel a legfenyegetőbb válság idején jött Európa segítségére, diplomáciai huzavonával elsekélyesitették és lelki hatásától megfősz tották. A fegyverkezés terén tett radikális indítványát, udvarias formák között ugyan, de visszautasították. A távoli Keleten Japán hóditó törekvéseivel szemben elfoglalt határozott fellépése Európa részéről szintén nem kapott támogatást. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy most, három hónappal a magánéletbe való visszavonulása előtt, nem vállal magára olyan kockázatot, amely megzavarná elnökségének utolsó időszakát. Az uj elnök, Roosevelt pedig, mielőtt a tényleges hatalmat nem veszi kezébe, nem akar felelősséget vállalni olyan intézkedésekért, amelyek az amerikai nép jelenlegi hangulata mellett, népszerűségét csökkenthetnék. Ha pedig a kivezető utat nézzük, az nem lehet más, mint az amerikai nép hangulatának megváltozása, aminek okvetlenül be kell következnie. Vagy a belátás, vagy a máris elviselhetetlennek látszó nyomorúság fokozódása fogja az amerikai közvéleményt és a hatalomra kerülő demokrata pártot meggyőzni arról, hogy Amerikának és Európának a sorsa eg,r és ugyanazok a törvények uralma alatt áll mindkét földrész és egyiknek katasztrófája a másik pusztulását vonja maga után. Remélnünk kell, hogy az amerikai nép meg fogja érteni ezt és rövidesen tudatára ébred felelősségének s meggyőződik arról, hogy méltányosan járva el Európával, nemcsak adósaival szemben gyakorol irgalmasságot, hanem saját hazájának nyomorgó millióival szemben is s ha a közvélemény ezt az igazságot felfogja, akkor Roosevelt elnöknek, a hatalom birtokába jutva, könnyű lesz segíteni a világon és a Wilson-féle békeszerződések után megteremteni azt a békét, amelytől nemcsak Európa és Amerika sorsa, hanem az egész emberi civilizáció jövője függ. Anonymus ELŐFIZETŐINKHEZ! A „Magyar Külpolitika" szerkesztősége azzal a tiszteletteljes kéréssel fordul előfizetőihez, hogy amennyiben a lapot nem kapnák pontosan, haladéktalanul szíveskedjenek bejelenteni kiadóhivatalunknál, hogy nyomban intézkedhessünk a sérelmek orvoslása iránt.