Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 2. szám - Mussolini a szenvedések hőse - a fájdalmak országának barátja

mi február MAGYAR KfLrOl ITIK4 3 Olvasóinkhoz A Magyar Külpolitika, a Magyar Revíziós Liga hivatalos lapja, tizenkét éven át mindig hiven igyekezett feladatát teljesíteni: ápolta a hitet a jobb jövendőben és harcolt a magyar igazságért. Most, amikor a revízió szent eszméje világszerte diadalmasan nyomul előre, fokozottan kell eleget tenni hivatásunknak. Hogy pedig ezt a mostani nehéz válságban megtehessük, az eddiginél is nagyobb mértékben van szükségünk olvasóink szeretetére és ragaszkodására. Mindenkit, aki együttérez velünk és részt akar venni nagy harcunkban, arra kérünk, fizessen elő lapunkra. Erőnk csak akkor lesz elegendő, szavunk csak akkor lesz elég hangos, ha mögöttünk híveink nagy tábora áll. A Magyar Külpolitika minden egyes olvasója, előfizetője . egy tapodtat jelent a régi Magyarország földjéből. Minden hívünk és barátunk honfoglaló is egyúttal. Külföldi, szegénysorsu magyaroknak és vagyontalan magyar egyesületeinknek lapunkat díjtalanul küldjük meg. Idegennyelvü mellékletünket és idegennyelvü kiadványainkat ugyancsak ingyen küldjük meg hazánk külföldi barátainak, hogy felébresszük a világ lelkiismeretét. Ehhez a számunkhoz postai befizetési lapot mellékelünk. Kérjük, szíveskedjenek azon megújítani előfizetésüket. Minden számhoz mellékelünk befizetési lapot, azoknak az előfizetőinknek példányaihoz is, akik már megújították előfizetésüket, vagy még nem járt le előfizetésük. Ezek az előfizetőink a postai lapot ne tekintsék fizetési felszólításnak, hanem esetleg a következő alkalommal használják fel. Lapunk előfizetési dija egész évre huszonnégy pengő, félévre tizenkét pengő. UlussoÜm a szenvedések hasé — a fáidaCmak acsiáqúttak fraccUfa )(A DUCE ÉLETÉNEK REGÉNYE Milánó, február Leo Pollini-t, a milánói »Amici dell'Ungheria« agilis elnökét Magyarországon is jól ismerik, nemcsak a magyar ügy érdekében Itáliában rendezett magyarbarát manifesztációk révén, de mert ő vezette két évvel ezelőtt Budapestre a milánói »Magyarbarát 01aszok« küldöttségét, amely az irredenta-szobrokat megkoszorúzta. Legutóbb Leo Pollini mint felolvasó járt Magyarországon : ez év január végén és február elején a »Korvin Mátyás Társaság« meghívására Budapesten, a Revíziós Liga meghívására pedig Szegeden tartott nagysikerű előadást. Pollini a Fasiszta Párt milánói vezetőségében a kulturbizottság élén áll, de résztvesz az »Alleanza del Libro« vezetőségében is és főszerkesztője a könyvkultúra terjesztését szolgáló e kitűnő egyesület hivatalos lapjának, a »La Parola e Libro«-nak, amelynek hasábjain állandóan helyet ad a magyar irodalom fontosabb eseményeiről szóló beszámolóknak. E széleskörű munkássága mellett Pollini még ráér tudományos és históriai müveket irni, nem is szólva arról, hogy kitűnő költő és regényíró, akinek egyik regénye, »I1 filosofo Hausch« az ősrengeteg ragadózóinak, csuszómászóinak és szárnyasainak életét irja meg kalandos fordulatokban, de ugyanakkor megrajzolva az ősvadon társadalmát is, amelyben — mint mély gondolatokban gazdag költő — a mi emberi társadalmunk összes hibáit és erényeit élezi ki. Ez a regény forradalmi érdekességü — fasiszta regény. De megjelent most Pollini-nak egy másik könyve is, amelynek külön érdekessége, hogy hőse — Mussolini és hogy ebben a müvében Pollini nemcsak elmond/a, hanem analizálja is a fasizmus megteremtőjének életét. A sok Mussolini-életrajz fölött külön erénye Pollini könyvének, hogy ő a Duce életének egyes fejezetein át kimutatja, hogy az események és emberek mint hatottak Mussolini jellemének, életfelfogásának és eszméinek kialakulására és ezek mint érvényesültek később, amikor már egy egész ország vezetése és kormányzása nehezedett vállaira. A költő intuíciójával meglátott és szines tollával megirt könyvben éppenugy kiemelkednek Pollini regényírói, mint történelemiről kvalitásai. Sőt, ezt a könyvet igy csak olyan iró tudta megírni, akiben, mint Polliniben, egyesül a tudós, a költő és regényíró — a lelkes fasisztával. Ez a könyv, számunkra, magyarok számára is sok olyan oldalról világítja meg Mussolinit, amely nemcsak érdekessé, de érthetővé és tanulságossá is teszi annak a nagy államférfiunak, Magyarország őszinte barátjának életét, akit ifjúságában a szenvedés és nélkülözés minden láza emésztett, de aki e szenvedéseket sohasem felejtette el és aki éppen ezért mindenkor és mindenben a szenvedők, az igazságtalanul elnyomottak mellé állott, akár emberekről, akár országokról volt szó. * Harminc esztendeje, — 1902 közepe táján történt, tehát husz évvel a Marcia su Roma előtt, — hogy egy szegény olasz ifjú, akinek minden lázas rajongása és nyugtalansága ott tüzelt fekete szemében, elhagyta hazáját, ahol nem tudott boldogulni, ahol emberekkel és a politikai világgal folyvást összeütközésbe került. Svájcban keresett munkát. De itt sem boldogult és egy nap, amikor egy fillér sincs már a zsebében, Lausanne-ban kénytelen az éjszakát a hid alatt tölteni. — A Quai-n, a tó partjának gyönyörű utján sétálok — irja később ez az olasz ifjú, — és közben beesteledik. Az alkonyat utolsó fényei és az öreg harangok hangjai kissé elterelik figyelmemet a valóságtól. De aztán rámtör a véghetetlen szomorúság és azt kérdezem magamtól, itt, a Lehmann-tó partján : »Érdemes-e még csak egy napot is végigélni. . . ?« Ezen töprengek, de aztán valami édes harmónia, mint egy anya bölcsődala fia fölött, eltereli gondolataimat és — megfordulok. Negyven tagból álló zenekar játszik a pompázatos Hotel Beau Rivage előtt.