Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 12. szám - Mételyhintés a román tankönyvekben. A Nemzetek Szövetségének emlékkönyvébe

1932 december MAGYAR KtLPOUTIKA Joan—Gheorghiu—Dobrovici és Vasiliu II. elemii osztályos olvasókönyvében van egy vers, amelynek osak egv szakaszát idézzük: Oh, magyarok, veszett kutyák' Sokat tűrtünk el tőletek. De sorra kerültünk, hogy Mi is megbőszüljük magunkat. (111.lap.) kzl a verset, illetve könyvet egyik képviselő a romáin kamarában 1929 december 13-ám l>e is mutatta, amikor a közoktatásügyi miniszter megígérte, hogy a könyvet kitillatja a forgalomból — de tovább használták. Floru: Románok története cimü tankönyvében (a középiskolák IV. osztálya számára) irja: A magyarok Azsiá bój jöllek, ahol ma is élnek testvéreik, a szamojédek és osztjákok ... A magyarok vad életet éllek, ló- és farkashusi ettek és kancatejet ittak. Szokásuk volt nyers húst inni, leölt ellenségeik vérét meginni és az ellenség szivét megenni ... A román hadüzenet a irónián nép ellen elkö vetett bűnökért történt, amelyet uraik ugy tekintettel; mint egy alsóbbrendű fajt . . . Biciulescu—Tassu III. osztályos elemi iskolai olvasókönyvében (Bukarest, 1926) a földrajzi olvasmányok közt épületes tanításokra akadunk. Az „Erdély" címűben pé! dául ilyenek vannak: ..Erdély földjét állandóan román vér öntözte. Ellenségünk, a magyarok által elnyomott románok szüntelenül küzdöttek ösi nyelvükért és törvényeikért. Móra, Kloska és Krisán a legsúlyosabb kinok közepette lakoltak meg azért a vágyukért, hogy testvéreiket boldoggá tehessék. Ök tudták, hogy ez a föld kizárólag csak a románoké lehet, akik a dákoknak és rómaiaknak származékai, akik itt laktak s városokat létesítettek, amelyeknek romjai ma is láthatók a hátszegi részekben." A történelmi fejezetben a dáko-román elmélet. « barbárok ós velük kapcsolatban a magyarok, a Hunyadiak, Avram Jancu a szokott módon szerepelnek. „A barbárok betörése"... ,,a völgyekbe a vad embereknek áradata özönlött, egyik undorítóbb és kegyetlenebb a másiknál." ..Ezer éve annak, hogy egy csomó barbár nép, mint a gót, hun . . . magyar és más, keltett borzalmat a romám földön tüzet és pernyét keltve." A „Magyarok" cimü olvasmányból ezeket tudjuk meg: a barbár népek között, melyek őseinket elkeseritelték és kirabolták, a magyarok is olt találhatók." Majd: ..Nemsokára a magyarok ádáz harcot kezdtek a románok kai, hogy ezt a földet leigázzák. Akkoriban őseinknek alkalmuk nyilt arra, hogy jobban megismerjék ezeknek kapzsi és ragadozó barbároknak kegyetlenségét és vadságát ... A Kárpálok és a Tisza közt fekvő összes román tartományok egymásután a magyarok uralma alá kerül tek, akik közel ezer évig tartották testvéreinket legborzalmasabb igájuk alatt. . ." A ,,Korvin János és Korvin Mátyás" c. olvasmány szerint a magyarok „vizt akarván, hogy a románok tagadják meg törvényeiket és magyarosodjanak el, elkezdették az elnyomást, elvették földjeiket és kegyetlenül büntették azokat, akik az ősi föld é.s törvények iránt szeretetüket inegmulalták... . idővel a magyaroknak válóságos rabszolgáivá, jobbágyaivá lettek. Midőn egyesek közülök annyira alávalóak voltak, hogy elárulták népüket és átpártoltak a magyarokhoz, azok nagy tisztséget és adományföldeket kaptak a magyaroktól. Voltak azonban románok, akik a magyairok minden rosszasága és fondorlata ellenére, saját munkájuk és ügyességük révén az ország vezetőinek sorába emelkedtek. Corvin János is egyike volt ezeknek ia románoknak. ." Majd következik Mátyás baiai csatája, a három nyíl a hátába és Isten büntetése, hogy testvérei ellen harcolt. „Az erdélyi románok ébredése. Avram Jancu" cimü olvasmány ezeket mondja: „Tudjátok, mennyire el voltak nyomva az erdélyi románok, akiknek legnagyobb része jobbágy lévén, egy darab földhöz sem volt joga, nem tanulhatott ősei nyelvén, alig tudta megőrizni törvényeit. Senki sem költözhetett el könyörtelen urának beleegyezése nélkül. Hasztalan volt minden kérésük . .. mig a Hóra, Kloska és Kriska által vezetett fölkelés . .. még több dühöt eredményezett a magyarok oldaláról... A császár látván, hogy az igazság a románok részén van és hogy a magyarok rosszak és makacsok voltak, erdélyi testvéreinknek megadta a jogokat, amelyeket ők kértek s igy nyugalom állott be az országban". Az üldözés azonban tovább folyt, „amíg 1918-ban dicsőséges királyunk, I. Ferdinánd egyetlen nagy ós hatalmas országban egyesítette az összes románokat." Cherchiu—Dinescu—Ionescu—Enescu III. osztályos elemi iskolai olvasókönyvének (Bukarest, 1928.) történelmi részében a túlontúl ismert olvasmányok találhatók a román nép származásáról, a barbárok betöréséről, a magyarokról, a Hunyadiakról, Jancuról. Most csak az egyes olvasmányokban található változatokról teszünk említést, így „A magyarok betörése" címűben ezt jrják: „Vérrel és nyers hússal táplálkoztak. Legyilkolt ellenségeik szivét darabokra vágva nyelték le, azt hivén, hogy ezáltal még vitézebbek lesznek. Hadifoglyaikat mind legyilkolták, arra számítva, hogy azok a túlvilágon szolgáik lesznek." A „Ion Corvin" cimü olvasmányban azt a változatot olvassuk, hogy „atyját Voieu-nak hivták s nagy tekintélynek örvendett a magyar királyi udvarnál. Birtokának neve után Hunyadinak is neveztek" A Baia melletti csatában ,.,amint mondják, 12.000 magyar veszett el". Az „Avram Jancu" c. olvasmányban azt találjuk, mint ujabb szöveget, hogy a magvarok 1848-ban „anélkül, hogy megkérdezték volna erdélyi testvéreinket (hát 1918—20?) egy törvényt hoztak, amely kimondotta Erdély egyesülését Magyarországgal. E törvény szerint a románok magyaroknak számíttattak. Ezt „a szégyent" a románok nem tudták elszenvedni . . . „A magyarok leverettek. Avram Jancu látván a megalázott magyarokat, letette a fegyvereket és elvált tiszteletreméltó társaitól ... Az osztrákok elismerésül a románok hűségéért, törvényeket hoztak, amelyek százezer parasztnak földet juttattak: két érsekséget is létesítettek: az egyiket Nagyszebenben, a másikat pedig Balázsfalván". Dulfu—Ghiata—Chelaru—Grandinescu IV. osztályos elemi iskolai olvasókönyve (Bukarest, 1927) ismerteti a román nép származását, a barbárok betöréseit és a honfoglaló magyarokat a szokásos jellemzésekkel (vérengző fenevadak, nyers húst ettek, lóvért ittak, az ellenség mellét kinyitották, szivét kitépték és megették a barbárok s ugyanazon népből származtak a magyarok), továbbá Jancu vajda történetét. Avram Jancu históriájában azzal a változattal találkozunk, hogy amikor a románok nem voltak hajlandók a magyar ajánlatokat elfogadni és az osztrákokhoz maradtak hűek, akkor a magyarok „a román falvakra és városokra törtek rá a legnagyobb dühvel, az élőket levágva, elpusztítva, fölégetve, mindazt ami a kezeikbe jutott . . ." A románok és a magyarok közt a legvéresebb csata az abrudbányai hegyek közt folyt le. A román nők is fegyvert ragadtak és férjeikkel, testvéreikkel együtt küzdöltek ősi földjük megvédéséért . . . Vitézségükért jutalmat kaptak a császártól. Es itt felsorolja a könyv azokat a jogokat, amelyeket nem. a császár, hanem a magyarok adlak még az 1848. évi június 3 iki erdélyi országgyűlésen. Antonescu—Dumitrescu—Hóiban—Niculescu III. osztályos elemi iskolai olvasókönyvében (Bukarest, 1927. II. kiadási a hunoknak borzalmas sziliben való lefestése után és azl követöleg „.4 magyarok" cimü olvasmányban az! irják a szerzők, hogy „a magyar mongolfajta nép. ugyanolyan, mint a hun. a bolgár, a török, amelyekkel hasonló szokásaiban, kegyetlenségben és rútságban. A magyarok helyről-helyre zsákmány után vándoroltak. Annyira kegyetlenek voltak, hogy az ellenség szivét kitépték és megették, azt hívén, hogy ezzel erejét szerzik meg". Az olvasmány végén Tuhutum harcát irja le Gyulával s igy fejezi be: „Miután a románok legyőzettek, megegyeztek Tuhutummal, hogy testvérekként fognak élni. De a magyarok nem tartották meg a szerződést, elszedték a románok földjét és vagyonát, megölték vezető embereiket, akik nem akartak magyarrá lenni és testvéreinket rabszolgaságba döntötték, amig végül 1918-ban felszabadultak a magyar iga alól" (A régmúlt hamis beállítás a jelennel ugy van összekapcsolva, hogy a tanuló képzelete az eseményeket összevonja s nyilván azt hiszi, hogy a rettenetes állapot addig tartott, amig 1918-ban fel nem szabadult a románság.) A .,Korvin János és Korvin Mátyás" cimü olvasmány