Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 10. szám - Külpolitikánk uj tengelye a revizió

MAGYAR KÜLPOLITIKA A iláGYAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XIII. ÉVFOLYAM 10. S Z. BUDAPEST 1933 OKTÓBER X Külpolitikánk uj tengelye a revízió Irta: PÉKÁR GYULA Az angol politikai bölcseség egyik immár négy­százéves alaptétele az, hogy a belpolitika alkotmányo­san szabad tombolásaival szemben a külpolitika tabu. vagyis a külső ügyek nagy hagyományoktól szente­sitett irányát minden hatalomra kerülő pártnak tisz­telnie kell. azon semmiféle uralomra érkezett ellen­zéknek változtatnia nem szabad. A brit politikai fe­gyelmezettség diadala ez az elv, s innen van az, hogy akár whig, akár tory, akár a konzervatívok, akár a munkáspárt hivei vannak uralmon, az angol külpoli­tika iránya vas következetességgel mindig ugyanaz marad. Akár Lloyd-George, akár Baldwin, akár Mac­Donald az angol külpolitika mindig pártpoli­tika felett áll<'> nemzeti szentség marad, mely a brit világbirodalom egységes frontja kifelé s ugy a gyar­matokkal, mint az európai kontinentális darázsfészek­kel szemben a „business above all" (,,üzlet mindenek­felett") s a „Rule Britannia" tradíciói szerint iga­zodik. Magyarországon 1490, vagyis Mátyás király ha­lála óta, mind egész 1919-ig nem volt és nem lehetett önálló és öntudatos külügyi politika; hazánk még a kiegyezés utáni legkedvezőbb időkben is osztrák függelék maradt, melyet a nagyon is tudatos bécsi külpolitika tervszerűen mindig távoltartott a Ball­platz hatáskörébe való beavatkozástól. Ám a külügyi érzék ily őtödfélszázados sorvadása s szörnyű meg­csonkittatásunk ellenére is a magyar tehetség hamar megalkotta magának azt az angol értelemben vett egy­séges külügyi frontot, melyen nemzeti aspirációinknak haladniok kell. Bethlen István külügyi zsenije Korányi pénzügyi tudásával s Walko fölényes diplomáciai ké­pességeivel együtt tiz év alatt megmutatta a nemzet­nek az utal. melyen jogainkai érvényesítenünk lehet, <"> ugyancsak megadta külügyi cselekvésünk ama tem­póját is. mellyel a három világfórumon: a Népszövet­ségnél, a Népszövetségi Ligáknál s a/ Interparlamen­táris Unióban a magyar igazságot képviselnünk kell, úgyhogy folyton gyarapodó nemzeti fajsúlyúnk e/t a magyar igazságot Üdvösen támaszthassa alá. örömmel üdvözöljük az uj miniszterelnököt. Gömbös Gyulát, ki külügyi programmjában a Beth­len-féle programmol a magáévá tette s kijelentette, hogy Bethlen István utján kivan tovább haladni; üd­vözöljük mellette az uj külügyminisztert, Puky Endréi is, kinek magas állásokban eltöltött élete, je­les tehetsége és köztiszteletben álló puritán egyéni­sége nemes garancia arra, hogy a magyar külügyek vezetése méltó és hivatott kézbe került. Az uj minis/, terelnök tehát tovább halad a Bethlen-féle uton s mi természetesnek, logikusnak találjuk, hogy a ma­gyar külügyek megélésének jelenlegi fázisában im­már végre hivatalosan is eljut a revízió gondolatához. Gömbös Gyula a nála megszokott határozottsággal és nyíltsággal a revíziót teszi meg a magyar külügyi tö­rekvések és cselekvések tengelyévé. Ismételten üdvö­zöljük őt ezért az izzó hittel hirdetett elhatározásáért, mert magunk is meg vagyunk győződve arról, hogy az eddig helyesen óvatos taktikázás után immár itt az ideje annak, hogy a magyar kormány nyíltan is zász­lajára irja a revízió szót. Az eszmék, igaz, lassan ér­nek meg a világ közvéleményében, de a magyar igaz­ság az utóbbi években — hála Mussolini és Lord Rothermere világraszóló hatalmas támogatásának — oly ellenállhatatlan erővel hódított tért a nemzetek lelkében, hogy hovatovább kisebbségben maradó és ellenünk érdekelt államok mihamarább kényszerű és tarthatatlan elszigeteltségben fognak maradni. A miniszterelnök helyesen hangsúlyozta, hogy békés utakon keresi a revíziót, helyes, hisz senki ma­gyar ember nem gondol másra, mint a nekünk adott békés jogokkal küzdő békés revízióra. A Népszövetség Paktumának, alkotmányának e lapokon is annyit em­legetett 19. §-a adja meg nekünk azokat a békésen jogos eszközöket és módokat, melyekkel a revízió végrehajtható. Ha meggondoljuk azt, hogy 1919 ja­nuárjában Wilson és Lord Róbert Cecil, tehát Ame­rika és Anglia, a jelenlegi 19. i; helyett sokkal széle­sebb hatáskörű revíziós paragrafust kontempláltak (melyet aztán ugy elgáncsoltak Párisban, hogy mind­ketten otthagyták a bizottságot!), — ha meggondol­juk továbbá azt, hogy ugyanez a (most már!) Lord Cecil három év előtt Madridban uj könnyítő para­grafus-tervezetei nyújtott be a Népszövetségi Ligák nagygyűlésén, akkor nem kell kétségbeesnünk, mert az angol-amerikai mentalitás a döntő percben nem lógja megtagadhatni a maga 14 év előtti, akkor elgán­csolt álláspont ját. Nekem Lord Cecil három év előtt ezt mondta Madridban: „szánalmas csonk ez a mai 19. § ahhoz képest, amit mi 1919 januárjában akar­tunk! Hisz Wilson már annyira ment, hogy a/t köve­lelte: a Népszövetség kérés nélkül tiz évről tiz évre automatikusan revideáljon minden nemzetközi szer­ződést, vájjon nem multa-e idejét, alkalmazható-e még s nem veszélyezteti-e a világ békéjét" De persze elgáncsolták. De / stick to il, én ragaszkodom a/, eszménkbe/, s ezért adtuk be a/, angol federáció ja­vaslatát a mostani 19. ij aktiválására . . ." Azonban ne mélyedjünk el most a nemes Lord Cecil felháborodá­sának okaiba: az „alkalmazhatóság" s „a világ békéjé­nek veszélyeztetése" benne van a mai 19 §-ban is és mindkél momentumot, mintha csak a mi testünkre szabták volna. Napnál világosabb immár a nemzetek előtt, hogy a Trianon tiz év multán nem „alkalmaz­ható" többé és fenntartása veszélyezteti a világ béké­jét. Hisz az is nyilvánvaló már, hogy a világkrizisnek is egyik főokozója ugyanez a Trianon, ugyanennek a leidaraboló hóhérmunkája volt. Megvan a revízió §-a, megvan a revízió statikai lehetősége, — ám, hogv a dinamikai lehetőség pilla-

Next

/
Thumbnails
Contents