Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 8. szám - A reviziós küzdelem belföldön és külföldön. Dr. Fall Endrének, a Magyar Reviziós Liga igazgatójának jelentése. 2. [r.]

12 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1932 augusztus Magyar propaganda Izlandban Nyolcvan lapos, szép kiállítású füzet és meleghangú magyarbarát levél fekszik előttünk, amelyekből megtudjuk, hogy Izland a tavasz elején »izlandi hetet« (Islenzka Vikan) rendezett — a Magyarországon látottak alapján. Izland és Magyarország között mekkora a távolság és ime, a tények bizonyitják, hogy a közel 3000 km-es távolság ellenére is van valami, ami az összeköttetést létrehozza, pedig talán az ut óbbi évekig izlandi egyáltalában nem tette lábát hazánk területére s Izlandba is csak elvétve jutott el egy-egy magyar világjáró utazó. Az a bizonyos valami pedig egyrészt egy jóindulatú és jószándéku, magas erkölcsi alapon álló s igy megértő szivü népben, másrészt egy kegyetlenül és igazságtalanul megcsonkított nemzet fájdalmában leli természetes magyarázatát. Ezt a megértést és ezt a fájdalmat a Budapesten, 1928ban tartott nemzetközi kongresszus hozta össze, midőn az izlandi protestáns hivők képviseletében néhány napra megjelent Budapesten egy reykjaviki szerkesztő-tanár feleségével, aki az izlandi parlament tagja és az ottani leányegyesületek elnöknője. A pár napra tervezett tartózkodásból másfél hét lett, annyira megnyerte messze északi vendégeinket Budapest és Magyarország szépsége, a magyarok vendégszeretete és közvetlensége, de meg nem utolsósorban nagy veszteségeink között is törhetetlen hitünk, hogy a világnak ez a rendje nem maradhat állandó. Távozásukkor nemcsak arra tettek Ígéretet, hogy még másszor is eljönnek, hanem hogy minden erejükből a magyarság igaz ügyét fogják támogatni. Ez az igéret mihamarább beváltásra is került. Még a nyár folyamán az izlandi lapokban egymásután jelentek meg a bennünket nagy alapossággal és tárgyilagossággal ismertető tanulmányok és cikkek. A reykjaviki »Vizir« cimü napilap folytatásokban nem kevesebb, mint tizenkét cikket hozott, amelyeket azután a winnipegi (Kanada) »Lögberg« cimü izlandi nyelven megjelenő lap is közölt. Ennek azért van jelentősége, mert Kanadában több izlandi lakik, mint magában Izlandban s így megvan a lehetősége annak, hogy a kanadai magyarok alkalmazását elősegítse. A reykjaviki »Falkinn« cimü képes folyóirat és a »Bjarma« cimü egyházi lap szintén bő ismertetésekben emlékeztek meg rólunk. Az igazán nagyarányú magyarbarát publicisztikai tevékenységért a szerkesztő a III. osztályú magyar érdemkeresztet kapta, amelyet büszkén visel, akárcsak felesége a mezőkövesdi matyóhimzésü selyemkendőt, amelyet minden parlamenti ülésen felvesz ! A házaspár nemsokára elküldte kereskedő fiát, aki már negyedszer járt nálunk, mert — mint irja — sokfelé utazik, de a szivének legkedvesebb csak Magyarország marad, ahová minden utja alkalmával látogat. Barátaink figyelme Izlandban sem kerüli el a magyarokat. A trianoni sors, mint mindenüvé széles e világon, Izlandba is elsodort egy árva magyart, aki egy átutazó zenekar tagjaként hivta fel érdeklődésüket. Támogatásukkal ottmaradását elősegítették s ma már családja, szülei mind ott vannak, ahol magyar sohasem élt. A reális gondolkodás azonban arra inditja barátainkat, hogy gazdasági téren is jelét adják érzelmeiknek. Minthogy Izland úgyszólván mindenből bevitelre szorul, felteszik a kérdést, hogy miért ne lehetne áruinkat nekünk is értékesíteni náluk? Borunkat, háziszőtteseinket és legújabban dohányáruinkat már ismerik, miért ne lehetne jó és olcsó textiláruinkat, cukrot, háziipari, vegyipari termékeket, orvosságokat, idővel talán lisztet stb. szállítani? Viszont ők tengeri halakat, haltermékeket, hallisztet, amelyet mint trágyát használhatnánk fel, adnának el? Tájékozásul szolgálhat itt, hogy Izlandnak be- és kivitele évi 80—100 millió izlandi korona — tehát 96—120 millió aranypengő — körül mozog. Igen érdekes rámutatni arra, hogy az üzleti kapcsolatok felvételének akadályai nálunk vannak. Az első és főpanasz, hogy az izlandi kereskedők, akik közül 40—50-en szoktak évenként február-márciusban egészen Bécsig lejönni, nemcsak élőszóval, hanem az állandóan kéznél levő, általuk igen dicsért magyar propagandafüzetek hatása, alatt szívesen jönnének Budapestre, de amint megtudják, hogy vízumra van szükségük, azonnal megváltoztatják szándékukat. Kereskedelmünk is sokszor húzódozik, nem lévén kellően tájékozódva a lehetőségekről s igy a kísérletet tevő izlandit bizalmatlansággal vagy meg nem értéssel fogadják, néha talán abban a hitben, hogy Izlandban eszkimókon, rénszarvasokon és zuzmón kívül legfeljebb gejzírek vannak, holott nagy tévedésben vannak. Igy mesélte el izlandi barátunk, hogy amikor közvetlenül a, gyárnál érdeklődött bizonyos áru kivitele ügyében olyértelmü feleletet kapott, hogy az izlandi üzlet a gyárat nem érdekli, mert a németekkel nem tudunk versenyezni; egy más ipari termék kivitelénél az volt a válasz, hogy a kartell akadálya az oda való kivitelnek ; egyik kereskedelmi szervünkkel pedig megértetni sem tudta szándékait Természetesnek találnák ezért, ha tiszteletbeli konzulátus vagy valamelyik barátságos állam ottani képviselete utján lennének kiküszöbölhetők ezek az aránylag kis nehézségek, megjegyezve, hogy a nagy államoknak, sőt Csehországnak is van Reykjavikban konzuli képviselete. Ily körülmények között tehát egyelőre csak dohányáruinkkal és mezőkövesdi hímzéseinkkel szerepelünk Izlandban, pedig nagyon valószínű, hogy kellő szervezkedéssel növelni lehetne a kölcsönös áruforgalmat. Szimpátiái izlandi barátainknak más téren is kifejezésre jutnak, akiknek mint sokat utazóknak, alkalmuk van hazánkról tárgyilagos véleményt mondani az idegenben. Jellemző, hogy barátainkat Berlintől Pozsonyig többizben igyekeztek első utja alkalmával lebeszélni az ide utazásról, nem átallván a legvalótlanabb híreket ter jeszteni rólunk, ugy hogy — mint mondotta — a teljesen tájékozatlan utasnak éppen elég lett volna mindaz arra, hogy azonnal sarkon forduljon. Figyelmük állandó reánkirányitásának egyik igen érdekes és jóleső megnyilvánulása az »izlandi hét«, volt amelyet tulajdonképen tőlünk tanultak. Mint irják, aján'atos l< nne árjegyzékeket, árajánlatokat, ismertetésekéi, diapozitiveket juttatni el oda, hogy igy életjelt adjunk magunkról. Ezek az intézkedések nemcsak az izlandiak felvilágosítása céljából kívánatosak, hanem azért is, mert Izlandnak nyáron át nagy és értékes idegenforgalma van, amennyiben főleg amerikai és angol turisták látogatják. Dr. O. F. F

IÚMÉBA ÉRKEZŐ MAGYAROK AZ 1"^ Sí HÁL JÁNOS, FIUME EGYETLEN 30 ÉVE FENNÁLLÓ VIA VALSCURIGNA 10. MAGYAR VENDÉGLŐBEN ÉTKEZNEK! 1 Vendéglő a két eperiához -Ristoranie ai due moreri.