Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 7. szám - Cukor Mór, a newyorki Magyar Reviziós Szövetség elnöke. Az amerikai magyarság a revizióért - Hungary in the world-crisis

IÍU2 Július HUNGÁRIA, LLOYD 15 az a borzalmas méretű válság, amely egész Európa társa­dalmi ós politikai berendezkedését fenyegeti végveszéllyel, sőt Európából kiindulva, ma már az egész világot elöntötte. Az egyetemes emberiség boldogulását igazán kivánó emberek, akik nem bagyják, hogy a gyűlölet irányítsa gondolataikat, fennen hirdetik, hogy a tomboló válság csak akkor szűnik meg, ha a népek közti kölcsönös bizalom helyreáll, a békeszer­ződések esztelen rendelkezései helyesbítve lesznek s ha Európa a kor kívánalmainak megfelelő nagyobb politikai és gazda­sági egységekbe tömörül. Európa és a/, egyotemes emberiség érdeke itt találkozik a magyar igazsággal, mert Európa legideálisabb földrajzi és gazdasági egysége, ltgszebb és legősazetarcozóbb tájegységo az integer Magyarország. Bár igazságunk egyetemes és az egész emberiség boldogulását mozdítja elő, bár célunk magasz­tos és szent, elérni csak megfelelő külpolitikai tevékenység­gel tudjuk. Magyarország külpolitikai célkitűzéseivel egye­temes emberi missziót teljesit, mindezt más népénél fontoaabb tehát, hogy népünknek széles rétegre kiterjedő politikai érzéke legyen. Rengeteget kell pótolnunk, hogy az évszázados kül­politikai iskolázottsággal biró népekkel szemben helyt tud­tunk állani és velük ebben a tekintetben versenyezhessünk. Az ifjúság kezében a jövő és az ő feladata a nagyjaink által megkezdett munkát továbbfolytatni, hogy a nagy fel­támadás napja mielőbb felragyogjon. Ugy látszik, mini ha már derengene a magyar kikelet, hiszen a külföld már felfigyelt és gondolkozóba esett »Trianon« igazságtalansága felett, de lehet, hogy ez csak csalóka lidércfény és még hosszú ideig tartó munkát igényel a magyar hajnal felpirkadása. Azért készüljünk a nagy feladatra. Talán igen nagy áldozatokat fog követelni, talán egy egész élet sem lesz elegendő a nagy tetszhalott feltámasztásához, de a csonka ország ifjúsága igéri az elszakított részek elárvult magyarjainak, igéri a jövő gene­rációnak: dolgozni, küzdeni fog, áldozni utolsó csepp véréig, míg csak el nem jön az a nap, amikor «A magyar név megint, szép lesz, méltó régi nagy hiréhez«. Borah szenátor a magyar ügy mellett Tekintélyes magyar küldöttség adta át Borah szenátor­nak, a szenátus külügyi bizottsága nagytekintélyű elnöké­nek azokat az ajándékokat, amelyekkel Magyarországról városok, községek, testületek elhalmozták. Mélyen meg­hatotta a szenátort a távoli nép kiküldötteinek megjele­nése és a rokonszenvnek és hálának ilyen szokatlan meleg kifejezése. A magyar szónok bátor hangja után feszülten figyeltek nemcsak a megjelent magyarok, de a nagyszámú újságírók és politikusok is, amikor a csendből egyszerre kivágott az oroszlánfejü szenátor érces hangja : »1gazság szempontfából a trianoni békeszerződés lehetetlen. Az Egyesüli .1 /hunok közvéleménye soha­sem fog hozzájárulni igazságtalanságaihoz. Mindent el fogok követni, hogy Amerikának és a világnak közvéleményét a trianoni szerződést illetőleg meg­változtassuk.^ Riadó hurrá és taps fogadta a szenátor határozott ki­jelentéseit, amikor még hozzátette : »Erröl azonban a jövő cselekedelei minden beszédnél ékesebben fognak szólni /« Az Amerikában is kivételes jelentőségű eseményről az összes nagy lapok részletesen számoltak be és képek­ben is bemutatták ugy a fogadást, mint a magyar aján­dékokat, amelyek közül kitűnt Vác város díszalbuma, az igazságügyminisztérium, a népjóléti minisztérium tiszti­karának, valamint a Vitézi Széknek albuma, a gyulai ipartestület díszoklevele, továbbá az amerikai magyar­ság gyönyörű magyar zászlója, amelyet a chicagói magyar asszonyok készítettek. Yisy D, H TT D illír Magyar nők a revízióért Csikszentsimoni dr. Endes Miklósné szül. Csikszent mihályi Sándor Rózi mér a világháborút megelőző időkben Kolozsvár Mme Staél-je volt. írók, tudósok, művészek csopor­tosullak köréje s megalkották a »Műbarátok Koré«-t. Szalonja a szellemi arisztokrácia találkozóhelye lett, ahol fiatal művé­szek és költők első debut-jüket tartották. Annak ellenére, hogy gyenge egészségét nagyon pró­bára tették a közügyekért folytatott munkálkodások, Endes Miklóséit háza az 1913. évben, Budapestre való költözködésük után a világháborúban s a kommün megpróbáltatásos idején is központja lett a honjátvesztett székely ifjúságnak. Endes Miklósné Sándor Rózi karitatív munkálkodása ekkor érte el csúcspontját. Jótékony és áldásos munkáját gróf Bethlen István is Endes Miklósné méltányolta, aki akkor a »Menekültügyi Hivatak elnöke volt, sőt anyagi és erkölcsi támogatásban részesítette akcióját, miközben megbízta,hogy egy nagy erdélyi női táborból egyesü­letet szervezzen, melynek célja legyen az erdélyi ifjúság támogatása. így alakult meg a »Szefhe Anyacsoportjaa,, mely az alig száz tagot számláló tömörületből 1200 tagból álló egyesületté szerveződött át. és ezt később »Székely Anyák Szövetségééi­nek nevezték el. Az egyesülőt helyiségeiről, adminisztrálásáról, irányításá­ról Endesné Sándor Rózi mint elnöknő gondoskodott. 1920­ban a Menekültügyi Bizottság tagja lett, amellyel köte­lességei megkétszereződtek. Ezzel kapcsolatban sikeres gyűj­téseket is rendezett. Mindezeken kivül a propagandisztikus irodalom terén is, különösen pedig a vallásbölcseleti téren ért el jelentős sike­reket. Cikkeit kiváló szaklapok gyakran közölték, ujabban az »Orökimádás« és a »Keresztény Nő« népszerű munkatársa. A nihil obstatot és imprimaturt nyert imakönyve, a »FoJiászok«, most jelent meg és nagy feltűnést keltett írójá­nak mólyenjáró filozófiájával és szólesköiű tudásával. Ezen­kivül még több vallásbölcseleti művét rendezte sajtó alá. (Sz. Sólymos B.)

Next

/
Thumbnails
Contents