Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 7. szám - Lausanne és a revizió

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA III VA TALON LAPJA XIII. ÉVFOLYAM 7. SZ. BUDAPEST 193% JCI/IUS LAUSANNE ÉS A E5HV02Ü© Lausanneban sikerült valami, ami évtizedek óta nem sikerült semmiféle diplomata együttesben. A konferencia a világ szükségletének, a nemzetközi közszellemnek, a józan belátásnak és a logikusan gondolkozó ép elmének megfelelő határozatokat hozott. Nagy dolog ez, mert jusson eszünkbe : a háború kitörésekor, a béke megkötésekor épen ugy kudarcot vallott a diplomácia művészete, mint azokon a tanácskozásokon, amelyek az elhibázott párizskörnyéki békék gyilkos következményeit különféle nemzetközi összejöveteleken igyekeztek enyhiteni. A finom, sőt finomkodó, az előkelő, sőt előkelősködő diplomaták az elmúlt tizennyolc év alatt mindig a tömegindulatok labdái voltak, maguk is demagógok, akik a legrosszabb politikai indulatok népszerű jelszavait szolgálták. Föl kell tételeznünk ezekről a sokszor nagyon művelt és tudományosan képzett urakról, hogy maguk is a legtöbbször tisztában voltak azzal, amit elköve* tek. Párizsban sejtstték, hogy nem igazi békét kötnek. Hágában már tudták, hogy Németországon soha sem fogják a kirótt milliárdokat bevasalni. Mégis csinálták azt, amit csináltak, mert ugy hitték, nem tehetnek egyebet. Ugy hitték, hogy a modern diplomáciát ellenállhatatlan erővel ragadja magával a tömegáradat. Ugy hitték, hogy a fölajzott gyűlölködéssel és gyanakvással szemben soha sem lehet érvényesíteni a józan ész szavát. Lausanneban azután mégis rászánták magukat egy bátor és elszánt gesztusra. Miért épen Lausanneban? Nyilván azért, mert már szemet szúró igazság volt a számukra, hogy Lausanne után nem következhetik egy ujabb jóvátételi konferencia. Ha a diplomácia bölcsessége itt is csődöt mond, nem következhetik más, mint a káosz és a fölfordulás. Az az elszántság, amellyel a természetüknél fogva nem bátor és minden kezdeményezéstől irtózó diplomaták Lausanneban megegyeztek, a falhoz állított ember vakmerősége volt. Mindent föltettek az utolsó kártyára és hála Istennek nyertek. És csodák csodája; Herriot-t nem kövezték meg Párizsban azért, hogy a németekkel megegyezett. Sőt igenis ünnepelték. És von Papent sem verték agyon a horogkeresztesek. Minden jel arra vall, hogy a német nép a hivatásos izgatók minden fáradozása ellenére maga sem tartja rossz üzletnek azt, hogy három milliárddal véglegesen el lehet intézni egy olyan adósságot, amelyet eredetileg száz milliárdokban számoltak. Kiderült, hogy maguk az érdekelt népek sokkal okosabbak, mint ahogyan azt a politikusok és diplomaták képzelték. A francia kispolgár, hiába trombitálták a fejét tele azzal a jelszóval, hogy a boche fizetni fog, már régen tisztában volt vele, hogy Németországon nem lehet bevasalni a jóvátételt és az egész jóvátételi számla csak arra jó, hogy a világ gazdasági és pénzügyi életének krónikus betegségét okozza. Lausanneban a következő megegyezéseket sikerült elérni : 1. A német jóvátételi számla lezárása egy aránylag kicsiny és elfogadható összeggel. 2. Megállapodás a nem német jóvátételek hasonló elintézésére. 3. Bizottságok kiküldése a közép- és keleteurópai országokat gyötrő gazdasági betegségek tanulmányozására és orvoslására. 4. Gentleman agreement Franciaország, Anglia, Olaszország és Belgium között, amelyben ezek a hatalmak megállapodnak egymással, hogy a német jóvátételek eltemetését jelentő lausannei megállapodást nem ratifikálják addig, amig az amerikai adósságok ügyében nem sikerült elérni valami megegyezést. 5. Franciaország és Anglia megállapodása arra, hogy az Európa nyugalmát és békéjét érintő nagy kérdések megoldását közös egyetértéssel és Lausanne szellemében fogják keresni. Franciaország és Anglia a többi hatalmat is fölszólitotta, hogy csatlakozzék ehhez a megegyezéshez. Azóta mi is megkaptuk a két kezdeményező állam meghívását s Wa ko Lajos külügyminiszter bejelentette csatlakozását. A negyedik pontnak nyilvánvalóan viszontbiztosítás jellege van. Amerika európai adósai arra építették föl egész adósság-törlesztési rendszerüket, hogy ők viszont Németországtól megkapják a jóvátételi követelésüket. Az európai adósok a békekötések óta számtalan esetben kísérleteztek azzal, hogy formai összefüggést teremtsenek az amerikai adósságok és a német jóvátételi tartozások között. Amerika azonban az ilyen kísérleteket mindig r>degen elutasította. A gentleman agreement most legalább az európai adósok frontján megteremti az amerikai adóság és német jóvátétel között a kapcsolatot, ami nagyon nyugtalanítja Amerikát. A helyzet nagyon kezd hasonló lenni ahhoz, hogy az európai adósok föllázadtak mindannyiuk közös hitelezője: Amerika ellen. Ha az adósoknak ez a lázadása csakugyan valósággá válik, Amerika épen ugy spongyát vethet európai követeléseire, mint ahogy Lausanneban spongyát vetettek a német jóvátételi tartozásokra. Bennünket itt, a gazdasági válság görcsei között vonagló Dunavölgyében természetesen az a kérdés érdekel a legjobban, hogy Lausanneban sikerül-e megnyitni az uj boldogulás és gazdasági virágzás felé vezető utat? Voltak, akik a jóvátételi fizetések nyomában járó pénzügyi zűrzavarból vezették le a gazdasági világkrizist. Ebben nyilvánvalóan egyoldalúság van és túlzás. De azért bizonyos : a jóvátételi probléma teljes kiküszöbölése a nemzetközi életből igen kedvező hatással lesz a nemzetközi gazdasági viszonyokra. Az is kétségtelennek látszik, hogy a nagy-