Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 6. szám - A sajóvölgyi magyarok

12 MAG VAR KÜLPOLITIKA 1932 Június Erdély sorsa egy francia regényben Irta: Honti Ferenc Párizs, június. Mint annyi más irótársa, Alfréd Machard is Neuillyben lakik. Modern Ízléssel berendezett lakásának ablakai a Bois de Boulogne-ra nyílnak. El sem képzelhetnénk előkelőbb, díszesebb keretet egy modern iró részére. Olyan itt minden, mintha egy nagyvilági Kim díszletének készült volna. Alfréd Machard valóban művészi érzékkel használja fel azokat az anyagi lehetőségeket, melyeket könyveinek sikere biztosit számára. Egyike a legolvasottabb Íróknak nemcsak Franciaországban, hanem a külföldön is ; müveit úgyszólván minden európai nyelvre lefordítják. Nevét egyaránt ismerik nálunk és Dél-Amerikában. Előző regénye: »La Femme d'une Nuit« már 125 ezer példányban kelt el, a legutóbbi pedig 50 ezer példányt ért el, de ez az óriási eredmény még csak kezdet. Hogy milyen sikerre számithat, az kitűnik a nagy párizsi lapok hirdetéseiből és abból a kiváltságos figyelemből, melyben a könyvkereskedők részesitik. Több előkelő könyvkereskedés egész kirakatát Machard uj regényének, az »Amant Blanc«-nak példányaiból állította össze, sőt az egyik a regény tárgyából vett motívumokkal készítette kirakatát. S ezek a motívumok a magyar népművészet köréből kerülnek ki, mert a regény magyar tárgyú. így vedlett át egy párizsi könyvkereskedés kirakata magyar kiállítássá, melyben a járókelők ezrei gyönyörködhetnek. De az »Amant Blanc« hősei nemcsak magyarok, hanem trianoni magyarok, akik keservesen szenvedik végig szülőföldjük, Erdély elvesztését, ugy hogy a regény a háború utáni magyar sorsot fejezi ki megértő rokonszenvvel. Most, hogy itt ülünk a szerzővel dolgozószobájában, ugyanez a rokonszenv nyilvánul meg szavaiban, midőn regényének keletkezéséről szól. Fiatalos hévvel, lendülettel beszél, miközben rugalmas léptekkel jár fel és alá. Szemmelláthatóan délvidéki származású: erre vall idő előtt deresedő haja, kedélye és temperamentuma. — Hogyan jutottam arra a gondolatra, — ismétli meg kérdésünket — hogy magyar tárgyú regényt irjak? Tulajdonképpen ugy, hogy megfelelő főhőst kerestem egy meglévő regénytémához. Bomantikus egyéniségre és olyan férfira volt szükségem, aki a legnagyobb áldozatok árán hű marad szavához, esküjéhez. Kivételes, szinte emberfeletti jellemet követelt a cselekmény. A magyarokat ugy ismertem, mint tradícióikhoz ragaszkodó, ideális lelkületű nemzetet, melyből nem vesztek még ki a régi patriarkális erények. Ezért rájuk irányult a figyelmem. Budapestre mentem tehát és egy hűséges budapesti olvasóm révén összeköttetésbe kerültem Erdélyből menekült honfitársaikkal. Mély benyomást gyakorolt rám mindaz, amit tőlük hallottam. Minden szavuk fájdalmas tiltakozás volt Erdély elszakítása ellen. Sorsüldözött, a jelenlegi helyzet ellen lázadozó, keményvágásu embereket ismertem meg bennük, akik nem alkusznak meg a körülményekkel, nem alkalmazkodnak hozzájuk, hanem rendithetetlenül biznak igazságuk, nemzeti ideáljuk diadalában. Szóval megtaláltam bennük regényhősöm legfőbb kellékét. De a Budapesten látottak és hallottak hatása alatt eredeti gondolatomtól eltérően egész regényemet magyar milliőbe állítottam be. Szükségét éreztem annak, hogy honfitársaimmal érzékeltessem magyarországi élményeimet. Én nem vagyok politikus és nem is akarok politikával foglalkozni. Nézetem szerint a politika elhomályosítja a tisztánlátást, azt a kötelező objektivitást, mellyel az írónak kell hivatását teljesítenie. Nekünk csak egy szempontunk lehet a dolgok megítélésében : az emberi szempont. Mint ember jártam önöknél, kikapcsolva szemlélődésemből mindennemű politikai vagy nemzeti elfogultságot s talán éppen ezért különösen átéreztem a magyarság tragikus sorsát. — Nagyon örülnék, ha könyvemmel kissé megismertetném a magyarokat Franciaországban és felkelteném irántuk az érdeklődést. EÖYISÜlLlilíD ÉIET A Nemzeti Kultúregyesület három évi fáradságos munka eredményeként alakult meg május hó 20-án. A közgyűlésen dr. György Oáborné Czikle Valéria irónő elnöki megnyitójában az egylet céljait fejtegette. Faji jellegünknek — mondotta, — nemzeti vonatkozásunknak, magyar egyéniségünknek meg kell őrizni csorbítatlan eredetiségét. Ne szívják fel a különféle idegen hatások, az idegen szellem, idegen jelleg utánzása. Legyünk magyarok ! Tudósok, költők, irók, művészek melegágya e vérrel szentelt televény. Szeressük őket. Ismerjük és ismertessük magyar értékeinket. Hármas kötelesség a mi emberöltőnk hivatása. Először is meg kell őriznünk magyar multunk szeplőtelen hagyományait, másodszor gyászéveink kereszthordó súlya alatt ki kell mélyíteni nemzeti erőforrásainkat s harmadszor egy pillanatra sem feledhető kötelességünk a nagy és folytonos munka. A lelkes elnöki Gy. Czikle Valéria megnyitó utan máris 100 tag jelentkezett az egyesületbe való felvételre. Az egyesület diszelnöke: dr. Négyessy László egyet, tanár. Tiszteletbeli elnökök : Sajó Sándor író és rónas/él i Trux Lajosné államtitkár neje. Tiszteletbeli társelnök : Havas István, dr. Négyessy Imre, Simon Lajos, dr. Négyessy L&Í Ióné, B. Áts Evelin, Csillagh Károlyné, dr. Hasitz Henrikné. Alelnökök : Fényes Béla, dr. Bieber Józsefné. Tiszteletbeli alelnökök : Berwaldszky Kálmán, Balogh István, dr. Jovian Viktorné, Ruziacky Rihárdné és dr. Bezák Tiborné. Főtitkár : dr. Raksányi Mária. A közgyűlést rövid hangverseny zárta be, melyen Cz. Baán Jolán, Sanek Péter óa Mendöl Ernő művészi számokkal emelték az est értékét. (Sz. Sólymos B.)