Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 6. szám - Lausanne és Genf - a világ reménysége

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1932 június kényurát, akinek szerencséje közmondásos volt, egyik barátja figyelmeztette, hogy — az istenek haragját elkerülendő — áldozza fel értékes kincseinek egyik darabját. Polykrates hallgatott a szóra és tengerbe vetette legszebb smaragdköves gyűiűjét, de, ugy látszik, már későn, mert Herriol a gyűrű, csodálatos módon, visszakerült hozzá : az istenek nem fogadták el a későn hozott áldozatot és Polykratest tragikus véget ért: ellenségei, a perzsák, keresztre feszitették. Anglia és Olaszország, melyek most ismét melegebben közelednek volt szövetségesükhöz, megadták a baráti tanácsot Franciaországnak: a jóvátételek értéktelenné vált gyűrűjét kell csak idejében feláldoznia a szerencsés francia nemzetnek és ezzel megnyithatja az utat, a maga szerencséjének feláldozása nélkül, más nemzetek boldogulásához is. Az angol közvélemény egyébként, — amelynek leghangosabb szószólója éppen az a Lloyd George, aki Anglia részéről a mértéktelen jóvátételeknek volt követelője, — tisztában van azzal is, hogy a jóvátételek és a háborús adósságok fenntartása még csak követelés formájában is — a hitelező államok számára igen rossz üzletet jelent. A kereskedelmi veszteségek, a munkanélküliség, az ipar leromlása mindegyik hitelező számára több veszteséget jelentene, mint amennyi a követelések összege, még akkor is, ha megkapnák. A jóvátételek követelése, — mondta Lloyd George, e követelések egykori Saulja, — olyan eljárás volna, mely semmiben sem különböznék annak a vállalkozónak botorságától, aki egész személyzetét régi, elavult, és be nem bajtható követeléseinek felkutatására kényszerítené, ahelyett hogy termelő és jövedelmező munkával foglalkoztatná. Eltekintve az anyagi vonatkozásoktól, erkölcsileg is csak előnyt jelentene az adósságok teljes törlése, mert semmi sem járulhat nagyobb mértékben a bizalom visszatéréséhez, mint a háború eme bajthozó maradványának eltakarítása. MacDonald és Herriot a genfi fegyverkezés-korlátozó értekezleten is azonos szellemben járnak el. Valószínű, hogy megegyezés történik a fegyverkezés további fokozásának évekre való megszüntetéséhez. Ha ez nem is jelent teljes eredményt, minden esetben megmutatja az államok komoly szándékát, — és anyagi tekintetben is sokat nyom a latban. Viszont, ha a fegyverkezés fokozása egy időre megszűnik, akkor nehéz lesz újra folytatni azt a versenyt, amelynek költségei sokkal többet emésztenek fel, mint amennyi az elmaradó adósságtörlesztés volna. E két feladatnak ilyen részleges megoldása Amerikával szemben pedig azt jelentené, hogy Európa feltétel MacDonald nélkül eleget tett az Egyesült Államok ama kívánságának, hogy saját ügyeit hozza rendbe és ha Európa nem fegyverkezésre fordítja jövedelmének aránytalan hányadát, Amerika sem zárkózhatik el attól, hogy ki ne vegye a maga részét a gazdasági rend helyreállításában. Ha a lausannei és genfi értekezletek ezt az eredményt meghozzák, — amint most már, a kényszerűség hatása alatt meg kell hozniok, akkor rövidesen elkövetkezik a termelő munka korszaka. A lausannei konferencia a világgazdasági értekezlet bevárása előtt már bizottságaiban foglalkozik a dunamenti államok gazdasági talpraállitásával is. A békeszerződések óta itt volt a gyökere a gazdasági bajoknak, érthető tehát, hogy itt akarják megkezdeni Európa orvoslását. A dunai államok között Magyarországnak a megsegítése szintén az elsőrendű feladatok közé tartozik. MacDonald is, Herriot is, ismerik hazánkat, jártak földjén és több izben jelét adták megértésüknek és rokonérzésüknek. Az angol közvélemény egyik hangos megnyilvánulását pedig éppen most vettük hirül Rothermere lord üzenetében, amelyet a lausanne-i értekezlet résztvevőihez, elsősorban MacDonald angol miniszterelnökhöz intézett, sürgetvén a Magyarországot ért igazságtalanság helyrehozását, mint főfeltételeit az uj Európa megteremtésének. Nagyon természetes, hogy e nagy elhatározásoknak a véghezvitele némi időt kiván. Nem hihetjük azt, hogy a tizenkét esztendőn át felfordított világot egy nap alatt helyrehozhatják. Ellenben most már joggal remélhetjük, hogy a jóindulatú férfiak, akik most döntenek a népek sorsáról, elhatározásukkal elvetik azt az apró mustármagot, melyből az uj Európa fája felnövekedhetik. Mert itt nemcsak egyes államok jólétéről van szó, hanem mindennél sokkal többről : a legnagyobb dologról, amit az emberi szellem valaha létrehozott : az egész nyugati kultúráról és arról, hogy a világtörténelem folyamatában be tudjuk-e tölteni azt a hivatást, amit a Gondviselés nekünk szánt, vagy helyünket másoknak kell átadnunk, akik helyettünk elvégzik a legfőbb feladatot, az erkölcsi rend megvalósítását, az emberi haladás egyetlen biztositékát.