Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 4-5. szám - Drezdától-Pécsig

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XII. ÉVFOLYAM 4/5. SZ. BUDAPEST 1931 Drezdától—Pécsig „Nulla dies sine linea!" — igy szólt a régi irók aranyszabálya, ami annyit jelent: Ne múljon el egy nap sem legalább egy sor munka nélkül. Ezt a regulát igy szeretnők alkalmazni a ma élő magyar emberek számára: „Ne múljék el egy nap ugy, hogy ne tegyelek valamit a revízió érdekében!" Nehogy azt higyje valaki, hogy ennek az elvnek az érvényesítése valamiilyen különös terhet, különös nehézséget adó munkát jelent. Olyan feladatot, amelyet csak a kivételes helyzetben levő különös tehetséggel megáldott emberek tudnak teljesíteni. A revíziós mozgalom természetéhez tartozik, hogy abban az élen járók, az iránymutatók mellett fontos szerepük jut a kicsinyeknek, még a legkisebbeknek is. A revíziós mozgalomnak lényege az a tüz, amely az egyes emberek lelkében ég. Az elégedetlenség, az igazságtalanság ellen lázadozás, a törhetetlen akarat, a nem lankadó reménység tüze. Ezt a tüzet ápolnunk kell mindannyiunknak. Nemcsak másokban, hanem elsősorban saját magunkban is. Ha megszereztem egy könyvet, amelyik a revízió kérdésével foglalkozik, ha elolvastam, ha okultam belőle, már tettein valamit a revízióért. Ha részt veszek egy revíziós gyűlésen, ha végighallgattam az ott elhangzó lelkes és okos beszédeket, már ápoltam a tüzet, amely a lelkemben ég. Ha alkalmam volt rá, hogy bárkivel beszéljek minden magyarok közös reménységéről, már szolgáltam n revízió ügyét. Mert embertársamban élesztettem, megedzettem azt a szent fölháborodást, amely jogaink kivívásához vezet. Ha az, akivel beszéltem, véletlenül külföldi volt, százszorosan is hasznára voltam az. ügynek. Akinek fia van, akinek lánya van, kivételesen szerencsés körülmények között végezheti ezt a munkát. Nekünk, akik olyan boldogok voltunk, hogy az osztatlan, egységes ezeréves Magyarországban élhettünk, köteleségünk, hogy arról, amit elvesztettünk, mennél többet beszéljünk az uj nemzedék előtt, amelynek az emlékeiben már csak ködösen vagy sehogy sem él a régi haza képe. Áldott legyen a tanárok és a tanítók munkája, akik szélesebb körben élhetnek ennek a hivatásnak és irredenta keserűséggel tölthetik meg a magyar ifjúság lelkét. Látta már az olvasó azt, amikor egy homályos udvarban összegyülekeznek egy készülődő fáklyásmenet résztvevői? Emlékezzék vissza arra a szép percre, amikor az éjszaka feketeségében egyszerre kigyullad egy fáklya. Az első. Ehhez a fáklyához nyomban hozzáhajlik egy másik, hogy tüzet kérjen tőle. Minden meggyújtott fáklya maga is tovább gyújtogat, tékozolja a fényét, a tüzét addig, amíg minden fáklya meggyullad, minden fáklya fénylik, a homályos udvarból elmenekül a sötétség. És a fáklyák hosszú sora megindul ki az éjszakába, hogy nappali világosságot árasszon mindenfelé, ahol elvonul. Ezeknek a kigyulladó fáklyáknak a képével lehet talán szemléltetővé tenni a revíziós agitáció föladatát. És a revíziós agitáció főszervének, a Revíziós Ligának a hivatását is. Lássátok csak! Januárban Drezdában összeállt egy kicsiny, lelkes csoport és német földön megalakította a Magyar Revíziós Liga egyik osztályát. Alig pár hónapja ennek. És máris milyen szép eredménye mutatkozik a mozgalomnak, Magyar lelkek tüze meggyújtotta a hasonló szerencsétlenségben sínylődő német emberek lelké nek a tüzét. Április tizenegyedikén a drezdai osztály már nagyszabású nagygyűléssel léphetett a nyilvánosság elé. Ezen a nagygyűlésen tömegesen vettek részt a németek is. Fumetti, volt szász miniszter lelkes beszédet mondott és a nagygyűlés határozati javaslatot fogadott el, amelyben messze hallható hangon hirdette azt az igazságot, hogy ,,a trianoni, saint-germaini és versaillesi békeszerződések állandó veszedelmet jelentenek Európa nyugalmára". A drezdai nagygyűlésen elhatározák, hogy a revíziós ligákat Németország egész területén megszervezik. Le a legkisebb faluig. Látjátok, milyen beláthatatlan sorban gyulladnak meg egymás tüzén a fáklyák Nem; szép, nem biztató eredmény ez? Pár nappal később, április 19-én Pécsett alakult meg a Magyar Revíziós Liga uj osztálya. Herczeg Ferenc, a Liga elnöke llosvay Gusztáv nyugalmazott államtitkár, ügyvezető elnökhelyettes és dr. Fali Endre, a Liga ügyvezető igazgatója hozták magukkal a központ fénylő és világító fáklyáját, amelynek az a hivatása, hogy uj fényeket, uj világosságokat gyújtson ki az országban mindenfelé. Herczeg Ferenc jogos megelégedéssel hivatkozott arra, hogy az utolsó évek folyamán milyen előrehaladást tett a revíziós gondolat, hány olyan ország van, amelyik már átérzi a békeszerződések tarthatatlanságát. Szerényen kijelentete, ezt az eredményt nem a Liga érdemének tudja be, hanem az isteni igazság erjesztő és robbantó erejének. Herczeg Ferencnek igaza van. Az isteni igazság robbantó ereje fogja balomra dönteni azokat az igazságtalan és esztelen békeszerződéseket. De hogy a Liga elnökének a képénél maradjunk, mielőtt példának okáért egy sziklarobbantás félelmetesen nagyszerű színjátéka megtörténik, munkás kezek órákon, esetleg napokon keresztül fúrták, kopácsolták a kemény kőzetet, hogy lyukat ássanak a dinamit és a nitroglicerin számára. Európa népei között, a nemzetek nagy társadalmában, ezt a fáradtságos előkészítő munkát kell most elvégeznünk, hogy biztosítsuk az isteni igazság robbantó erejének a hatásos működését. Igy omlik !e válaszfal válaszfal után előttünk, addig, amig megérkezünk minden magyarok igéretföldjére: minden magyarok újjászületett egységéhez. Pár esztendővel ezelőtt, az előkészítő munka