Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 3. szám - A magyar kivándorlás 1. [r.]

1931 március M4GYAR KÜLPOLITIKA Az izgága Csehország Azt mondják, az oroszlán puszta bőgésével félelemben tart minden élőlényt vadászterületén. A bögés egész helyes volt, a Corriere della Sera Csehországról szóló vezércikke azonban most lerántotta a nagyzási hóbortban szenvedő, sivó cseh oroszlán álarcát. — Csehország — állapítja meg a' vezető olasz lap — nyugtalan. A béke szelleme idegen előtte, másokat oktat, olyanoknak ad tanácsokat, akik évszázadokkal megelőzik őt tapasztalatokban. Ez azoknak szokásuk, akik nem tudnak belenyugodni abba, hogy a hátsó sorokban a helyük. Prága nagyzási hóbortjában a régi monarchia hatalmi utódjának képzeli magát, s azt hiszi, megtilthat bármit is valakinek Európában. Ez a nagyzolás ma csak mosolyra késztet mindenkit. Csehország Európa prófétájának is hiszi magát és államférfiai szószékéből hirdetni akarja Európának az igét. A cseheknek ez a magaviselete már unalmas. Mig Európaszerte a békét keresik, Prágából a nyugtalanság szikrái pattognak. Magyarországgal szemben való magatartásuk különös: egyrészt azt hirdetik, hogy magyar kérdések nincsenek, vagy ha vannak, három nap alatt elintézhetők, másfelöl mégis alig múlik el nap, „hogy valamilyen magyar felhő ne söté titené el a Hradsin egét". A cseh nyugtalanság másik oka — állapítja meg az olasz lap — hogy Prága elvesztette pozícióját a kisantantban, melyet Benes sokáig tudott biztosítani a számára. De ha egy ország kicsi, s nincsenek hagyományai és rágcsálók gyöngítik nemzeti egységét, akkor ugy fél a vasból való Európa közepén, mint egy agyagedény és egy ember ügyessége már nem tudja sorsát magasabbra emelni. A kisantantban, mely különben is elvesztette politikai jelentőségét, megszűnt Csehország vezető szerepe és nem talál kisantantbeli társaival közös gazdasági érdekterületet sem; Prágában is tudatában vannak Csehország hármas elszigeteltségének. Csehország elszigetelt Európában, a kisantantban és elszigetelt tulajdon orszá gában is, ahol a kisebbségek tövis koszorúval fogják körül az ideges cseh irányító osztályt. A cseh Narodna Politika cimü lap maga is megállapítja, hogy a cseh köztársaságot a bizalmatlanság és ellenszenv légköre veszi körül. A lap ama kérdésére, hogy miért nem szeretik sehol a cseheket, a Corriere della Sera válasza a következő: — Senki sem szereti azt, aki mindig csak másoknak prédikál. Jóbarát a bajban Bajban ismerszik meg, ki igazán a jó barát. Csehország elszigeteltségére mutat rá a Corriere della Sera. Nincs hive, nincs barátja Csehországnak. Bármilyen örvendetes és fontos is ez a kijelentés számunkra, különösen most, mikor első izben sikerült megegyezésre jutni az eddig farkasszemet néző Francia- és Olaszországnak, annál szomorúbban kell megálapitanunk, hogy a kiváló olasz lap tévedett. Csehország nem áll elszigetelten, Csehországnak van barátja, a szükségben vigasztalója, szószólója, Móricz Zsigmond, magyar iró személyében. Móricz Zsigmondnak tetszik a cseh iskolák kulturális levegője, következésképpen tetszik neki Csehország szellemi arculata; lényének lényege is. Hogy Csehország kárpótolva látja-e magát ebben a rokonszenvben Európa jóakaratának és a kisantantban való vezető szerepének elvesztéséért, az más kérdés. Lehet, hogy Csehország igy gondolkozik: — ,,Igaz, hogy Móricz Zsigmond olyan iró, aki az alacsony realitás síkjánál sohasem emelkedik magasabbra, akinek világszemlélete szűk, akiben sohasem szivárványlott a kultúrával való telítettség ragyogása s akiben fülledt indulatok vonaglása a legnagyobb erő, s aki, éppen ezért, sohasem fejlődhetik, nem nőhet önmaga fölé, akiben nem érezzük soha magasabb szellem ihletét, akinek ízlése gyenge, ítélőképessége nem elég — de miért mondjuk meg mi ezt a magyaroknak, akik ezt nem tudják s akik bizonyos, nyugathoz dörzsölődő irány egyik első Írójának vélik. Mi, csehek, csak helyeselhetjük ezt. Mi, csehek, akiknek az országa csak tegnapi és nem ezeréves, nem engednők ugyan meg — legalább is határainkon belül — hogy valaki ilyen modorban beszéljen ellenségeinkről, azt sem felejtenők el, hogy Móricznak nem ez az első ilyen elszólása. Mi, csehek, nem bocsájtottunk volna meg azzal az indokolással, hogy Móricznak nincs elég Ítélőképessége, vagy megzavarhatatlan ösztöne, mely vezethetné. Mi, csehek, minden munkájával együtt, melynek számára -és nem minőségére — oly büszke, áttettük volna a határon. Mi, csehek, nem felejtünk, tudunk felháborodni, nekünk van nemzeti közvéleményünk, így tettünk volna, ha Móricz Zsigmond — Isten ments — cseh iró. De mivel hála Istennek, Móricz Zsigmond magyar iró, mi, csehek, örvendünk, hogy Móricz megint tévedett és — ha már csehül áll a dolgunk Európában, — azt kívánjuk, iadjon az Isten a magyaroknak sok ilyen Ítélőképességű szellemi vezetőt." II • B K K A MÁV. gépgyár munkásságának márciusi ünnepe. Március idusával kapcsolatos ünnepségek sorozatából impozánsan emelkedik ki a hazaszeretetében és áldozatkészségében, nemkülönben napi munkájában mindenkor példaadó szerepet játszó MÁV gépgyári munkásság márciusi reviziós ünnepe. A Magyar Revíziós Liga vezetősége, az élén Herczcg Ferenccel, a liga országos elnökével, március idusának előestéjén megjelent a MÁV. gépgyár dísztermét zsúfolásig megtöltő magyar munkások között, ahol a programszerűen lebonyolódó ünnepség kapcsán Herczcg Ferenc hatalmas beszédben ismertette a munkások előtt a revíziós harc különböző fázisait és azokat a/, eszközöket, amelyekkel ez a mozgalom küzd az igazság beteljesüléséért. A csonka ország határait túlszárnyaló és már világproblémává vált revízió kérdése, amellyel a munkás kenyere, a tisztviselő fizetése, <t kereskedő és iparos keresete szerves kapcsolatban áll, kétséget kizáróan élethalál jelentőséggel bir a magyarságra nézve. Rámutatott továbbá beszédében Herczeg Ferenc arra is, hogy mekkora pályát futott be az elmúlt évek alatt a revízió gondolata, majd annak a reményének adott kifejezést, hogy a további összetartó munkával, amelynek egyik legnagyobb lökőerejét a hazafias munkásság adja, hamarosan elkövetkezik a remények beteljesülésének napja. A munkásság nevében Kerkai Sándor elnök mondott köszönetet és tett fogadalmat a munkásság nevében a további kitartásra.