Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 2. szám - Cehszlovákia gazdasági helyzete

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1931 február Orosz képek Ketchum, a londoni Daily Express tudósítója, aki ilyen minőségében Félmillió mérföldet utazott az utolsó kilenc esztendő alatt. Négy telet töltött Oroszországban, két nyarat Kínában, utazott a walesi és gloucesteri herceggel Kelet-Afrikában, ott volt a kurd forradalomnál déli Kurdisztánban, a wahabi háborúnál Irakban, látta az egyiptomi és szudáni zavargásokat, az arab-zsidó palesztinai mészárlásokat. Múlt évben két izben volt Indiában, második útját repülőgépen téve meg. Végre az elmúlt év karácsonya a szovjet földjén találta. Jártában-keltében több hires emberrel beszélgetett, mini a többi élő angol újságíró együttvéve. E hires emberek leghíresebbjei: Mussolini, Musztafa Kemál pasa, Primo de Rivera, Gandhi, Troczki. Csang-Cso-Lin, az ir köztársaság vezetői, Tim Healy és de Valera s közel tucatnyi király, vagy volt király, Ferdinánd bolgár cártól egész Hussein királyig. - A legkiválóbb egyéniség ezek között — mondja Ketchum — Mussolini, utána közvetlenül Gandhi következik Tim Healy a legszeretetreméltóbb és Hussein királyra, mint a legpatétikusabbra emlékszem. Ketchum még arról is nevezetes, hogy ő az egyetlen angol újságíró, aki több, mint egy esztendőn keresztül kibírta az oroszországi éleiét. Itt járhatott, amerre akarl, de nyomában mindenült. árnyként kisérte az orosz titkos szolgálat egy-egy kémje. Ketchum látta az orosz ipari forradalom roppant képét s néha-néha volt alkalma arra is, hogy a színfalak mögé pillantson. De elhagyta Oroszországol, mert táviratait cenzúrázták s olyan levelező, aki nem küldhet tudósítást, csak az idejét vesztegeti. Oroszországban — mondja Ketchum -- most csak egyetlen angol tudósító él. Még a Reuter távirati irodának sincs képviselője, híreit a hivatalos szovjet-sajtóirodától kapja. Épugv, mint ahogy a tudósításokat akadályozzák, az angol lapokat is kitiltják az oroszok, mihelvt a legcsekélyebb támadás van bennük az orosz kormányzat ellen. Az ellenőrzőhatóságok gondosan átolvassák a lapokat s alig egy-kettő menekül meg az elkobzáslói, ugy, hogy angol lapol csak néha napján lehet kapni a moszkvai könyvkereskedésekben. A s/ovjetsajtó teljesen a kormányzat ellenőrzése és irányítása alatt áll és legnagyobb része ép ezért tisztán propagandisztikus. Aligha lehetne „szabad sajtó"-nak nevezni, hiszen célja csak az, hogy leirja, amit a kormányzat jónak lál a néppel elhitetni. Moszkva busz újságja, amennyiben nem szenteli minden tenyérnyi helyét az ötéves ipari tervnek, a külföldi beavatkozás lehetőségével foglalkozik. A .szovjetsajtó a maga területén pontos és a belső ipari fejlődés hirei tekintetében megbízható és kielégítő. Ebből a sajtóból leshet el egyetmást a külföldi tudósító, mert a felvilágosítás adását mindenki számára oly körülményessé tették s ugy megszorították, hogy a tudósító nem érezheti magát biztonságban, bármely barátjához, vagy ismerőséhez fordulna is hírekért. A felelős állásban lévő orosz újságírókat — mond ja tovább Ketchum — nem ismerem. Alig egy-kettövel találkoztam közülök. Rendszerint bolsevista elvektől ál meg átitatott rajongók. Arra a kérdésre, vájjon ilyen országban fenyegette-e halálveszedelem, Ketchum igy válaszolt: — Nem. Szerencsére, vagy szerencsétlenségre, nem voll ilyen kitüntetésben részem. Letartóztattak, becsuktak, kidobtak, zsaroltak, halállal fenyegettek, de soha sem ugy, hogy a végső veszedelem kerülgetett volna. Visszatérek-e, vagy sem Oroszországba, — talán, hogy még egy alkalmat adjak nekik az elmulasztottakra —, az maguk lói az oroszoktól függ. Mindig nyílt szemmel, elfogulatlanul mentem hozzájuk. Azt hiszem, nem volt soha rosszabb korszak a cári uralomnál és mégis megfigyeléseimből, amelyet a kommunizmus működéséről szereztem, azt következtetem, hogy Oroszország az egyetlen hely, ahol szívesen elviselnék ma is — a kommunizmus helyett. C. J. Kelchum a világ legérdekesebb dolgait látta, látott háborút, háborúnál is ro«szab békét, de nem mondta és nem is mondja el legérdekesebb történetét. Oroszországi utazásai egyikén C. .1. Ketchum kezébe kapta az orosz cári család levelezését, mely oly bensőséges tartalmú volt, hogy azt a Daily Express nem közölhette, hanem szerkesztője utján az angol királyhoz juttatta. Sok-sok idő telik bele, mig Ketchum elmondhatja, hogy jutott kezébe a levelezés s mi volt a levelekben. Addig ez. a mese megíratlan marad és segit sűríteni azt a sejtelmes ködöt, mely a régi és uj Oroszország teleti egyaránt lebeg. Apró történetek Osztrák-magyar operett Hlinka András nagy körutat rendezett a Felvidéken. Liptószenlmiklóson a csehszlovák kormánypárt vezérei élesen megtámadták, hogy ő, aki az osztrák-magyar monarchia ellen a csehszlovák köztársaságért küzdött, már meyint ellenzékicsLedik. -— Nézzék meg, — felelte a népgyűlésen Hlinka a prágai parlamentet. Olyan az, mint egy rosszul sikerült hangverseny. Az elnök diriyál. A cseh hegedűs hegedül, <•• morva trombitás fújja a kürtöt, a tót tilinkózik. a német brugózik, a ruthén veri a nagydobot, a magyar lárogidó:ik. És ahány, annyifelé . . . Azért küzdöttünk, hogy nemzeti operánk legyen és osztrák-magyar operett lett belőle! A temesvári pénzügy igazgató Az oláh uralom alá kerüli Temesvár Popp nevü pénzügyigazgatójának igen rossz volt a hire. Azt beszéltél róla. hogy rettenetesen sarcolja a kereskedőket. A bukaresti pénzügyminiszter végre is elhatározta, hogy elhelyezi Temesvárról Poppot. A temesvári kereskedők ekkor külilöttségileg keresték fel a pénzügyminisztert. Agyba-föbc dicsérték a pénzügyigazgatót előtte és kérték, hogy nc helyezze el tőlük ezt a derék és kitűnő Poppot. A pénzügyminiszter végre is megsokalta és rájuk ripakodott: - Folyton panaszokat kaptam eddig Popp ellen, hogy így, meg ugy sanyargatja a kereskedőket, most meg egyszerre könyörögnek, hogy hagyjam őt a helyén... Nézze barátom, — fordult ekkor az egyik kereskedőhöz — maga román ember, maga őszintébben meg meri mondani az igazid: világosítson hát fel arról, hogy miért ragaszkodnak ugy Popphoz. — Kegyelmes ur — felelte a román kereskedő —, nem lesz semmi bántódásom, ha őszinte leszek? — Nem. — Hát akkor megmondom az igazat. Azért szereinők. hogy Popp maradna a pénzügyigazgatónk, mert nz is egy szál ruhában jött hozzánk, de már megszedte magát a mi bőrünkön és most már mértékletcsebb a zsarolásban. Isten mentsen, hogy uj embert szabadítsanak a nyakunkra, aki megint egy szál ruhában jön közénk s a mi bőrünkön szedi majd meg magát. Hogy lett Hammersberg cseh fogoly? Ki emlékszik még a kedves, finomlelkü Hammersberg László ké/iviselőre, aki egy életen át volt az Appohyi legfanatikusabb, regrajongóbb hivr. Apponyival együtt voll nemzetipárti, szabadelvüpárti, függetlenségi. Képviselőházi jegyző korában, ha Apponyi következett szólásra, mindig felült az emelvényre, hogy ő mondhassa, — valósággal szavalva, elérzékenyülten és boldogan —, hogy: — Szólásra következik gróf Apponyi Albert. És a beszéd után mindig ő szaladt elsőként gratulálni Apponyihoz s büszkébb volt vezére sikerére ez a talpig derék és hü ember, mint maga Apponyi. A cseh megszállás után összefogdosták az uj urak Kassa legjobb magyarjait. Hogy-hogy nem. Hammersberget valahogy kifelejtették, amire az ősz magyar ur jelentkezett a zsupánnál: Minden becsületes magyar embert becsuktak Kas són. kikérem magamnak, hogy engem kihagyjanak. És a zsupán bocsánatot kért feledékenységéért Hammersbergtöl és el is rendelte a letartóztatását. K—r