Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 2. szám - A csiki székelyek elrománositása

I MAGYAR KÜLPOLITIKA 1931 február fundamentumában rendül meg a Népszövetség intézménye s rövidesen háború üt ki!" Hennessy, volt francia nagykövet és miniszter szellemes évődéssel felelt a lordnak, de még se tudta a hatalmas perc döbbentő zordonságát enyhiteni, — egy azonban már is biztos, a franciáknak nem oly sietős a leszerelés s a nagyhatalmak közti erőviszonyok már is ugy alakulnak, hogy a jövő februári világkonferencián az angolok s a franciák nem lesznek egészen egy véleményen. Rheinbaben báró német részről s én magyar oldalról, mi ketten a genfi leszerelési ügyrend 53. §-át kifogásoltuk, mely a leszerelési vitát nem terjeszti ki a legyőzött és lefegyverezett nemzetekre s őket továbbra is a mai szégyenletes statusquo-ban akarja hagyni. Hát ez a legnagyobb igazságtalanság: a lefegyverzési platform csak a nemzetek teljes egyenlősége lehet, — a „győztes" és „legyőzött", „lefegyverzett" és „felfegyverzett" nemzetek közti különbség tovább fenn nem tartható, mert ellentmond az emberi méltóságnak ... A Népszövetségi Ligák Uniója egyébiránt Lord Róbert Cecil elnöklete alatt külön lefegyverzési bizottságot alakitott, melyben benne van Magyarország is. E bizottság március 21-én fog összeülni Párisban, hogy előkészítse a jövő februári világkonferenciát. Az angol intenciók pártolása mellett a magyar delegációnak, főként a nemzetek egyenlőségének a plattformját kell kivívnia . . . Vésztváró nyugtalanság üli a lelkeket világszerte. Rossz csillagok járnak, Isten óvja nagy csapástól mi magyar hazánkat! Zogu. Albánia királya, aki ellen legutóbb Bécsben, szerencsére sikertelen, merényletet követtek el XA csiki székelyek elrománositása 66 magyar óvodában 52 oláh óvónő tanit A most lefolyt népszámlálás borzalmas pusztítást végzett a megszállt területi magyarság létszámában. Annyi kirívó példát szolgáltatott a hódítók statisztikája a magyarság mesterséges eltüntetésével, hogy már Amerikába is hire ment annak iá csodálatos eseménynek, amely a megszállt területeken az uj népszámlálási statisztika szerint bekövetkezett, tudniillik, hogy a megszállt területi magyarságra nem érvényes a népek természetes szaporodásának törvénye. Ennek a balkáni eljárásnak vad eszközei közül egyik legkegyetlenebb az, amit Erdély tisztán magyarlakta megyéjében, Csikban a székelyekkel szemben alkalmaznak. A Csiki Néplap februári számának első oldala egy térképet közöl, amely feltünteti Csikmegye iskoláit, kulturális és vallási intézményeit stb. A román kultuszkormány „a kulturzónával" először megfosztotta az erdélyi magyarságot iskoláinak több mint ötven százalékától és ezáltal intézményessé tette az erdélyi magyar gyermekek elrománositását. Ezzel azonban nem elégedett meg, mert még az alig gügyögő óvodistákkal szemben is olyan eszközöket alkalmaz, amelyek teljes mértékben magukon viselik a legsötétebb balkáni mentalitás bélyegét. A Csiki Néplap kitűnő szerkesztő je, a csángómagyarok utáni kutatásairól nevezetessé vált Domonkos Pál Péter cikksorozatban foglalkozik a csiki székelyek elrománositásával és mindjárt az első cikkben olyan adatokat közöl, amelyek a megszállt területi magyarság jövője szempontjából a legkétségbeejtőbbek. Többek között irja, hogy „Comenius Amos János hiába mondotta meg, hogy valakit nem anyanyelvén, hanem idegen nyelven tanítani először annyi, mintha a járás tudása előtt úszni tanitanók", — Románia és annak tanítói nem akarják elhinni. — A bilingvizmus — kétnyelvűség tarthatatlanságát hiába hangsúlyozzuk. — Az anyanyelv jogára, szerződésekre hiába hivatkozunk. Románia megy a maga utján és kétségbeeső jajgatásunkiat nem hallja meg, nem akarja meghallgatni. Azzal sem elégedett meg, hogy elemi iskoláinkba valódi regáti tanítókat hozott, kik gyermekeinket saját fajtánk gyűlöletére tanítják, hanem tovább ment. Az elemi iskolásoknál is kisebb gyermekeket keresett, hogy célját mennél jobban elérhesse. Ártatlan apró gyermekeinket a saját pénzükön ellenségünkké nevelik. Apró versecskéket tanitanak be nekik, táncoltatják, felöltöztetik és az óvoda végén már „jó" anyag van a kezükben. Az óvodát legtöbbször magyar lányokkal csináltatják meg, akik az illető faluban születtek és akikre csupán addig van szükség, amíg a fentjelzett célú óvodát létrehozzák. Egy-két fizetésnélküli hónap után kicserélik őket „alkalmas képzett tanerővel." Ezek az „alkalmas" és „képzett" tanerők irtják ki már úgyszólván csirájában a maradék magyarságot a kultúra nevében. A felsorolt 66 óvónő közül 52 ősi oláh nevü és csak 14 magyar. Elképzelhetjük, milyen lelki és nyelvi kificamitásokat eszközölnek ezek az „alkalmas tanerők" a még alig serdülő magyarságon. Ezeken a bajokon csak egy módon lehet segíteni, a revízióval, mert hisz a genfi körök immár tiz esztendeje tétlenül nézik ezt a balkáni lélekgyilkolást.