Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 11. szám - A felvidéki magyarság és a csehszlovák iskolapolitika. 1. [r.]

s MAGYAR KÜLPOLITIKA 1931 november népességű területeit nem vették eh, »« magyarok különben is /anyákon és mezővárosokban élnek, amely utóbbiak nagyrész? nem más, mint az utak mellé épített házak hossza sora, melyek között ott sétál a csorda«. »A város névre egyedül Budapest méltóéi Egy másik könyv szerint, a magyar nem régi, müveit nyelv, irodalma nem hires, a magyar nyelv el van szigetelve Európában, nincs múltján. »A magyar nyelvel csak egy kaszt politikai erőszaka védte s nem fejez ki eredeti műveltségen. Nem egy könyvben található az, hogy »M'agyarország ma köztársaságit, mint »Ausztria, a volt osztrák hercegsége. A sok közül csak egy pár kiragadott szemelvény is tisztán elébünk tárja azokat az okokat, amelyek ilyen kultur borzadályokat szültek Európa jelenleg vezető államának iskolai tankönyveiben és egyéb ismeretterjesztő kézikönyveiben. Az egyik ok bennünk rejlik. Nagyon kevés figyelmet fordítottunk a múltban arra, hogy külföldön miképen vélekednek rólunk. Ez a régi nagy mulasztás volt az egyik szülőoka a trianoni békeszerződésnek is. A másik a francia felületesség, amely sok és nagy áldozatába került már a francia népnek. .1 harmadik a szemfüles tolvajok munkája, akik a kulturáltan hátramaradottak lévén, kukul, mód jóra viselkednek és minden alkalmat megragadnak arra, hogy a könnyen, rablás utján szerzett kincsek élvezetét már eleve minél tovább biztosítsák maguknak A magyar nép csak a legnagyobb hálával kisérheti azt a munkát, amit a Magyar Paedagógiai Társaság jeles munkásai megkezdték és minden erejével támogatnia kell a kormányhatalomnak is ezt az áldozatos munkát, amely nek végcélja Magyarországot az európai népközösségben az őt megillető piedesztálra emelni. Igazságos a cél és roég igazságosabb az eszköz, éppen ezért teljes bizalommal és reménykedéssel kisérjük és várjuk ennek az igazságos munkának a diadalát. M. J. Történelem a világháború után Az iskolában, sajnos, mindnyájan ugy tanultuk a történelmet, hogy a legutóbbi évek tárgyalása már elmaradt, azon a cimen, hogy ezekről az eseményekről a történelem még nem ítélkezett. Márpedig mindnyájunkat éppen ez az Ítéletre váró poranyag érdekel leginkább, amely a mi nemzetünknek és a mi egyéni sorsunknak is izgalmas életpöre. Mi a történelmet tulajdon képpen a jelenünk megértése végett tanuljuk, mi a nemzeteknek a világháború utáni, a legmaibb arcképére vagyunk legkiváncsibbak. Ezért fogadjuk élénk érdeklődéssel Vaska Gézának füzeteit, a hosszú esztendők óta politikával és külpolitikával foglalkozó újságírónak igazán hézagpótló vállalkozását. Vaska Géza arra vállalkozott, hogy az egyes országoknak háboruutáni legújabb történetét és jelenkori állapotát rajzolja és rajzoltatja elénk egy-egy szakiró tollából, ahogy a történelmet tanító tanárt és tanuló diákot s az egész közönséget legjobban érdekli. A vállalkozás, amelyet a m. kir. külügyminisztérium sajtóosztálya 36.338/931. szám alatt hasznos és hézagpótlónak ismert el, eddig Spanyolország. Nagy-Britannia, Románia és Észtország háboruutáni történetét adta közre rendkívül olcsó áron, füzetenként 50 fillérért. Közelebbről Jugoszlávia és Csehszlovákia története jelenik meg. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium kebelében működő Országos Ifjúsági Irodalmi Tanács a füzeteket alkalmasnak találta arra, hogy a középiskolák könyvtárai beszerezhessék. A füzetek megrendelhetők Vaska Géza szerkesztőnél (Budapest VI., Aradi-utca 8), de kaphatók a nagyobb könyvkereskedésekben is. Magyar művészet kiillöldön # DR. HUBAY JENŐ Zeneakadémiai szobájában fogadott és nyilatkozott kérdésünkre Hubay Jenő, a világhírű hegedűművész, zeneszerző, dirigens, az Orsz. Magyar Kir. Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola főigazgatója. Az általános helyzetről hozzáintézett kérdésünkre igy válaszolt: — Első megállapításom, hogy egy művész sohasem politizáljon. Ez nem vezethet jóra, sem az egyén, sem országa szempontjából. Hogy mennyire igaz és helyes a megállapításom, álljon példaként, ho.gy a trianoni békekötés után Hubay Jenő, a Felsőház tagja a Zeneművészeti Főiskola főigazgatója úgyszólván én voltam az első magyar művész, ki az utódállamokban hangversenyezett, aki a magyar művészek későbbi sorozatos szereplései számára a jegel megtörte. — Dolgozni a felfokozott munkabírás legvégső határáig. Megmutatni, hogy ez az ország mily hatalmas tehetségmennyiséggel rendelkezik. Látja kérem, ez talán a hiba. Nálunk oly rengeteg a tehetség, — minden téren — hogy nincsen mód valamennyiük elhelyezkedésére. A sors kegyetlensége folytán művészi viszonylatban számbajövő városainkat elvesztettük. Amelyek megmaradlak, valamennyien úgyszólván határszéli városok leltek. A nagymértékben lecsökkent hazai szereplések mellett, akik itthon maradtak, küzdjenek itthon a magyar név dicsőségéért. Aki ki tud jutni a külföldre, maradjon a maga hivatásánál, — mely voltaképpen elhivatottság — legyen nemzetének becsületes reprezentánsa a külföldön és állfon példaként, hogy ennek az országnak mily nagyszerű és kimeríthetetlen tökéfe van — zsenikből.