Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 11. szám - Magyar-olasz gazdasági kapcsolatok

19:11 november MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 Magyar-olasz gazdasági kapcsolatok Irta Fenyő Miksa, országgyűlési képviselő, a Gyáriparosok Országos Szövetségének igazgatója Olaszország gazdasági vonatkozásairól szólva, valóban nehéz megmaradni a gazdasági kérdések körében annak, akinek emlékezetében olyan élénken él az olasz kultúra, a civilizáció ősi földje csudás alkotásainak impressziója ; az elmúlt esztendőkből változatlan erővel és bájjal megmaradt épületek, utcasorok s egész városok képe ; az olasz muzsika és az olasz költészet zenéje. Ha leirom s ha kimondom ezt a szót : Itália, megvallom, első gondolatom és vágyam elhagyni a borús problémák és borús ég e világát s megkeresni Olaszországban a napfényt, amely után ugy visszavágyott Dürer s az előtt is és azután is az északi országok megszámlálhatatlan sok utasa. Nem akarok azonban a felületes szemlélőknek és utazóknak abba a hibájába esni, hogy egy egész nagy és változatos országot, egy 40 milliós munkás népet még oly karakterisztikus benyomások, még oly nagyszerű múltnak emlékei alapján ítéljék meg. Ha valakinek, nekem kötelességem tudni, hogy ez az olasz föld ma is a mezőgazdasági tudomány legfrissebb eredményeinek kísérleti szintere. Virágzó városai a textilipar, a gépipar, az autóipar hatalmas telepeinek adnak helyet s az ipari munkások százezreit foglalkoztatják. Olaszország nem hiába bölcsője a modern kapitalizmusnak, és a reneszánsz korának olasz bankárjai nem hiába voltak világszerte legalább olyan ismertek, mint festői. Ez az ország ma is a mezőgazdasági és az ipari produktivitás minden elemével rendelkezik, természeti kincsekkel épp ugy, mint mozgékony, vállalkozó szellemű, meszszetekintő vezetőkkel s a vezetőkben bizó munkabíró néppel. A politikai szimpátiák, amelyek Magyarországot Olaszországhoz fűzik, kifejezést nyernek a gazdasági kapcsolatok rohamos megerősödésében is. A földrajzi viszonyok, sajnos, e kapcsolatoknak nem eléggé kedveznek. Határaink nem közösek, Magyarország kontinentális állam tenger nélkül, amely termékeit hosszú és drága szárazföldi uton kénytelen szállítani, mig olasz kikötőt, vagy fogyasztó piacot ér s e szárazföldi ut idegen és vasúti tarifaképzés tekintetében nem a legbarátságosabb országokon vezet keresztül. Emellett figyelembe kell venni, hogy Magyarország kiviteli cikkeinek túlnyomó nagy része mezőgazdasági tömegtermék, melynek árában a szállítási költségek természetesen sokkal többet jelentenek, mint az iparcikkek árában s jelentőségük a távolsággal aránytalanul nő. Ha ennek ellenére körülbelül változatlan olaszországi behozatal mellett, odairányuló exportunkat az utolsó három évben, tehát 1928—1930-ig majdnem meg tudtuk négyszerezni, ez kétségtelen jele annak, hogy a magyar exporttörekvések barátságos fogadtatásra találtak, hogy vágómarhánk, baromfink, búzánk ár és minőség tekintetében megfelel, hogy a magyar villamosgépek nem vesztették el jóhirüket az olasz piacon és igy tovább és igy tovább. Az idei 1931. esztendő, sajnos, nem biztat ilyen jó eredménnyel. Az év első 9 hónapjában — melynek statisztikája már rendelkezésre áll, — csökkent az Olaszországból származó behozatal a mult év megfelelő időszakához képest, mintegy 20%-kal, de kivitelünk sokkal nagyobb mértékben : fele sincs már annak, mint amenynyit a mult év első 9 hónapjában Olaszországba el tudtunk adni. Ebben a csökkenésben természetesen jelentékeny része van legfontosabb kiviteli áruink, a mezőgazdasági cikkek általános áresésének ; bizonyos, hogy az olaszországi kivitel csökkenése mennyiség tekintetében nem ily nagy. De éppen az mutatja Magyarországnak az általános nemzetközi válság közepette is különösen súlyos helyzetét, hogy ugyanannyi exportált búzáért fele árát sem kapja meg annak, amit megkapott a mult évben, exportált állatokért alig fele árát és ugysózlván, minden más mezőgazdasági termék is csak lényeges engedménnyel és akkor is kisebb mennyiségben helyezhető el. Tudom, hogy a mezőgazdasági válság Olaszországot sem kerülte el, hiszen Olaszország számára is nagyon fontosak a mezőgazdasági kiviteli cikkek: főzelékfélék, narancs, citrom, olívaolaj, virágok és igy tovább. Amellett ezek egyrésze többé-kevésbbé nélkülözhető és ma, amikor az egész világot, még a leggazdagabbnak tartott nemzeteket is takarékossági láz fogta el, az úgynevezett nélkülözhető áru forgalma szenved legelső sorban. Európa közgazdaságának e lázas állapotában igen nehéz volna a legközelebbi jövő gazdasági viszonyairól jósolgatni. Saját helyzetünket a valutabonyodalmak külön nehezítik ; e tekintetben ugy tudom, Olaszországnak szituációja kedvezőbb. Nemzetközi vionatkozásban Olaszországra mindig számíthattunk gazdasági és pénzügyi kérdésekben is. Én remélem, hogy ezek a baráti kapcsolatok a ránk váró, gazdaságilag igen nehéz időkben nemcsak megmaradnak, hanem még erősödni is fognak. Trajanus vásárcsarnoka Rómában