Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 7. szám - Nők a revízióért 2. [r.]

14 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1931 július F D @ Y i IL Az angol miniszterelnök és a revízió A tudatlanság, a bosszúvágy, mohóság felhője, melyből a párisi békék Ítélete szakadt Európára, sötét volt és áthatolhatatlan, ügy látszott, nincs igazság, melynek fénye, emberség, melynek melege ezen a sürü, halálos ködön keresztülhatol. Szinte a haldokló bizakodásának tetszett a revízió gondolatának felvetése. Revízió? Majd, ha a tigris, jószántából, elereszti zsákmányát. Ugy látszik azonban, nagy az igazság hatalma az emberi lelken. A tigris nem szívesen ereszti el zsákmányát, de megeshetik, hogy el kell eresztenie. A világ közvéleménye látja, hogy igen nagy árat fizetett egg pár balkáni állam oktalan felhizlalásáért, mesterkélt államalakulatért és Középeurópa megnyomoritásáért: a világ belső, igazi békéjét, boldogulását áldozta fel. Azon államférfiaknak, akik oly nagyoknak látszottak háború után a siker fényében, hire nagyon megkopott, a megváltói dicskör, melyben tetszelegtek, már nem disziti őket, szavukra már nem figyel a világ. Mindenki tudja róluk, hogy prófétai szerepjátszás közben, sietve igyekeztek meggazdagodni, mint Benes ur, Magyarország halálos ellensége. A világ közvéleményét már nem ők irányítják. A haldokló reményéből, sóhajaiból, revízióért való csengéséből, erőtlen erejéből támadt az a szél, mely kezdi szétszaggatni a viharfelhőket. Ma a békerevizió nem Magyarország külön ügye, létének, vagy nemlétének kérdése. A revízió ma az európai és világpolitika tengelye, világmozgalom, mely magyar eredetű. Az egyetlen politika, mely nagyszabású, mely fenséges gesztusokra ad alkalmat, mely Hoover elnököt az emberiség orvosává tette s mely a leszerelésről beszámoló MacDonald szájába ilyen szavakat ad: — Megoldásra vár minden probléma közül a legbonyolultabb és legsúlyosabb, miként lehet az európai kontinens erőszakos újjárendezését módosítani, még pedig nem erőszakkal, vagy fondorlattal... A világháború után minden nemzet szabódva hárította el magától a háborúért való felelősséget. Nincs olyan nemzet, mely törDr. VASZKÓ ENDRE a Felvidéki Egyesületek Szövetségének ügyv. elnöke téneti okmányok alapján ki ne mulatta volna, hogy nem oka a háború felidézésének. Helyes. Fogadjuk el, hogy igy van. A háborút nem okozta sem sötét ármány, sem vészes versengés. De vessük fel a kérdést, ki indította meg a béke, az emberség, az igazság politikáját, ki adta az isteni erkölcs piedcsztálját a kor nagyjainak lába alá? Ki mutatta meg a káoszból kivezető utat? Ki harcolt, haldokolva és csaknem holtan, a világ jobb jövőjéért? Nyíltan és emelt homlokkal vallhatjuk, hogy a békereviziós törekvés, a világ legjelentősebb mozgalma, a világ jövendőjének jobb, nemesebb irányítása, magyar eredetű. Itt fakadt, itt fejlődött, itt kell legnemesebb gyümölcseit teremnie. Orosz munkások szabad ideje Az orosz munkásnak tudvalévően sok szabad ideje van: lévén minden ötödik nap pihenője s munkanapja sem hosszabb hét óránál. A szovjetkormányzat rendszeresen törekszik a munkaidő csökkentésére abból a leplezett szándékból, hogy nagyobbszámu munkást foglalkoztatva, minél több embert tartson a kormányzattól függő helyzetben. A szabad idő jó dolog, ha jól használják fel. Az orosz munkást azonban senki sem tanította meg arra, mihez fogjon szabad idejében. Egy amerikai újságíró, aki Oroszországban él, orosz munkások ezreihez intézett ama kérdésére, mivel töltik szabad idejüket, egyetlen kielégítő választ sem tudott kapni. — Pihenünk, — volt rendesen a felelet. Férfiak, nők, öregek, fiatalok, ülnek szállásukon, ágyuk szélén, vagy hevernek és várják, hogy pihenő napjuknak vége leggen, vagy meztelen talpukat melengetik a nagy orosz kemencén. A. fiatalabbak egy része a szövetkezeti boltba megy nézelődni, némelyik rádióval babrál s mértföldeket gyalogol, ha egg barátjának, aki esetleg szintén szabadnapos, véletlenül rádiója van. A nők szintén ágyuk szélén ülnek, foltoznak, körmüket fényesitik. A fiatal munkások, inasok, — fiuk, leányok vegyesen, — nem tudják, mihez kezdjenek, a mosóházak csapjai körül lábatlankodnak, vagy munkahelyeiken lődörögnek akkor is, ha szabad idejük van. Oroszország kemény iga alatt tartolt népe, ha tudta is, elfelejtette, amit a mi dolgozóink fiatalja, öregje napról-napra jobban tud, hogy a pihenés és felfrissülés nem merő tétlenkedésből áll.