Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 7. szám - Magyar írók Olaszországban 2. [r.]

1931 július MAGYAR KÜLPOLITIKA 11 NAGY KRISTÓF átsegíti az európai kisdedeket a pénzügyi anarchia óceánján. A magyar ifjúság külpolitikai nevelése Divat volt, most és minden időben, lekicsinyelni a fiatalságot, a fiatalos könnyelműséget, hebehurgyaságot, tapasztalatlanságot. A mai fiatalságot látva, kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy — ha helyén való volt egyáltalán ez a lekicsinylés — ma semmiképpen sem szerepelhet a fiatalság megitélélésében. Talán sohsem készült nemzedék olyan komolysággal az életre, mint a mai. Mintha az öregek szerzetté sok keserű tapasztalat beivódott volna fiatal lelkükbe, mintha mások mult bűneinek sötét hátterére intő világossággal rajzolódnék fel a rájuk váró »jóvátétel« feladata, testüket-lelküket edzik jövendő harcaikra. Tanulmányi versenyek, cserkésztáborozások mutatják, hagy igyekeznek »jobbak lenni apáiknál«. Vezetőik is megváltoztak. Ma nem állanak hideg fenséggel velük szemben. Nem pusztán fegyelmezni való tudatlan sereget látnak bennük, hanem a jövő igéretét, a jövő feladatának hordozóit. A gyermekek tanitóit ma már nem gyűlölik az istenek. Az ifjúság nevelőinek munkája most áll tegnemesebb feladata előtt. Kornis Gyula, a középiskolai tanárok számára rendezett történeti tanfolyam megnyitásán kifejtette az ifjúság külpolitikai nevelésének fontosságát. Kornis Gyula e beszédével a nagy nevelők közé lépett. Külpolitikai tájékozottság nélkül ma egy nemzet sem boldogul, mint ahogy nem boldogul az a hajós, aki nem ismeri a Sarkcsillag helyét az égbolLozaton. Külpolitikai nevelés nélkül nem lehet a jövő komoly feladatai elé állilolt ifjúságot, jó lélekkel, az életbe küldeni. Földmives, kereskedő, hivatalnok, tudós, technikus: élete folytonos külpolitikai tájékozottságot követel. A jövő a nagy nemzetközi együttműködéseké. Ila az iskola kezébe veszi a fiatalság külpolitikai nevelését, mihamarabb eltűnik az a bizonyos naturalista, ismereteket nélkülöző, rövidlátó, vagy fantasztikumoktól kergetett külpolitikai gondolkodás, vagy éppen teljes közömbösség, mely az osztrák gyámság alatt vert gyökeret országunkban, az a felfogás, mely hirdeti, hogy a világpolitika nem a mi dolgunk, mi ahhoz kis nép, kis emberek vagyunk: az a nagynemzetek és kivételes nagy urak gondja. Nem. A külpolitika eszméi, áramlatai kicsinyeké és nagyoké egyaránt. Minden változása elevenünkbe vág. Boldoggá, vagy földönfutóvá tehet. Mikor Kornis Gyula a középiskolai ifjúság külpolitikai nevelését sürgette, talán a legnagyobb szót mondta ki, mely e században elhangzott a nevelés terén.