Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 6. szám - Nem akarom, hogy zászlónk továbbra is igazságtalanságot takarjon! Roux francia publicista a trianoni béke reviziójáért

10 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1931 június vészit cl mindent, semhogy valamit visszaadjon. A nemzetek hasonlítanak azokhoz a pereskedőkhöz, akik nem annyira azért fordulnak ügyvédhez, hogy jóta,náccsal lássa el őket, hanem azért, hogy ellenfelüknek ártson.« Pedig igy vesztükbe rohannak. Georges Roux reálpolitikát hirdet, mely szerinte egyedül vezethetné ki Európát mai veszedelmes helyzetéből. Az idealizmus és a materializmus közt középúton van a realizmus, mely a tények elfogulatlan bírálata alapján egyaránt figyelembe veszi a morális és materiális tényezőket, mint politikai hatóerőket. Ezeknek az erőknek súlya kell, hogy megszabja a politikai cselekvés irányát. És Georges Roux e tételnek megfelelően mérlegre helyezi a békeszerződéseket, aztán megjelöli azokat a rendelkezéseket, melyekét könnyűnek talált. A békék valamennyi igazságtalansága közül a legnagyobb hatást éppen az gyakorolta Georges Roux-ra, mely a magyar nemzetet sújtotta. Ezért könyvének jelentékeny részét a trianoni béke következményeinek szenteli. »Ez a béke — irja — olyan légkörben jött létre, mely különösen alkalmatlan volt észszerű és tartós alkotásokra. A szabályozó szerep a nagyhatalmak államférfiait illette meg, de ők csak kevéssé ismerték ezeket a középeurópai távoli vidékeket. Tényleg tehát a terjeszkedni akaró fiatal népeknek hagytak szabad kezet s a dolgot rábízták a bátor szerbekre, a románokra, Franciaország eme kedvenceire és főleg két csehre, a\kiknek jelentékeny befolyásuk volt a béke kidolgozása idején. Masaryk és Benes kiváló férfiak voltak mind a ketten, értelem, műveltség, elhatározóképesség és hajlékonyság tekintetében. Nekik köszönhető Csehszlovákiának, ennek a történelemben ismeretlen, meglepő államnak létrehozatala.^ Majd előadja Magyarország veszteségeit s hangsúlyozza, hogy »nemcsak kisebbségeit vették el, hanem nagykiterjedésű tiszta magyarlakta területeket is. Nyilvánvaló, hogy a magyarok nem fogadhatják el ezt az erőszakos megcsonkitást, mely a népek jogai rovására ment végbe és anélkül, hogy az érdekelteket megkérdezték volna. Egyetlen népszavazás rendeltetett el 1921-ben, Sopronban s annak kimenetele is kedvező volt a magyarokra.« Georges Roux szerint a magyar határok dolgán sürgősen kell segíteni. A mai állapot tarthatatlan. ^Elképesztő megállapítani — kiált fel —, hogy a huszadik században Franciaország egy uj »Lengyelországota teremtett Magyarország feldarabolásával s hozzáteszi: »nem akarom, hogy zászlónk továbbra is igazságtalanságokat takarjon^. A határrevizió kérdésében nemcsak a néprajzi szempontot tekinti irányadónak; szerinte a kérdést az általános dunai probléma keretei közé kell helyezni s ugy keresni a legigazságosabb és legcélszerűbb megoldást. Szerb, jugoszláv, román és cseh viszonylatban külön-külön vizsgálja a határai ódositás ügyét. Véleménye szerint legkönnyebb megegyezésre jutni a jugoszláv-magyar határ mentén: 400 ezer magyar térhetne vissza Magyarországhoz egy csekély kiterjedésű terület visszacsatolásával, anélkül, hogy Jugoszlávia komoly veszteséget szenvedne. A nyereség számára pedig jelentős volna: baráti viszonyba léphetne a magyar nemzettel, mely a szerb népet katonai erényeiért mindig becsülte. A határmenti revizió Romániával is könnyen kenetsztülvihető volna, de megnehezíti a dolgot az oláh gyűrűvel övezett erdélyi székelység kérdése. A székelyeknek mindenesetre széleskörű autonómiát kellene adni s a szerző reméli, hogy az intelligens román nép hamarosan erre a belátásra fog jutni. A legsúlyosabb szerinte a felvidéki probléma: itt a magyarlakta területek visszacsatolásának fizikai akadálya ugyan nincsen, de felvethető a kérdés, hogy ebben az esetben Csehszlovákia életképes maradna-e. Éppen azért, itt nem számit megegyezésre; Franciaországnak választania kell a csehek és a magyarok közt. Elismeri a cseh nép jó tulajdonságait, a poroszokra emlékeztető szervezőképességét, hangyaszorgalmát, de mindez sem elegendő a sajátságom csehszlovák állam fenntartásához. Hiszen csehszlovák szó maga is afféle tákolmány: csak cseh és tót nemzet van, csehszlovák nyelvről, népről nem is lehet beszélni. Csehszlovákia voltaképen a Quai d'Orsay utolsó találmánya. Franciaország ugy teremtette meg a semmiből Csehszlovákiát, mint az Atya Isten a világot.« Az ott élő különféle népeket csak laza kapcsok fűzik egybe s még a földrajzi összetartozás is hiányzik ahhoz, hogy ez az alakulat sokáig fennmaradhasson. Nem is csoda, hogy ez a köztársaság kénytelen a diktaturális elnyomás eszközeit is igénybe venni a természetellenes egység épségbentartására. Georges Roux éppen azért erősen kétkedik abban, hogy a csehszlovák állam mai határait hosszú ideig megőrizhesse. Felfogása szerint a francia politika téves uton jár, mikor ebben a tökéletlen, katonai szempontból értéktelen országban keres támaszt középeurópai érdekeinek biztositására. Célszerűbb volna a reviziót keresztülhajtva magyar, lengyel és szerb szövet ségre támaszkodni. Georges Roux-t ugyan senki sem vádolhatja meg azzal, hogy elfogult a magyarokkal szemben. Ha a revizió tekintetében egyet is ért velünk, egyébiránt szigorúan birál meg. Francia s ezért nem lehet tőle zokon venni, hogy nem mindenben ért meg miniket. Sokszor jogosult, helyenkint azonban vitatható kritikai megállapításait szivesen viseljük el, mert minden szavával meggyőz arról, hogy az igazság keresése vezeti. Nagyon érdekesek egyéb fejtegetései is, melyek a német-lengyel, olasz-francia ellentétre és az Anschluss-ra vonatkoznak. Az objektivitásra való törekvést és az alapos felkészültséget sehol sem lehet tőle elvitatni. Georges Roux nem kivánja a békeszerződések általános revízióját. Hiszen a párizsi békékben a sok rossz mellett van jó is; a fenntarthatatlan intézkedések mellett maradandó rendelkezéseket is tartalmaznak. Ő Európát akarja revizió alá venni, a rosszul megvont határok helyi módosításával, nem pedig a Népszövetség utján. ^Franciaországnak erkölcsi érdeke a békék revíziójára irányuló politikát kezdeményezni. Franciaország erkölcsi nagyságát fogja növelni, hogyha ennek az ellenállhatatlan nagy mozgalomnak irányítását kezébe veszi.« Az olvasó nehezen vonhatja ki magát ennek a nagy meggyőző erővel irt tanulmánynak hatása alól. Georges Roux sorra veszi a revizióval szemben felhozható es felhozott összes ellenérveket s egyenkint megdönti őket. Valóban jó szolgálatot tesz könyvével nemzetének és az európai béke ügyének. Mi magyarok pedig ujabb bizonyságot találunk benne arra, hogy a revíziós mozgalom feltartóztathatatlanul halad célja felé. Honti Ferenc.