Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 4. szám - Harc az idegenért

18 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1930 szeptember KERESKEDELEMI, IPAU. MEZŐGAZDASÁG Fel a fejjel. Kétségtelen, hogy manapság meglehetősen súlyos idők járnak a pénzügyi és gazdasági életre s a termelési ágak mindegyike erősen megsínyli a mai évek óta tartó világgazdasági depreszsziót. Közhellyé vált ma ugyanis annak a tudata, hogy az országnak eme gazdasági krízise korántsem elszigeteli jelenség, hanem logikus láncszeme a világháborút követő általános gazdasági visszaesésnek. A termelő és értékesitő folyamatnak a világháború következtében történt megzavarása, a normális keretek közül való kilenditése, de még inkább tán a lehetetlen, minden racionalitást mellőző békediktátumok nem a kontinensen idéztek elő szomorú visszahatásokat, hanem meglehetősen érzi ma már a prosperitás diadalmas ivének lefelé hajlását a világgazdaság trónján ülő Amerika is. A területének csaknem egynegyedére csonkitott agrár Magyarország a viszonyok kényszerítő befolyása alatt mindnagyobb erőfeszitéseket tesz, hogy az egyre bizonytalanabbá váló terményértékesités mellett az iparosodás révén jusson kellő gazdasági egyensúlyba ... Tagadhatatlan, hogy egyelőre sem agrárproduktumaink, sem ipari gyártmányaink révén nem tudjuk a normális, nyugodt jólét kellő kereteit megszerezni és erőfeszítéseink sehogysem hozzák meg az igazi eredményt. A mezőgazdaság értékesítési vására sohasem sejtett mély pontra zuhant le, az ipar munkanélkülisége aggasztó méreteket ölt .s a kereskedelem köréből évek óta szedi áldozatait a fizetésképtelenségi epidémia. Ezek tények, amik fölött ma már vitázni sem lehet. Mindamellett a legsötétebb nemzetgazdasági vétek, ha a mai leromlott viszonyok közepette akár egyetlen pillanatra is a kétségbeesés rémét rajzolja ki bárki az ország lé • tének a horizontjára. Magyarországaiéit egy tatárdulást, egy évszázados törökurahnat, egy siralmas Bach-korszakot s a feltámadás, a nemzet erejének diadalmas megújhodása mindannyiszor ismét és ismét elkövetkezett. A magyarság életereje, termelő-alkotóképessége csakis nyert tán a századok viszontagságai közepette és ma is a meggyőző példáknak szinte végtelen sorát tudja szolgáltatni. Ez egy oly igazság, melynek ereje és fénye előtt minden kishitüségnek el kell törpülnie. A magyar rónák acélos gabonája, kertjeinek zamatos gyümölcse szinte páratlanul áll a vilá gon ma is, bár a dolgozó kar hnkadtan hanyatlik le olykor a szorgos munka csekély dijának a láttára. A fiatal hazai ipar produktumai a világpiacon mindenütt szóhoz tudnak jutni, bál az üzleti kalkuláció határai évek óta szerfelett kedvezőtlenek. És él a magyar kereskedelem is, bár a fogyasztási vásár a legerősebb teherpróbák elé állit ja a piacokat. Ezer sebből vérzik a hazai gazdasági élet és az itt-ott alkalmazott kötések még korántsem jelentik magát a gyógyulást: végzetes bűn lenne azonban egyetlen pillanatig is kételkedni a nemzetgazdaságunk SZÍVÓS szervezetének mindent legyűrő erejében. A hazai gazdasági élet a viszonyok kényszerítő hatása alatt ujabb és ujabb evolúciós állomásokhoz jut el, itt-ott felad egyegy régi hadállást, hogy más és más pozícióban vegye fel a küzdelmet, — a viszonyok változásainak természetesen megvannak a maga szomorú gazdasági és egyéb áldozatai — nemcsak nálunk, hanem világszerte is, — de maga a gazdasági szervezetünk ép és egészséges, mely előbb-utóbb kitermeli a beléje ju fcotl mérgek antitoxinjait s behegeszti a sebek sajgó nyílását. Az élet csataterén nap nap után megújulnak a harcok s az elesetlek tetemei fölött ujabb és ujabb rohamokra indulnak a megmaradottak. Az élet csupa harc és a harc maga az élet. A fának a magja kihajt a sziklás talajon is, de diadalmasan kibomlanak az ágak, ha televényföld kerül a gyökerek közé. Az országunk törzsöke ma sziklás, s kevés táperővel bíró földbe van beágyazva s vajmi kevés éltető napfény éri a megszikkadt lombokat. De a gyöke rekben, a törzsben lebirhatatlan életerő kering, mely csodákat fog művelni, ha a fa ismét visszakerül a neki való talajba és lebomlanak a falak, melyek ma elzárják előle a napfényt. Az az idő pedig el fog következni, bár ha a kishitűség és a kétségbeesés itt-ott meg is lassilja a cél felé haladásunkat, s az irigy szomszédok el nem mulasztják, hogy gáncsot vessenek lépéseink elé. Né(jer Mihály. A Magyar Hét sorompóba állítja az egész hazai ipart és kereskedelmet a magyar termékek érdekében. giával ét lendülettel folyik az a nagyszabású szervezési munka az október hó folyamán megtartandó Magyar Hét-tel kapcsolatosan, mely tudvalevően arra lesz hivatva, hogy maradandó értékű manifesztációra késztesse a kereskedelmi és ipari köröket a hazai termékek fogyasztásának előmozdítása érdekében. A fiatal magyar iparágak hallatlan erőfeszitéseket tettek az utóbbi évek során, hogy a külföldi produktumokat a lehetőségig kiszorítsák az országból s ennek során mindinkább szaporodik a hazai ipar által igénybevett munkáskezek és alkalmazottak száma. Hogy a hazai iparcikkek végre nagynehezen polgárjogot nyerhettek az ország határain belül, az nyilván abban leli magyarázatát, hogy a hazai gyártmányok ugy minőség, mint ár szempontjából ma már a legnagyobb mértékben {elveszik a versenyt a külföldi cikkekkel. A Magyar fíéí-nek viszont az a hivatása, hogy minél inkább előtérbe hozza a hazai gyártmányok speciális értékeit s hovatovább teljesen kiirtsa a vásárlók körében még itt-ott mutatkozó előítéletet a külföldi gyártmányokkal szemben. Megállapítást nyert, hogy e tekintetben már a legutóbb rendezett Magyar Hét eredménye is messze meghaladta a várakozásokat s nem kétséges, hogy a küszöbön álló ujabb Magyar Hét még inkább el fogja mélyíteni a legutóbbi eredményeket. A magyar gazdasági élet a legteljesebb elismeréssel méltányolja azt a céltudatos, átfogó és szinte felbecsülhetetlen értékű propagativ tevékenységet, amit a Magyar Hét érdekében a Budapesti Kereskedelmi és lparkamara vezetősége kifejt. Belatiny Arthur, a Kamara elnöke — miként tudjuk — szívvel-lélekkel ott áll a Magyar Hét eszméje mögött s az ő intencióit nagyszerű lendülettel teszi magáévá a rendezöbizottság: élén dr. Gyulai Tiborral, a Kamara ügyvezető titkárával. Remélhető, hogy a küszöbön álló Magyar Hét egy ujabb jelentőségteljes mérföldkő lesz a hazai gyártmányok belföldi érvényesülésének egyelőre — sajnos — még mindig meglehetősen rögös utján.