Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 4. szám - Harc az idegenért

18 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1930 szeptember KERESKEDELEMI, IPAU. MEZŐGAZDASÁG Fel a fejjel. Kétségtelen, hogy manapság meglehetősen súlyos idők járnak a pénzügyi és gazdasági életre s a termelési ágak mindegyike erő­sen megsínyli a mai évek óta tartó világgazdasági depresz­sziót. Közhellyé vált ma ugyan­is annak a tudata, hogy az országnak eme gazdasági krízise korántsem elszigeteli jelenség, hanem logikus láncszeme a vi­lágháborút követő általános gaz­dasági visszaesésnek. A termelő és értékesitő folyamatnak a vi­lágháború következtében történt megzavarása, a normális keretek közül való kilenditése, de még inkább tán a lehetetlen, minden racionalitást mellőző békediktá­tumok nem a kontinensen idéztek elő szomorú visszahatásokat, ha­nem meglehetősen érzi ma már a prosperitás diadalmas ivének le­felé hajlását a világgazdaság trónján ülő Amerika is. A területének csaknem egyne­gyedére csonkitott agrár Ma­gyarország a viszonyok kénysze­rítő befolyása alatt mindnagyobb erőfeszitéseket tesz, hogy az egy­re bizonytalanabbá váló termény­értékesités mellett az iparosodás révén jusson kellő gazdasági egyensúlyba ... Tagadhatatlan, hogy egyelőre sem agrárproduk­tumaink, sem ipari gyártmá­nyaink révén nem tudjuk a nor­mális, nyugodt jólét kellő kere­teit megszerezni és erőfeszíté­seink sehogysem hozzák meg az igazi eredményt. A mezőgazda­ság értékesítési vására sohasem sejtett mély pontra zuhant le, az ipar munkanélkülisége aggasztó méreteket ölt .s a kereskedelem köréből évek óta szedi áldozatait a fizetésképtelenségi epidémia. Ezek tények, amik fölött ma már vitázni sem lehet. Mindamel­lett a legsötétebb nemzetgazdasá­gi vétek, ha a mai leromlott vi­szonyok közepette akár egyetlen pillanatra is a kétségbeesés ré­mét rajzolja ki bárki az ország lé • tének a horizontjára. Magyaror­szágaiéit egy tatárdulást, egy évszázados törökurahnat, egy si­ralmas Bach-korszakot s a feltá­madás, a nemzet erejének diadal­mas megújhodása mindannyiszor ismét és ismét elkövetkezett. A magyarság életereje, terme­lő-alkotóképessége csakis nyert tán a századok viszontagságai közepette és ma is a meggyőző példáknak szinte végtelen sorát tudja szolgáltatni. Ez egy oly igazság, melynek ereje és fénye előtt minden kishitüségnek el kell törpülnie. A magyar rónák acélos gabo­nája, kertjeinek zamatos gyümöl­cse szinte páratlanul áll a vilá gon ma is, bár a dolgozó kar hn­kadtan hanyatlik le olykor a szorgos munka csekély dijának a láttára. A fiatal hazai ipar pro­duktumai a világpiacon minde­nütt szóhoz tudnak jutni, bál az üzleti kalkuláció határai évek óta szerfelett kedvezőtlenek. És él a magyar kereskedelem is, bár a fogyasztási vásár a legerősebb te­herpróbák elé állit ja a piacokat. Ezer sebből vérzik a hazai gaz­dasági élet és az itt-ott alkalma­zott kötések még korántsem je­lentik magát a gyógyulást: vég­zetes bűn lenne azonban egyetlen pillanatig is kételkedni a nem­zetgazdaságunk SZÍVÓS szerveze­tének mindent legyűrő erejében. A hazai gazdasági élet a viszo­nyok kényszerítő hatása alatt ujabb és ujabb evolúciós állomá­sokhoz jut el, itt-ott felad egy­egy régi hadállást, hogy más és más pozícióban vegye fel a küz­delmet, — a viszonyok változá­sainak természetesen megvan­nak a maga szomorú gazdasági és egyéb áldozatai — nemcsak nálunk, hanem világszerte is, — de maga a gazdasági szerveze­tünk ép és egészséges, mely előbb-utóbb kitermeli a beléje ju fcotl mérgek antitoxinjait s behe­geszti a sebek sajgó nyílását. Az élet csataterén nap nap után megújulnak a harcok s az elesetlek tetemei fölött ujabb és ujabb rohamokra indulnak a megmaradottak. Az élet csupa harc és a harc maga az élet. A fának a magja kihajt a sziklás talajon is, de diadalmasan ki­bomlanak az ágak, ha televény­föld kerül a gyökerek közé. Az országunk törzsöke ma sziklás, s kevés táperővel bíró földbe van beágyazva s vajmi kevés éltető napfény éri a meg­szikkadt lombokat. De a gyöke rekben, a törzsben lebirhatatlan életerő kering, mely csodákat fog művelni, ha a fa ismét visszake­rül a neki való talajba és lebom­lanak a falak, melyek ma elzár­ják előle a napfényt. Az az idő pedig el fog követ­kezni, bár ha a kishitűség és a kétségbeesés itt-ott meg is las­silja a cél felé haladásunkat, s az irigy szomszédok el nem mulaszt­ják, hogy gáncsot vessenek lépé­seink elé. Né(jer Mihály. A Magyar Hét sorompóba állítja az egész hazai ipart és kereskedelmet a magyar termékek érdekében. giával ét lendülettel folyik az a nagy­szabású szervezési munka az október hó folyamán megtartandó Magyar Hét-tel kapcsolatosan, mely tudva­levően arra lesz hivatva, hogy mara­dandó értékű manifesztációra kész­tesse a kereskedelmi és ipari köröket a hazai termékek fogyasztásának elő­mozdítása érdekében. A fiatal magyar iparágak hallatlan erőfeszitéseket tet­tek az utóbbi évek során, hogy a kül­földi produktumokat a lehetőségig ki­szorítsák az országból s ennek során mindinkább szaporodik a hazai ipar által igénybevett munkáskezek és alkalmazottak száma. Hogy a hazai iparcikkek végre nagynehezen polgár­jogot nyerhettek az ország határain belül, az nyilván abban leli magyará­zatát, hogy a hazai gyártmányok ugy minőség, mint ár szempontjából ma már a legnagyobb mértékben {elveszik a versenyt a külföldi cikkekkel. A Magyar fíéí-nek viszont az a hiva­tása, hogy minél inkább előtérbe hozza a hazai gyártmányok speciális értékeit s hovatovább teljesen kiirtsa a vásárlók körében még itt-ott mutat­kozó előítéletet a külföldi gyártmá­nyokkal szemben. Megállapítást nyert, hogy e tekintetben már a legutóbb rendezett Magyar Hét eredménye is messze meghaladta a várakozásokat s nem kétséges, hogy a küszöbön álló ujabb Magyar Hét még inkább el fogja mélyíteni a legutóbbi eredményeket. A magyar gazdasági élet a legtelje­sebb elismeréssel méltányolja azt a céltudatos, átfogó és szinte felbecsül­hetetlen értékű propagativ tevékeny­séget, amit a Magyar Hét érdekében a Budapesti Kereskedelmi és lpar­kamara vezetősége kifejt. Belatiny Arthur, a Kamara elnöke — miként tudjuk — szívvel-lélekkel ott áll a Ma­gyar Hét eszméje mögött s az ő inten­cióit nagyszerű lendülettel teszi ma­gáévá a rendezöbizottság: élén dr. Gyulai Tiborral, a Kamara ügyvezető titkárával. Remélhető, hogy a küszö­bön álló Magyar Hét egy ujabb jelen­tőségteljes mérföldkő lesz a hazai gyártmányok belföldi érvényesülésé­nek egyelőre — sajnos — még mindig meglehetősen rögös utján.

Next

/
Thumbnails
Contents