Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)
1930 / 1. szám - A Magyar Külügyi Társaság tíz esztendeje
8 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1930. június hó. vemben is a legmelegebben üdvözlöm a Külügyi Társaságot. Köszönetemet fejezem ki hasznos munkásságáért, amellyel nehéz feladatunk elvégzésében támogatott és ama meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy a harmonikus együttműködés a Külügyi Társaság és a külügyi kormány között a jövőben is változatlanul fenn fog állani. A közgyűlés első részét Berzeviczy Albertnek, a Külügyi Társaság elnökhelyettesének zárószavai fejezték be. Berzeviczy Albert záróbeszéde — Tisztújítás. — Elnökünk Ö Nagyméltóságának engedelme folytán nekem jutván ai szerencse, hogy mai ünnepi ülésünket egy rövid beszéddel berekesszem, e beszédem keretében mindenekelőtt kedves kötelességem Társaságunk nevében méhen érzett köszönetet mondani a nagyméltóságú külügyminiszter úrnak azokért az elismerő szavakért, melyekben tízévi működésünket részesíteni méltóztatott. — Ez az elismerés legszebb jutalma fáradozásunknak, mert hiszen külügyünk hivatalos vezetője legilletékesebb ítéletet mondani munkásságunk sikere és értéke fölött. Mi nemcsak azért, hogy ezt az elismerést kiérdemeljük, nemcsak azért, hogy biztosítsuk magunknak a kormánynak azt a támogatását, mely nélkül eredményeket alig érhettünk volna el s amelyet — ezt hálásan kell elismernünk — sohasem nélkülöztünk, — nemcsak azért mondom, hanem Társaságunk jól felfogott rendeltetése, feladata szempontjából is tartozunk működésünkben azokhoz az irányelvekhez alkalmazkodni, amelyeket kormányunk külpolitikában követ. Ez pedig annál könnyebb volt, mert hiszen Ausztriától való függetlenségünk óta külpolitikánk céljaira, irányaira nézve nálunk alig van komoly nézeteltérés, legalább az adott lehetőségekkel számoló reálpolitika körében valóban nincs, úgy hogy kormányunk is alig jut külpolitikai téren oly helyzetbe, amely a nemzeti közvéleménnyel ellentétbe hozhatná. — Az elmúlt tízév immár teljesen kidomborította azt a főfeladatot, amelyre egyesületünk s amelyet munkánk javarészével szolgáltunk, t. i. elsősorban a hazai közvéleményt, de amennyire lehet a külföldit is, tájékoztatni, meggyőzni külpolitikai céljaink természete s elérésök föltételei és módjai felől. Nagyon szívesen vettük igénybe e téren a külföld jeles szakembereinek közreműködését is és örömmel állapíthatjuk meg azoknak nagy számát s legtöbbjüknek kiválóságát, kik hívásunkat követték és előadásaikkal a különböző nemzetközi vonatkozású kérdéseket megvilágítani igyekeztek. — Amidőn mindazoknak, kik törekvésünket támogatták s azoknak is, kik mai beszámoló ünnepélyünk fénvét megjelenésükkel emelték, Társaságunk nevében meleg köszönetet mondok, legyen szabad befejezésül néhány szót a hazánkban működő diplomáciai kar megjelent tisztelt tagjaihoz is intéznem. Pályázatok. Ezután mintegy tíz percnyi szünet következett, majd Eö'fctevényi Olivér a Külügyi Társaság hirdette pályázatok eredményét hirdette ki. A Külügyi Társaság négy pályadíjat tűzött ki oly tudományos értekezések jutalmazására, amelyek a szemináriumi tanfolyamon előadott tantárgyak köréből választott témák feldolgozásai között a legsikerültebbek voltak. A nemzetközi közjog pályázati tétele ez volt: Az államkaposolatok tana. Beérkezett három pályázati dolgozat, melyek közül a díjat a „A tudás hatalom" című jeligének ítélték, a „Magvetés" című dolgozatot pedig dicséretben részesítették. A második, a nemzetközi magánjogból vett pályatétel: „A nemzetközi magánjog forrásai, különös figyelemmel a legnagyobb kedvezményi záradékra" volt, melyek közül a „Magvetés-aratás' jeligéjű pályázatnak adták ki a díjat. A politikai földrajz köréből a pályázat eredménytelen maradt, míg a szociálpolitika köréből pályatételre („A munkaügy nemzetközi vonatkozásainak történeti kialakulása") beérkezett két pályamunka közül a dolgozatok minden hiányossága ellenérc pályadíjra érdemesnek találta a bíráló bizottság az „ösz a tavaszban" jeligéjű munkát és dicséretre érdemesítette a „Magvetés — aratás" jeligéjű munkát. A jeligés levelek felbontása után kiderült, hogy Horusitzky Henrikné, Bartel Hermin nyerte a szociálpolitikai pályadíjat, Pataky Józsefné, Sailer Gabriella a nemzetközi pályadíjat, egyben a nemzetközi jogi és szociálpolitikai dolgozatával dicséretet kapott, Andaházy Béla pedig nemzetközi jogi dolgozatával nyert pályadíjat. Tisztújítás. Klimes Károly gazdasági igazgató és Szemere Gusztáv min. tan. jelentése után a tisztújítás következett: Csekonics Iván gróf javaslatára elnökké újból Apponyi Albert grófot, elnökhelyettessé Berzeviczy Albertet választotta meg a közgyűlés közfelkiáltással. Mind az elnököt, mind pedig az elnökhelyettest a közgyűlés felállással nagy ovációban részesítette. Egyhangú választással három esztendőre társelnökökké választották meg Serédi Jusztinián biboros hercegprímást, Pékár Gyulát, Popovics Sándort, Teleki Pál grófot és Wlassics Gyula bárót. Alelnökök lettek: Csekonics Iván gróf, Eöttevényi Olivér (ügyvezető), Gratz Gusztáv, Lukács György, Nagy Emil és Paikert Alajos. Igazgatók lettek: Horváth Jenő, Klimes Károly, Lutter János, Póka-Pivny Béla és Radisics Elemér, Horváth Jenő és Radisics Elemér, egyúttal az ügyvezető alelnök helyettesei lettek. Ügyész lett: Albrecht Ferenc, ellenőr: Heylmann Ottmár. A számvizsgáló-bizottság elnöke: Rüblein Richárd, tagjai: Szemere Gusztáv és Lenkei Dezső. Titkárok: Berényi Jenőné, Heylmann Ottmár. Drucker György, Molnár János és Fiedler Sándor báró. Első három egyúttal, eddigi munkásságuk elismeréséül, meghivatott az igazgatósági üléseken való részvételre és igazgatósági tanácsosi címet kaptak. Végül az elnöki tanács tagjaivá választották a következőket: Ambrózy Gyula dr., kabinetirodai tanácsos, Antal Géza dr., dunántúli református püspök, Auer Pál dr., ügyvéd, Bálás György báró, ny. táborszernagy, Balogh Elemér felsőházi tag, gazdasági Főtanácsos, a Hangya vezérigazgatója, Bárezy István dr., államtitkár, Baumgarten Nándor dr., ny. m. kir. közigazg. bíró, egyet. c. rk. tanár, Bársony Oszkár, az Ibusz rt. vezérigazgatója, Bernáth István dr., a Magyar Nemz. Bank